Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-08-15 / 11-12. szám
I EVANGÉLIKUS ÉLET 1942 augusztus 15. hatunk meg. Még annál sem, hogy a tanító sokkal többet tudjon az előirt anyagnál. Az anyag tudása csak alapja a jó tanításnak, de még sokféle kellék szükséges ahhoz, hogy a tanítás, jó tanítás legyen. Ha a tanító sokat tud, de nem törekszik arra, hogy a tudott dolgokat úgy vigye át a hallgatóság leikébe, hogy azt a- tanítvány egyfelől biztosan és jól elsajátítsa, másfelől örüljön az uj ismeretnek — akkor a tanító csak olyan, mint az a gazdag, akinek sok kincse van ugyan, de rajta ül, hogy azt senki meg ne lássa, vagy úgy fecsérli el, hogy abból sem másoknak, sem magának öröme nem telik. A tudás csak akkor válik igazi közkinccsé, ha másoknak is juttatunk belőle és úgy juttatunk, hogy az átadásban az átadónak és az átvevőnek is öröme legyen. Gondoljunk csak a tanításainkra ?... Mikor röpült el egy óra oly gyorsan, hogy alig vettük észre ? Mikor volt úgy, hogy gyermekeink talán a szünpercek kellemes örömét is feláldozták volna, csak azért, hogy további részük legyen — a számukra nagyon érdekes — tanításban? Mikor láttuk gyermekeink arcán a tudás boldog örömét ragyogni? Mikor csillant össze a tanító és tanítvány szeme egyforma boldogan? Nem-e akkor, amidőn egy-egy uj ismeretet úgy tudtunk átnyújtani, hogy a kis gyakorlatlan gyermeki agyacska szinte játékos képzetkapcsolással ágyazta be a többiek mellé s az agy boldogan röppentette át szemre, szájra kezecskékre az uj ismeret ragyogó megszületését. Minél több arcon láttuk az uj ismeret ezen örömteljes kirebbenését, annál vidámabban fejeztük be az órát, Az igazi, jó tanításnak mindig ilyen boldog és örömteljes beteljesüléssel kell végződnie. Azonban a helyes ismeret-nyújtáshoz sok módszertani, nevelés- tani és tanitástani ismeret és soksok gyakorlat szükséges. De szükséges elsősorban az a szeretet, amely a gyermeket a nagyon fáradságos munkától kímélni akarja. Nem akarja őt kínozni a középkori gépies magolással, hanem arra törekszik, hogy a tudást lehetőleg az óra keretén belül nyújtsa s a gyermek otthoni munkája pusztán a begyakorlás legyen. A begyakorlás sohase a könyvből való szószerinti magolásra szorítkozzék, hanem csak a könyvből való átolvasásra, uj kapcsolatok teremtésére, az uj ismeretkör kibővítésére irányuljon. így nem lesz a tanítás üres- és léleknélküli szajkózás, hanem igazi és öntudatos tudás, amely alapul szolgál és megállja a helyét minden időben és minden körülmények között. Most pedig, amidőn eme rövid értekezés keretében a tanítói hivatásnak csak egy egészen kis részét ölelhettem fel, csak egy-két általános megjegyzést nyújthattam a tanítás munkájáról, nemcsak, hogy ezt a munkát sem merithettem ki, de ezen rövid kereten belül nem szólhattam a nevelés nagy munkájáról, sem abban a formában és terjedelemben, a hogy róla szólani kellene, mert hiszen olyan az, mely önmaga külön irodalmat felölel. Ennek a nagy munkának nagy értékét csak akkor érezzük igazán, ha mélyebben tekintünk hitvallásos iskoláink életébe és meglátjuk annak áldásos, nemzetépitő és hitet erősítő értékét. Szeretettel és megértéssel álljunk iskoláink mellé, de azt megkívánjuk, hogy ott olyan tanítók működjenek, akik ennek a magasztos hivatásnak a magaslatán állnak, annak minden 'nevelő és épitő-értékát átérzik. R. GYERKÓ ANNA. Peng a kasza, hull az áldás, a drága életadó kalász Minden jó evangélikus áldoz a gyámintézet céljára. Aki még nem adott, az tartsa kötelességének mielőbb adni ezen jótékony célra. Egy a sok közül. Amikor tanítóink munkájáról szólunk, önkénytelenül is megelevenedik előttem egy férfiú alakja, ki már nincs közöttünk, de aki magában egyesítette a ió