Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-08-15 / 11-12. szám
1942 augusztus 15. EVANGÉLIKUS ÉLET 5 Mit várunk lelkipásztorainktól.*) Az utóbbi években mi világiak is élénkebben kezdünk résztvenni egyházkerületünk életében. Akaratlan is felvetődik azon kérdés: vájjon mit is várunk mi világiak lelkipásztorainktól és hogyan képzeljük el ideálisan egyházi életünket? Nem kritizálni szeretnék, de valahogyan az a meggyőződésem, hogy a pap és az orvos ténykedése igen sokszor majdnem azonos s ezért ebből a gondolatból kiindulóan, szabadjon nekem — úgy is, mint egy egyházközség egyszerű tagjának, de úgy is, mint egy egyházközség felügyelőjének — pár szóval elmondanom, hogy mit is várok én a lelkipásztortól. Az egyházközséget egy családnak képzelem, amelynek lelki vezetője, lelki apja : a pap. Éppen ezért, nem tudom eléggé elitélni azt, amikor a papválasztásnál a személyes érdekeket, családi összeköttetéseket, vagy ehhez hasonló mást tartanak szem előtt, holott csakis azt kellene tekintetbe venni, hogy a megválasztandó megfelel-e azon gyülekezet lelki, erkölcsi és tudományos követelményeinek, melyek alapul szolgálhatnak egy olyan munkának, mely az egyházközség fejlődését, gyarapodását és minden tekintetben való. összefogását van hivatva szorgalmazni. Félre kell tenni ilyenkor minden egyéni érdeket és érzést, mert a pap nem egy emberé, nem egy érdekcsoporté, hanem az egész gyülekezeté. Egyformán kell gondját viselje minden hívőjének, tekintet nélkül azok társadalmi helyzetére és állására. Mert ha még utópia az Ur Jézus azon mondása, hogy lészen egy nyáj és egy pásztor: az egyházközségen belül már ma is ennek az elvnek kell uralkodnia. A lelkipásztortól elvárnám tehát, hogy híveit maga köré gyűjtse, hogy mindenki teljes bizalommal és hittel tekinthessen feléje s hogy ne csak a hit kérdéseiben, hanem az életadta minden más kérdésben is tanácsadója, vezetője legyen nyájának. Ne legyen a más hitűvel szemben türelmetlen, de az ő hite, az ő egyháza legyen az uralkodó mindenben és igy — hogy úgy mondjam — apostoli munkát végezzen. Élete mutassa hitét, hogy ő valóban Krisztus igaz követője. Legelsősorban is különös gondjába fogadja jövendőnk virágait, gyermekeinket. Öntse gyermekeinkbe a hit meggyőződését. Tanítsa őket hinni meggyőződésből és nem félelemből, hogy a gyermek már az ő gyermeki eszével megszeresse az Istenbe vetett hitet s a Krisztus szeretetét, hogy az egész életének megdönthetetlen fundamentumává váljék. Az ifjúságot pedig ebben a hitben erősítse és minden kisértéssel szemben megingathatatlanná tegye, mert akkor sem anyagi, sem a házassági, de sem semmilyen más érdek nem fogja eltántoríthatni és nem mi fogjuk ifjúságunk egy jó részét, pl. vegyesházasság révén, elveszteni, hanem csak mi fogunk nyerni és az újonnan épült otthonokban a mi hitünk fog uralkodni s a gyermekek már odahaza a szülői házban meg fogják tanulni szüleiktől az igazi krisztusi szeretetet és hűséget. A lelkipásztor pédig ne rabszolgája legyen gyülekezetének, hanem szerető vezetője, lelki atyja, aki tanít, vezet, az elesettet felemeli és akkor nyugodtan nézhetünk jövőnkbe, mert akkor valóban Erős vár íesz a mi Istenünk! Dr. Wachsmann Alvin ______. a timigoarai gyülekezet