Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-07-15 / 9-10. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET 1942. julius 15. lusi asszonyaink népünk megtartása és egészséges fejlődése érdekében végeznek. jCsak elragadtatással lehet arról beszélni, amit ott láttunk: a tisztaságról és Gyerekek szórakozása a Napközi-Otthon udvarán. rendről amely a két teremben fogadott és arról az odaadó szeretetről, ahogy ott az odahozott kis gyermekek gondját viselik és foglalkoznak velük. Ha valamilyen munkán van Isten áldása, hát ezen bizonyosan kell legyen I Eddig mindég csak pusztulásról, szegénységünkről és nagy elesettségünkről irtunk s nem csoda, ha a nép elvesztette minden kedvét, hogy egy ilyen pusztuló egyházért áldozzon. Milyen boldogok vagyunk, hogy egyszer evangélikus erőről és öntudatról is beszámolhatunk közvéleményünknek, hogy igenis, van élet bennünk, van áldozatkészség és megértés népünkben, csak fáradságot és elég türelmet kell vennünk, hogy azt megszólaltassuk szivében. Ez az egész áldásosán működő intézmény azon fordul meg, hogy egy két ember nem kímélte a fáradságot s az időt és ime elégtétellel látjuk, hogy az egész gyülekezet melléjük állt s mindenki segít. Ez az, ami nem tőlünk van, hanem amit az Isten ad: a jó szándék diadala. Szeretettel és lelkiismeretesen végzett munka áldott gyümölcseiben gyönyörködhettünk a brasovi evangélikus elemi iskolánk évzáró ünnepélyén is. A lelkész beszédétől és Bálint Mihály igazgató jelentésétől kezdve a tanulók gyönyörübbnél- gyönyörübb szavalatain át mindenütt azt az egyet láttuk, hogy a gyermekek lelkében olyan alapvetés történt, amely időtálló lesz. Milyen boldog az az egyház, mely igy tud felnövő ifjúsága neveléséről gondoskodni I Lélekbemarkoló jelenet volt, 9~~L~ amikor a Vll. osztályos nö^ vendékek sürü könnyhullatás közepette búcsúztak drága iskolájuktól és megköszönték szeretett tanítóik fáradságos munkáját s nemes szivük jóságát. Az evangélikus iskola munkája éveken át olyan szoros kapcsolatokat teremtett a hívek és az egyház között, hogy azok vasmarokként tartják össze a gyülekezetei. Bizonyság erre az a lelkes leánygárda is, amely ékes koszorú gyanánt körülvett minket s a hívek áhitatos serege, kiket minden alkalommal ott látunk a templom körül, ahányszor csak ezt a gyülekezetét meglátogattuk. Megnyugtató, biztató és boldog érzéssel távoztunk a bra- §ovi egyházmegyénk köréből. Lelkűnkben magunkkal vittük ezt az utolsó bra§ovi képet: az ősi templom s körülötte a gyermekek, ígéretes ifjúság és a buzgó hívek tömött sorfala. Ez a kép nem a pusztulás, hanem az élet Ígéretét hordja magán és ez a kép a bragovi egyházmegye képe! — dns — Lelkész- és tanitókarunk utánpótlása. Kerületi közgyűlés jegyzőkönyve 11. pont: „Szuperintendens jelenti, hogy az 1940 év őszén bekövetkezett nagy horderejű politikai változások a lelkész és tanító utánpótlás kérdésének megoldását halaszthatatlanul sürgőssé és fontossá tették. A lelkészutánpótlás biztosítása egyházunkra nézve teljes sikerrel járt. A református egyház megkapta az engedélyt arra, hogy Aiudon theologiai akadémiát állíthasson fel s a református egyházzal történt megállapodás értelmében ezen a theologián nyernek kiképzést az evangélikus lelkészjelöltek is. Ezidősze- rint az aiudi református theologiai akadémián négy evangélikus lelkészjelölt van és pedig Bálint Mihály, Lányi Pál, Lengyel Lóránd, Tóthpál Béla, kik mind az első évfolyam hallgatói. Ezenkívül Domby Béla, mint IV. éves hallgató a soproni egyetemen folytatja tanulmányait és ezek végeztével egyházunk szolgálatába áll. Nevezetten kívül Máthé János bibliaiskolát végzett s most a krizbai evangélikus eg'yház gondozásával megbizott kisegítő-lelkész is az aiudi theologiára küldetett, hogy hivatásának ellátására tanulmányait befejezhesse. A theologiai akadémia tanári kara ugyanis felülvizsgálva Máthé János lel- készjelőlt eddigi tanulmányait, nevezettet két félév lehallgatására s a megfelelő kollokviumok és vizsgák letételére kötelezte. Ily módon ha átmenetileg tapasztalható is némi hiány lel- készi szolgálatra képesített egyénekben, ez a hiány néhány év