Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-06-01 / 7. szám
1942 június 1. EVANGÉLIKUS ÉLET J Követésre méltó példa! Ha körülnézünk templomainkban,, iskoláinkra, intézményeinkre gondolunk, mindenünnen a múlt áldozatkészségének áldott szelleme köszönt. Hogy van valamink, hogy vannak templomaink, iskoláink s egyéb intézményeink : mind annak köszönhetjük, hogy valamikor híveinknek életszükségletet jelentett az egyházi célokra való adakozás. S jó, hogy ez igy volt s még jobb lenne, ha ma is igy lsnne. Sok-sok fontos kérdésünk találna gyors és biztos megoldást, ha ma is égne még a szivekben az áldozatkészségnek tüze! De mert ma már nincs úgy, vagy mert csak ritkán találkozunk vele, annál inkább is tudja megörvendeztetni lelkünket. Egyházunknak ma igen nagy gondot kell fordítania a sajtó kérdésére. Mulaszthatatlan érdeke, hogy bőségesen felhasználja az itt kínálkozó lehetőségeket. Hogy megtehesse nemcsak szellemi, hanem anyagi áldozathozatalra is kell számítania. Nem lehet ezt a munkát másként végezni el, hanem csak úgy, ha akadnak, akik kellő pártolásban és támogatásban részesítik. Hiszen a cél az, hogy el kell juttatnunk egyházunknak üzenetét azokhoz is, akik nem hajlandók azt megfizetni, sőt, akik nem is kívánják azt. Isten iránti hálaadással kell megemlítenünk, hogy egyházi sajtónknak a múltban is és a jelenben is mindig voltak megértő s áldozatkész támogatói. Tanú reá aranykönyvünk, amelyikben évről-évre jelentős összegeket jegyezhettünk be. Tanú reá az alábbi levél is : „Főtiszteletü Szuperintendensi hivatal - Arad. Ma postautalványon címükre 1000 lejt küldöttem és keresztyéni alázattal kérem, könyveltessék ezen összeg a következőképen : 300 lei 3 évi személyes előfizetésem az Evangélikus Életre, 700 lei 7 hétfalusi anyagilag szegény evangélikus és magyar testvérem egy-egy évi előfizetési dija fejében az Evangélikus Életre. Hogy kik legyenek azok, azt Önökre bízom. Én, amint érzek, értek és élek e tekintetben, csak azt kívánom, hogy ezen apróság is Jézus Krisztus által, amint az Isten adja — szolgáljon az élet szent és teljessé tételére ! Keresztyén testvéri szerettei: Székely Pajor Mihály." A cselekedet magáért beszél. Nincs mit hozzáfűznünk. Megkapó módon nyilvánul meg benne a felelősség egyházunkba] 'Ó3 népinkkel1 «zenibe». Bár-sokan éreznének és egélakéd-— nének igy ! Gillich Fülöp. hály lelkész a nagy jóltevőhöz alkalmi ünnepi verset irt, Simon István címmel. Többek között eképpen köszönti a nagy jólte- vőt a templomban. Éljen Simon István lelkes atyánkfia, Kit Isten magának segédül választó. Éljen Simon István, temető, orgona. Harang és a kutak szives adománya. Legyen e kutak neve Simon-kutja, Őrködjék felettük az Egeknek Ura. Ki e vizet issza mindig egészséges. Csendes hajlékában vidám békességes. Legyünk mi is ~készek áldozathozásra így tarthatunk számot halhatatlanságra . . . Ezen jótéteményein kívül több rendben adott az egyháznak, majd a község szegényeinek kisebb-nagyobb összegeket. Nagylelkűségének hire a királyi udvarig eljutott, ahonnan magas kitüntetést is kapott. 1903-ban, felesége elhalálozása után egyedül élte aggastyán életét. A szintén öreg aggastyán Borcsa pap minden névnapja alkalmából személyesen fejezte ki jókívánságait a nagy jóltevőnek. Nem egyszer pedig külön levélben köszönte meg Borcsa Mihály lelkész az adakozónak adományát. Egyik levélben igy szól Simon Istvánhoz: „Hadd legyen e levélben is megörökítve szivünk jókívánsága. Áldja meg az élet ura Önt, szeretett atyánkfiát minden szép, nagy és dicsőért lángoló, másokat is áldozatkészségre buzdító, soha el nem feledhető számos adományért, nyugalmas földi élettel. S ha eljön a végnyugalomra intő nagy nap, töltse el szivét a vigasztaló szép temetőkapui felirat... Ez a nagylelkű adakozó és Baciu község jóltevője mindazok mellett egyszerű és szerény ember volt. Amikor a term plombán nagy adományaiért ünnepelték, nem ült le az első sorban, meghúzódott a karzatban öreg feleségével az orgona alá, amelyet ő adott a templomnak s könnyektől csillogó szemekkel, csendben hallgatta az uj orgona hangját. Baciu népe tisztelettel, kegyelettel emlékezik nagy fiáról, aki dicső tetteivel annyit tett