felügyelője. *) Lapunk legutóbbi, júliusi számában a leikipásztori hivatásról, lelkipásztoraiuk munkájáról, nehézségeiről irtunk. Fenti cikk reflexió az ott tárgyalt kérdésre. A világi ember és egyháztag hozzászólása Komoly mondanivalók nekünk is, a lelkipásztoroknak, de híveinknek is komolyan meg kel! szívlelnünk. Nagy igazságok vannak abban. Hogy pl mit jelenthet egy egy felkavart vá aszlás, ismételten tar asztalhattuk. Ideje, hogy változtassunk rajta s valóban minden egyébnél előbbre helyezzük Isten országának s az egyháznak ügyét A komoly Írásért köszönetét mondunk, egyben nem mulaszthatjuk el az alkalmat arra; hogy (elhívjuk reá híveink és olvasóink figyelmét, hogy mennyire hasznos munkát jelentene, ha máskor is és mások is kifejtenék az egyes kérdésekben véleményüket. Készülnek a népnevelő füzetek Mintegy két éve már, hogy alig-alig jutunk újabb magyar könyvhöz és bizony sokszor nem kapjuk meg azt, amire leginkább szükségünk volna. Érzi ezt a mi népünk is, azért fogadja oly nagy szeretettel és mohó várakozással mindazt, amit neki nyújtani próbálnak. Szerény és nem nagy igényű ma a magyar irás Romániában, de lapokban, vagy vékony kis füzetekben mégis a mi lelkűnkhöz szól, hiányokat akar pótolni, sebeket megsimogatni vagy bekötni és munkára serkenteni. Nemcsak szántóföldeinken, hanem Íróasztalaink mellett is folyik, a mai időkben is, a munka, folyik megállás nélkül és egyre újra erőfeszítéssel, mert ezt kívánja az élet, Egész Európában és a frontok mögött a világ minden tájain folyik a munka. Egy-egy helyt alig vonultak el a hadseregek, már olt vannak az ekék, a traktorok, hozzáfognak a szántáshoz, mert biztosítani kell a kenyeret a jövő télire. A feldúlt városok lessacskán újra épülnek, a gyárakban ismét íjnegindulnak a gépek, a megszakított munka frissebb lendülettel folyik tovább, hiszen pótolni kell az elmulasztottakat. De a testi munka' mellett ma is éppen olyan nagy jelentősége van a könnyen szémbetünő eredményekkel nem dicsekedhető szellemi munkának, amely sokszor észrevétlenül folyik zárt falak között. Németországban például soha olyan rendszeres munka nem folyt, mint ma. Nem üres beszéd az, hogy a tudás hatalom, hanem mindnyájunk számára egyre égetőbb, nyugtalanítóbb igazság. Jól látjuk ezt a nagy népek példáján, amelyek tudása feltárta a természet és az emberi élet titkait és a nyert tudást okosan fel is használta. Micsoda jelentősége van például a táplálkozás tudományának 1 Hiszen az tanított meg reá, hogy a mai szűkös időkben is okosan tudjunk táplálkozni, hogy megtaláljuk a testünk számára leg" fontosabb anyagokat. A tudásunkból úgy válik erő, ha valóban egész életünket táplálja. A gazdasági kiadványok mellett azért van szükségünk olyanokra is, amelyek a léleknek erőt adnak, a Krisztus tanításaihoz vezetnek, vagy amelyekből megismerjük népünk kincseit, nemzetünk és az emberiség nagy tanítóit, vagy a helyes és egészséges élet parancsait. Amióta Aiudon működik a Bethlen-nyomda egy pár ilyen, főleg egyházi jellegű kiadványt tudott már népünkhöz elküldeni: most pedig a református és katolikus tanárság elhatározta, hogy együttesen fog népnevelő füzeteket kiadni. Nem tudunk díszes munkákat, vagy rendkívüli felfedezéseket hírül adó tudományos müveket