Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-07-15 / 9-10. szám
1942. julius 15 EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Kerületi elnökség látogatása Bra§ov megyében. A nehéz idők szükségessé teszik, hogy evangélikus testvéri közösségünket minél egységesebbé és szorosabbá tegyük s az összetartózandóság érzését állandóan erősítsük gyülekezeteinkben. Ezt a célt szolgálta a bragovi egyházmegyénkben tett látogatásunk. Az a cél vezetett, hogy a helyszínen ismerjük meg az egyházmegyében uralkodó állapotokat s az egyes egyház- községek helyzetét. A találkozón, amelyen az egyházmegye összes lelkészei résztvettek, bibliamagyarázattal szolgáltam, rámutatva istenigéje kapcsán azokra a kísérletekre, amelyeket a mostani idő rejt magában s kettőzött éberségre hívtam fel az őrtállókat, hogy népünktől és gyülekezeteinktől távol tarthassuk a romboló szellemet. Sipos András esperes beszámolt az egyházmegye gyülekezeteinek a helyzetéről s a téli időszakban végzett lelki munkáról. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy az«esperes erős kézzel vezeti a rábízott gyülekezetek sorsát, az egyházmegyé' ben rend és békesség van s minden emberileg lehető megtörténik, hogy evangélikus népünk a nehéz időkben egyháza által segítséget és lelki támaszt nyerjen. A lelkipásztorok lelkiismeretesen teljesitik kötelességüket és önfeláldozó hűséggel állnak őrt nyájuk mellett. Megnyugtató az is, hogy híveink erős lélekkel és Istenbe vetett bizodal- mas hittel, türelmesen viselik a háború sokféle megpróbáltatásait és ragaszkodó szeretettel állanak mindenütt egyházuk s lelki vezetőik mellett. A megbeszélések egyik legfontosabb pontja a Bra§ovban feállitandó diákotthon kérdése volt. Vezetőink ennek a szükségességét mér évekkel ez -fetemerfék és megtették" már i kkor ír~ bizonyos lépéseket, hogy a gondolatot megvalósíthassák. Létesült akkoriban egy A Cernatu-i gyülekezet napközi-otthona Lutherotthon-alap is, de a terv megvalósítása érdekében hiányzott az erőteljes megmozdulás. Pedig egy ilyen intézményre, tanult embereink utánpótlása érdekében, égető szükségünk van. A tervbevett diákotthon lehetőséget adna arra, hogy minden gyülekezetünkből az arra érdemes gyermek tovább tanulhasson, ha anyagi helyzete azt különben nem engedné is meg. Népünk számára mennyi értéket lehetne igy az elkallódástól megmenteni/ Kilátásba helyeztük a kerület legmesszebbmenő támogatását. Valósággá ez a szép terv azonban csak akkor lesz, ha az egész evangélikus társadalmunk megmozdul, ideértve a falusi népet is, s mindenki elhozza a maga áldozatát, mert a feladat oly nagy, hogy azt csak közös erőfeszítéssel valósíthatjuk meg. Az idő rövid, mert az iskolai év megnyitásával ez az intézmény is meg kell kezdje a működését. Ezért határozatba ment, hogy egyházkerületünk Gyámintézete azonnal megindítja a szükséges előkészületeket, felvilágosítja híveinket, hogy mit akarunk csinálni és kéri minden evangélikus ember hathatós támogatásál e cél érdekében. Egyben felkértük a bragovi egyházközség tevékeny vezetőségét, hogy a terv kivitelére keresse a gyakorlati megoldásokat. Most minden azon fordul meg, hogy gyülekezeteink hivatott vezetői milyen mértékben teszik ezt a kérdést szívügyükké. Erre 'a végtelenül fontos kérdésre azonban itt is felhívjuk evangélikus népünk figyelmét. Azért merünk jó reménységgel ebbe a vállalkozásba fogni, mert ismerjük népünket, amely a maga istenadta értelmével azonnal felismeri a maga életérdekeit s az erre irányuló megmozdulást teljes erejével támogatja is. Ezt láttuk, amikor meglátogattuk a cernatui egyházközség nyári gyermekotthonát. — €sak meghatóit sfekks)--tetei agfr a munkát nézni, amit ott a pap né ügyes vezetése mellett egyszerű falyázat érkezik be. Ezeket Pecz Samu pesti műegyetemi tanár elnöklete mellett egy szakértő bizottság vizsgálja felül és a kivitelre Szántay Lajos aradi építész tervét ajánlja. Az építési terv haladéktalan keresztülvitele érdekében a gyülekezet eladja régi házát 48.000 koronáért és ezt az összeget is a templomépitési alaphoz teszi, amely igy 97.008 koronára emelkedik. A templom építés összköltsége ellenben 105.825 koronát tüntet fel. A gyülekezet habozás nélkül