leforgása alatt teljesen megszűnik. Szuperintendens jelenti még, hogy a lelkészi utánpótlásnak ilyetén való megoldása számunkra azért is megnyugtató, mert az evangélikus tanok előadására Kiss Béla cernatui lelkész, theologiai magántanár nyert megbízatást, akinek kinevezését a református testvéregyház szintén örömmel vette tudomásul. Lelkészjelölteink egyébként teljesen egyenlő elbánásban részesülnek a református hallgatókkal s lakásuk és ellátásuk diját az egyházkerület vállalta magára. Sokkal kedvezőtlenebb azonban a tanítói utánpótlás helyzete. Bár a kerület a tanítóképzést is ingyenessé tette, hogy ezzel is csalogassa az arravaló ifjúságot a tanítói pályára, senki sem jelentkezett. Ezen a* hiányon keveset változtat az, hogy a sibiui római katolikus zárdái tanítóképzőben 5 leány növendékünk van az V. és a VI. osztályban, mert egyházunknak elsősorban férfi tanítókra lenne szüksége, nemcsak azért, hogy a kántori szolgálatot is vállalhassák, hanem azért is, mert az elemi iskolai törvény minden iskolára nézve kötelező módfbn előírja bizonyos számú férfi tanerőnek az alkalmazását. A már most is meglévő tanítói hiányon egyházunknak minden eszköz igénybevételével segíteni kell.“ >> Határozat: „Közgyűlés a lelkészutánpótlásról szóló jelentést megnyugvással veszi tudomásul. Örömének ad kifejezést afelett, hogy Máthé János kisegítő-lelkésznek törvényes lehetőség adatott arra nézve, hogy szabályszerű lelkészi képesítést nyerhessen. Közgyűlés szükségesnek tartja és a theologu- sokat már most kötelezi arra, hogy tanulmányi idejükből lehetőleg két évet külföldi evangélikus egyetemen töltsenek s hogy -a-iítüfffWnyélvben ulyarr-gyakoriatnr tegyenek szert, hogy-egük-— ség esetén német nyelven is tudjanak szolgálni. A tanítói utánpótlás biztosítása érdekében közgyűlés felkéri a lelkészeket, hogy az arravaló tanulókat irányítsák a tanítói pályára, nehogy a szükséges férfitanerők hiánya miatt kénytelenek legyünk szépen működő iskoláinkat visszafejleszteni, vagy éppen bezárni.“ Mi történt e határozat végrehajtása érdekében ? Lelkészjelölteink neveltetése a fent nevezett főiskolán zavartalanul folyik. Kiss Béla, az evangélikus tárgyak előadója a roppant nagy utazási nehézségek ellenére is havonként kétszer felkereste az intézetet és az if jakkal az előirt és meghatározott anyagot átvette. Theologusaink a kötelező félévi kollokviumokat mind letették, Lányi Pál, mint a theologia első tanulója, kitűnő sikerrel állta meg ezeket a vizsgákat. Theologusaink evangélikus öntudatának az emelése és egyházi viszonyainknak megismerése céljából elhatároztuk, hogy fiainkat a kötelező ünnepi legátusi szolgálat elvégzésére, az eddigiektől eltérően, a saját gyülekezeteinkbe küldjük ki abban a sorrendben, ahogy azt a szuperintendens beosztja. A karácsonyi és a húsvéti ünnepi szolgálatot tehát mindegyik theologusunk már evangélikus gyülekezetben végezte. Hozzátehetjük azt is, hogy na" * gyón fényes anyagi eredménnyel. A tanítóképzősök szaporitásáraa most folyó tanévben már nem tehettünk semmit. Szuperintendens azonban felhívással fordult az esperesekhez, kövessenek el mindent, hogy az őszszel megnyíló iskolai évben bár 4—6 fiút küldhessünk a képzőbe. A kerület ugyanis ennyi tanulónak vállalná a tandíj és ellátási költségeit. Hisszük, hogy e tekintetben minden lelkész megteszi a maga kötelességét, hogy a fenyegető tanítói hiány leküzdésére megtehessük bár az első lépést. A céltól igy is még nagyon messze leszünk, mert már most volna szükségünk férfi tanerőkre. A sok szeretettel és nagy erőfeszítéssel létesített és gyönyörű várakozásnak indult Satulung-suseni iskolánkat átmenetileg, éppen a fenti okból, egytanerőssé kellett tennünk, mert nem tudtunk a törvény előírásainak eleget tenni s az iskolához egy férfi tanerőt állítani. Uj iskolák létesítése is csak akkor lesz lehetséges, ha addig kellő számú férfi tanerőt nevelünk egyházunknak. Azért a kerület most minden anyagi erejét ennek a célnak a szolgálatába állítja és elsősorban is a tanítóképzős fiukat támogatja. Itt is előnyben részesülnek azok, akik az V. osztályba lépnek. — dns — t A bejárat előtt.