kiadni, csupán egyszerű füzeteket, de azok majd a mi népünkhöz szólanak, az ő lelkét akarják táplálni. És hisszük, hogy olyan szeretettel fogja fogadni, mint amilyen buzgósággal végzik az irók a reájuk bízott munkát! VITA ZSIGMOND. Dr. Luther Márton és a hitvallásos iskola. A „keresztyén iskolák állítása s fenntartása“ cimü levelében Luther Márton egy ma is igen időszerű és fontos kérdést tárgyal. Ugyanis ezelőtt már 400 évvel felmerült a hitval-. lásos iskolák problémájának a fontossága. Akkor is éppen úgy, mint rfta, az égyházra hárult a nevelésnek nagy felelőssége. A különbség mégis elég nagy a mai idők és akkori idők viszonyai közt. Ugyanis, ma már természetes dolognak veszi az ember azt, hogy az államnak és az egyháznak kötelessége gondoskodni a fiatal nemzedékek neveléséről. Az 1500-as évek táján azonban a nevelés legtöbb esetben arra szorítkozott, hogy csak a legelemibb tudnivalók elsajátítására igyekezett nevelni a fiatalságot. Felsőbb iskolák csak csekély számban vagy egyáltalán nem léteztek. Nagyjelentőségű lépés volt az, amit Luther tett, amikor a klasszikus tanulmányok nélkülözhetetlen voltát úgy az egyházra, mint az államra kifejtette és megokolta. E lépésre különféle körülmények inditották. Már mikor a cseh-morva atyafiakkal 1523-ban tárgyalt, kifogásolta náluk a nyelvtudományok elhanyagolását, sőt megvetését. — S végre igen bántotta őt az egyes prédikátoroknak a tudományt megvető magatartása is. Elérkezettnek látta tehát az időt a beavatkozásra. Ki akarta mutatni, hogy tudomány-nélkül nem lehet a Szentirást helyesen magyarázni. Az iskolák felállítása végétt levelet intézett a németországi városok polgármestereihez és tanácsosaihoz. Ezt a levelet Luther száműzetésből irta és a levél elején arra kéri és inti híveit, hogy fogadják el ezt a parancsát, mert e dologban nem a saját érdekeit akarja biztosítani, hanem engedelmes-és szolgai szívvel Istennek az akaratára akarja inteni Németországot, azt az országot, ahová Isten állította. Először is tapasztaljuk — mondja Luther levelében —, hogy Németországban az iskolák pusztulásba indulnak. Az ifjúság nem akar tanulni. Csak a testi élvezetekre gondol. Pedig elsősorban lelki nevelésre volna szüksége. Ez a nemzetnevelő munka elsősorban az egyházra hárul. Mindenki felelős, hogy milyen szellemben nevelkedik a fiatalság. Tanácsaival Luther a szellemi élet uj, nagy és fényes fellendülését kívánta szolgálni Németországban. Levelét atyai in. téssel fejezi be, amikor arra kéri híveit, hogy térjenek magukhoz jól megfontolva a nehéz idők nagyfontosságu parancsait. Luther Márton darancsa a mai nemzedékre is érvényes. Az egyház kell legyen a mai nehéz időkben az ifjúság szellemi vezetője. Ma, mikor a keresztyénség a leggigantikusabb harcát vívja a bolsevizmussal, melyik intézmény lenne alkal- masébb az ifjúság szellemi vezetésére, mint az egyház ? Nem képzelhetünk el egy uj Európát más fundamentumra építve, mint a keresztyén szeretetre és egyetértésre. De, hogy mindez a szép elgondolás valóra váljon, szükségünk van igazi keresztyén szellemben nevelt ifjúságra, mely a Krisztus keresztjét hordozza és igazi testvéri szeretetben fonja össze a sokat szenvedett Európa keresztyén nemzeteit. SZEGEDI LÁSZLÓ ref. thcol. hallgató.