belevág a nagy tervbe. Egyszerre határozzák el a templom és a bérház építését. Az utóbbira az egyháznak nincs semmi fedezete. A lelkész ösztönzésére ennek ellenére is belefognak a bérház építésébe is, amelyre az egyik aradi pénzintézettől vesznek fel kölcsönt abban a reményben, hogy ha a bérház elkészül, sikerül majd valamelyik hazai pénzintézettől egy megfelelő, hosszabb lejáratú tőrlesztéses kölcsönt szerezni, hogy a ház a befolyó házbér jövedelem révén saját magát letörlessze. Szinte hazárd vállalkozás volt. Frint Lajos munkatársai tele vannak aggódással s nem egyszer teljesen elcsüggednek a mutatkozó nagy nehézségek láttán, Frint Lajos nagy hite és erős bizodalma azonban mindenkor lelket ver beléjük. Pedig nem egyszer úgy állt a dolog, hogy összecsapnak a hullámok a fejük felett és minden odavész, a mit a merész terv megvalósítására eddig olyan fanatikus hittel áldoztak. Ahogy elkészült a bérház a pénzügyi viszonyok váratlanul kedvezőtlenre fordulnak. A kamat szinte-szinte hónapról-hónapra emelkedik és már eléri a 8 százalékot. A hosz- szu lejáratú tőrlesztéses kölcsönt sok tár gyalás és utánajárás ellenére sem sikerült megszerezni s az adósság évről-évre nő. 1909 ben eléri már a 162 000 koronát. A hívek csüggedése bizony indokolt volt. De végre négy évi keserves küzdés után sikerül egy pesti pénzintézetnél nagyon előnyös feltételek mellett a hosszúlejáratú tőrlesztéses kölcsönt megszerezni. Ezzel a bérház ügye tető alá került s a tartozást a lejáratnál sokkal előbb, még a világháború befejezése előtt, az egyház simáü, minden megerőltetés nélkül letőrleszti. így jutott az aradi egyház a semmiből ennek a hatalmas épületnek a birtokába. A templom építését 1905 március 15 én kezdik meg A lelkipásztor ekkor a kővetkező felhívással fordul gyülekezetéhez : „Nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy elsősorban nekünk magunknak áll érdekünkben, sőt az egyház iránti ragaszkodásunknak a bizonyítéka, hogy mi hozzuk a legnagyobb áldozatot. Ha általános volt a vágy a templom felépítése iránt, ha annak a felépítését egyhangúlag határoztuk el, ha egyhangú határozattal kimondtuk eddigi imaházunk eladását: akkor az uj templom és bérház felépítéséhez sem szabad megtagadnunk az anyagi támogatásunkat. Azért most, közvetlen az építés megkezdése előtt — tehát a 12-ik órában — tegye le ki-ki a maga áldozatát. A gazdag ne sajnálja koronáit, a szegény fillérjeit. Aki még nem adott, adjon! Aki már adott és Isten vagyonnal áldotta meg, nyújtson még- egyszer ! Mindenki adjon; a gyermek ép- ugy hozzon egy téglára valót, mint a felnőtt. Magunknak építünk, hogy ezen templomban magunk gyönyörködjünk az Isten nagyságos dolgaiban — utódainknak építünk; hogy látva az apák és elődök buzgóságát, ők is hasonlóra buzdul- janak fel!“ Terhet veszünk magunkra, ezt hordozzuk, de úgy, hogy utódainknak is jusson rész abból s igy a jelenben építünk, hogy a jövő is részesüljön annak előnyeiben és áldásaiban !“ A felhívás nem volt pusztába kiáltó sző. A templom minden fennakadás nélkül elkészül és azt 1906 szeptember 16-án Sárkány Sámuel bányakerületi nyugalmazott püspök — lévén a püspöki szék üresedésben — nagy és fényes ünnepség keretében felszenteli. A zárókövet 1906 julius 1-én helyezik el ünnepség keretében a templom falába. Ezen alkalommal mosód Institoris Kálmán. Arad város polgármestere és az aradi egyház felügyelője beszédében többek között ezeket mondja : „Kedves kötelességemnek ismerem, hogy mint ennek az egyháznak a felügyelője, úgy a magam, mint híveink nevében igaz elismeréssel, mélyen átérzett hálával és forró köszönettel megemlékezzem szeretve tisztelt és időszerinti főpásztorunkról, aki a templomépités eszméjének nemcsak testet adott, de híveinek évtizedeken át hirdetve az Isten igéjét, ernyedetlenül buzdította és lelkesítette őket a kitartásra és áldozatkészségre és aki lankadatlan, hitbuzgó fáradozásának nemes és magasztos jutalmát e templom zárókövének letételével a mai napon elérte.“ Fénylő alakját halála második évfordulója alkalmából újból oda vetítettem evangélikus népünk elé, okulására a lelki- pásztoroknak s buzdításul a nyájnak. „Eredj el és te is aképen cselekedj I“ Luk. 10,37.) A. Gy.
