Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-03-01 / 3. szám
VII. ÉVFOLYAM. 3 lej. 1942. Március hó. Autorität de Mlnlstergl do Interne «ub No. 14,850 Anul 1986 3 szám. Administratis Szerkesztősig és kiadóhivatal: Baciu, jud. Brasov. A Romániai zsinaípresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime : Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. És beteljesedik minden ... „Íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden az embernek Fián". Luk. eu. 18, 31, Böjt van. Komor, igazi nagy böjt. Nemcsak a templomokban, hanem kint az uccán is. Nem kell felidézni a szenvedést, mert itt jár közöttünk. Sokan most ismerik meg először. Most tanulják meg, hogy mi az szenvedni. Nem a saját jószántukból, hanem hanem kénytelenségből. Ők, a maguk részéről elkövettek mindent, hogy elkerüljék. De semmi sem segített. Sem óvatosság, sem bölcs előrelátás, sem oénz sem imádtó»-* y — /^r V tette erőszakkal, minden ellenkezesed, irtózásod es tiltakozásod ellenére. És most cipeled, mint Kirenei Simon a Krisztus keresztjét: sírva, átkozódva, fenyegetőzve, lázadozva és kétségbeesve. Akkor van ez, amikor beteljesedik minden az ember fián, amit Isten felőle határozott. A „minden“ között ott van a szenvedés is: a baj, betegség, bánat s a borzalmas halál. Egyszer beteljesedik minden . . . Beteljesedett a Krisztuson is. Ebben is vállalta a sorsközösséget testvéreivel. Nem kénytelenségből, hanem a maga jószántából. Vállalta nem vakon, meggondolatlanul, könnyelműen, mintahogy mi szoktunk a szerencsétlenségbe rohanni. Vállalta mindennek a teljes tudatában, hogy mit vesz magára. És amikor beteljesedett minden, „alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint a bárány, melyet a mészárszékre visznek“. — „szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén, nem fenyegetőzött“, hanem tűrt csendes megadással. Hiszen ami ott beteljesedett, az nem a sötét végzet, nem is a vaksors volt, hanem a mennyei Atya akarata. Kegyelmes, bölcs, örök és jó akarata. Az e'len pedig nem lehet lázadozni, csak alázattal ráhagyatkozni. Óh nehéz, nagyon nehéz volt ez. Vérrel verejtékezett, de mégis kérte, engedte, tűrte, magára vette, nem az ember gyarló, hanem az Atya kegyelmes és jó akarata teljesedjék be. Milyen megrázó nagy ennek a Krisztusnak ez a hűsége, odaadása és engedelmessége az Atya örök és szent akaratával szemben! Ezt Isten, mióta a világ fennáll, soha senkitől sem érte meg. Azért ez az egyetlen mindhalálig engedelmes váltotta meg az engedetleneket és hűtleneket hogy beteljesedjék minden az embernek fián . . . minden — az is, a mi túl van minden emberi tudáson és elképzelésen: „miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szive meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek !“ — dns. — Az élő Krisztus élő egyházat akar ! Mit határozott a kerületi közgyűlés ? A kerületi közgyűlés ma egyházunkban az a legmagasabb testület, Snkl: kerületi f^ügyelő és püspök felett áll, gyakorolja a Ieg- t°bb hatalmat, intézi és irányítja egyházunk ügyeit. Ez a testület viseli a felelősséget mindenért, ami egyházunkban történik, viszont a döntő szó is mindenben az övé, amely ellen nincs aztán tovább felebbezés. Lássuk tehát, mit határozott a kerületi közgyűlés a gyülekezetek hitéletének az emeléséről? Jegyzőkönyv 6 szakasz, h pont. „Szuperintendens jelenti, hogy legszentebb kötelességének tekinti, az eírdíu^lelőség tudatának népünk széles rétegeiben való felébresz- ápolását. Ézeri a tererr ■eziaeigSorientöK ni ~b& un s25i nyezésok és megmozdulások, de egységes, jól beszervezett építő munka sem az egyes egyházközségekben, sem pedig az egyházmegyékben nem volt. Az ősz folyamán Bragov-Brassóban a lelkészekkel és tanítókkal kü- lön-külön tartott megbeszéléseken nagyjában megállapították a beindítandó belmissziói munka körvonalait, most aztán az igy leszögezett munkatervet kell feldolgozni és megvalósítani az egész vonalon. Ehhez kéri a közgyűlés határozott állásfoglalását és rendelkező határozatát. Sipos András bragovmegyei főesperes, a maga részéről is rendkívül fontosnak nyilvánítja a hitélet mélyítését. Úgy tapasztalta, hogy errenézve egyáltalán nem elegendő sem a szószéki szolgálat, sem pedig általában véve a lelkipásztorkodás eddig gyakorolt módozatai. Igen fontosnak tartja a hívekkel való gyakori találkozást, gazdasági ügyeik iránt való érdeklődést és anyagi természetű ügyeik felkarolását. Ily módon híveinket közelebb lehet hozni a templomhoz és iskolához s általában véve jobban fel lehet kelteni az érdeklődést és az áldozatkészséget, mint ezek nélkül. Ajánlja az egyház munkásainak, hogy ilyen meggondolásokkal és lehetőségek kihasználásával is igyekezzenek mélyíteni az annyira kívánatos hitéletet. Határozat: Kerületi közgyűlés örömmel üdvözli az egyházi élet felrázására és a hitélet elmélyítésére irányuló gondolatokat s határozatilag kimondja, hogy az ideirányuló munkát minden lelkésznek elsőrendű kötelességévé teszi. Ennek a munkának az irányítására a szuperintendenst kéri fel, ellenőrzésével a főespereseket bízza meg. Mit jelent ez a határozat a gyakorlatban ? Azt, hogy minden egyházban eleven gyülekezeti élet kell folyon. Vagyis nem elég, hogy az istentiszteleteket vasárnaponként megtartsák, a hitoktatást jól-rosszul ellássák, a felmerülő lelkészi szolgálatokat és az irodai munkákat elvégezzék. Ennél több kell most! Kell vasárnapi iskolát és gyermek istentiszteleteket beállítani az ifjúság nevelésére, kell bibliaköröket alapítani a gyülekezet legkülönfélébb tagjai részére, kell mélyreható nőegyleti munkát végezni, vallásos estéket, ünnepélyeket, építő jellegű vallásos tárgyú ösz- szejöveteleket rendezni. A szuperintendens ezt a munkát minden egyház- községben elrendelte. Annak most mindenütt folynia kell. Ahol ez nincs meg, ott a felügyelőnek és a presbitériumnak joga van ezt a munkát a lelkésztől a leghatározottabban megkövetelni. Minden lelkész, aki ezt a munkát elhanyagolta, kötelességeinek elmulasztása miatt a legszigorúbb és a legkönyörtelenebh felelősségrevonás alá esik. — dns. —