tanító és igazi népnevelő minden kiváló tulajdonságát. Néhai Pajor Mihály testvérünkre, a zizini egyházközség volt kántortanitójára gondolok. Azok közé tartozott, akik egész életüket csángó népük szolgálatának szentelték s ki akkor sem tudott elszakadni tőle, amikor megnehezült felette az idők járása, s annyian elmentek, hogy jobb boldogulást keressenek. Pajor Mihály habozás nélkül vállalta az evangélikus tanító tövises, küzdelmes, sanyarú sorsát s kitartott mellette mindvégig hűséggel, panasz és zúgolódás nélkül. Egyike volt azoknak, aki evangélikus iskoláink megteremtése és beszervezése körül a legtöbbet fáradozott s megtartásukért a legtöbb áldozatot hozta. A maga munkájának a bélyegét rányomta a zizini egyházközségre amelyben a nemzedékek egész hosszú sorát nevelte fel és nemcsak az iskolában, hanem nevelőjük maradt azután is mindvégig, amikor a gyermekek már régen maguk is apák és anyák voltak. Egy-egy táncmulatság alkalmával, amikor a jókedv és a virtus túl magasra hágott, elég volt egy szava, vagy egy tréfás mondása, hogy rend legyen s a tulhevült kedélyek lecsillapodjanak. Az Úristen páratlan jó kedéllyel áldotta meg. Jóízű adomái még ma is közszájon forognak a csángó földön s valóságos élmény volt a társaságában egy néhány órát eltölteni. Nem is tudom magas, szálas alakját máskép elképzelni, mint vidáman csillogó szemmel, derült, mosolygó ábrázattal és tréfára mindenkor kész kedéllyel. És épen olyan élvezet volt hallgatni a tanítását, vagy pedig végig élni egy egy iskolalátogatását. Hogy fel tudta villanyoz- ni a gyermekeket s egyetlen szóval többet nevelt rajtuk, mint más hosszú prédikációkkal. Mintaképe volt a jó, praktikus érzésű falusi tanítónak és népi nevelőnek, aki áldott és lelkiismeretes munkát végzett a maga községében. Milyen tragikus sors aztán, hogy hátrahagyott özvegye havi 1000 lej nyugdíjból kénytelen életét tengetni. Aki mindent odaadott s mint gyertyaszál el fogyott a másoknak való szolgálatban, hátramaradottjainak nyomort és nélkülözést hagyott örökségül. íme ez a tanító sors. Egy a sok közül. — dns — Gyámintézeti hírek 1. A tanulók munkászolgálatára való tekintettel a dolgozatok beadásának haláridejét szeptember 1-ig meghosszabbítjuk. 2. A dolgozatokkal kapcsolaiban felhívjuk az ifjúság figyelmét, hogy a forrásmunkáit jelölje meg. Ha valaki forrásmunka megjelölése nélkül kimásol valamit, dolgozata semmisnek fog számítani. 3. A dolgozatok felülbírálásánál a vallásos jellegűek, valamint a nehezebbek, tehát a több tanulmányozást kívánó dolgozatok nagyobb jutalomdijban részesülnek. 4. A növendékek hívják fel egymás figyelmét a pályázatra, mert lehetnek olyanok, akiknek lapunk nem jár és igy nincs tudomásuk róla. A búzának irigye nincs. Irta : Gyökössy Endre Szeretnék búza lenni, Akit szeret mindig mindenki, Akit szeménél simogat a gazda, Ha vetőmagnak rostáltatja. A barázdába hogy veti! Milyen sok szépei mond neki! Anya a kis bölcső felett Picinyének se kíván szebbeket. S mire lehull a fáról a levél, A barázdában már a búza él; Csirája mozdul és egy szép napon Beteríti a mezőt gazdagon. Az országoson gépkocsin s gyalog Röpülő és ballagó utasok Amerre járnak véges-végig, A más vetését hogy becézik: — A szegény ember is megél, Nézzétek, szép a búza, lesz kenyér! Nem az övé, nem az enyém, De mindenkinek az ős remény I Azért szeretjük s várjuk rá remegve A jó hópaplant a hideg telekre ; Azért ujjongnak az emberek, Ha a májusi eső megered. És nő a búza, nő. És nincs irigye, Ki magát szebbnek, jobbnak, többnek [higyje Mig minden szeme csűrbe nem kerül, Senki se néz rá szeretetlenül. S az áldás és a megáldott, Ki átkarolja e világot. Akit szeret mindig mindenki... Szeretnék búza lenni...