népéért s a község lakosságáért. Szerény, becsületes, szorgalmas és munkás élete, páratlan áÉ~ dozatossága szolgáljon örökké intő például az utókor számára s kötelezzen emlékezetének tiszteletben tartására, emlékének megőrzésére. A jó könyv jó barát Az ember jellemére nagy befolyással van az, hogy mivel tölti az idejét. Ez vonatkozik minden emberre, de különösen az ifjúságra. A tétlenkedés mindenesetre káros az ember jellemére nézve. Abból az ifjúból — akár fiú, akár leány — aki az idejét semmittevéssel tölti el, nem lehet derék ember. Az ember az idejének legnagyobb részét munkában kell, hogy el- töltse. A munkaidő mellett azonban mindenkinek marad, kell is maradjon szabad ideje. Az ifjú ember életében döntő fontosságú az, hogy mivel tölti el a szabad idejét. E tekintetben igen káros a rossz társaság, hol minden rossz tulajdonság igen könnyen átragad egyik ifjúról a másikra és megfertőzi lelkét sokszor még a legjobbravalóbb gyermeknek is. Ezzel szemben valóságos áldás egy jóra buzdító igaz jó barát, kitől mindig csak jó hatást lehet nyerni. Egy igazi jó barát, amely mindenkihez közel áll, kitünően szórakoztat és minden jóra megtanít, a jó olvasni való könyv. Vannak ifjak, akik az iskolai tankönyveket letéve kezükből, soha sem éreznek vágyat a könyv után, mert minden könyvre úgy tekintenek, mint a régi, megunt tankönyveikre és nem szívesen vesznek többé könyvet a kezükbe. Ez az oka annak, hogy ,a falusi ifjúságnak az iskola után, csaknem teljesen megáll a művelődése. Sőt, szabadidejét többnyire ha- szontalansággal töltve el, inkább vissza felé, mint előre halad a művelődés tekintetében, Az ifjúság tovább művelését a jó olvasni való könyv eszközli legjobban, különösen a mi mai viszonyaink között. A jó könyv szórakoztatva tanít. Annyira szórakoztat, any- nyira leköt, hogy az ember egészen belemélyed, mindent elfeledve, még éhsége is nehezen tudja rábírni arra, hogy félbehagyja fl7. olvasást, Így telnek el az olvasással egész napok, sőt néha éjszakák, hogy a szülők kell sokszor veszekedéssel rábírják az olvasót, hogy letegye a könyvet. A könyv jósága azonban nem attól függ, hogy mennyire köti le a figyelmet, mennyire szórakoztat, hanem attól,, hogy tartalma mennyire neveli jóra az olvasót. Mert van rossz könyv is, amelyik rémesen szórakoztat ugyan, de közben több rosszra tanít, érzésvilágunknak, jellemünknek többet árt talán mint egy rossz társaság. Az ifjú emberek ugyan szeretik az ilyen sem- mirevaló, vagy inkább tűzre való könyveket, mert megítélni nem tudják, csak annyit tudnak róla, hogy „rémesen“ érdekes az, amiről szól. Kimondhatatlan nagy fontosságú, hogy az ifjúság jó könyveket kapjon a kezébe. Mert egy tény bizonyos; az, hogy az ifjúság szeret olvasni. A jó könyv pedig némelyiket annyira elragadja, hogy annak olvasására rábeszéli azt is, aki különben nem nagy hajlamot érez az olvasásra. így lassan aztán mindenki rászokik. Rászoktatja az embert az olvasásra a jó könyv. Gondoskodni kellene tehát, még pedig sürgősen a falusi ifjúságnak megfelelő olvasni való könyvekről, különösképpen ott, ahol nincsen felekezeti iskola. A gyülekezetek ezt elsőrendű feladatuknak kellene tekintsék és megvalósítsák minden áldozat árán is, hogy népkönyvtárainkban ne csak az iskolás gyermekek részére való meséskönyvek, hanem a felnőtt ifjúságnak megfelelő jó könyvek is rendelkezésre álljanak. Viszont az arra hivatottak minden lehetőt el kellene kövessenek az irányban, hogy a falusi ifjúságnak megfelelő, olcsó kiadású, jó könyvek álljanak rendelkezésre. Könyvek, amelyek olvastatják magukat, amelyek gyönyörködtetve szórakoztatnak, szórakoztatva tanítanak és nevelnek, könyvek, amelyek jó barátok. Mátyás Béla. EVANGÉLIKUS ÉLET. {Folytatása következik.) Dr. Papp Béla. belmissziói, társadalmi, kulturális és világnézeti hetilap, a Romániai zsinat presbiteri ág. hitvallású evangélikus magyar egyház lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ág. hitv. ev. lelkészi hivatal BACIU, judejul Bra?ov. Pénztár: Szuperintendensi hivatal, ARAD, Piaja Luther 2, — Mindennemű pénzek ideküldendők. — Magyarországi előfizetések részére : Ág. hitv. evangélikus lelkészi hivataP'K O L O Z S V Á R.
