Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-03-01 / 4. szám
Adniinistrajia Szerkesztőség és kiadóhivatal; rfaciu, jud. Brasov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 60 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések címe: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. PÁL apostol múltja. „És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, Ki előbb Isten káromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben." Tim. I. 1; 12—13. Általánosan elfogadott megállapitás az, hogy minden ember boldogság után vágyakozik. Abban azonban most már nagyon eltérők a vélemények, hogy ki miben keresi és véli feltalálni a boldogságát. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a legtöbb ember helytelenül, múlandó dolgokban keresi °^ Jr}íjQ*Q.P. vCSfife. benhagyják az embert. Az egyik káténk igy határozza meg a boldog ember fogalmát: „boldog az, akinek lelke nyugodt és békességes". Ugyanezt fejezzük ki, ha azt mondjuk; boldog az az ember, a kit múltja nem vádol, jelene nem csüggeszt, jövője nem nyugtalanít• Egy ilyen ember volt Pál apostol. Nem lesz hiábavaló megvizsgálni az ő múltját, jelenét és jövőjét, mert ezekben Isten az igazi boldogság útját tárja fel előttünk. Milyen szerepe lehet ennek a múltnak az ember boldogságára nézve? Pál apostol múltja egyike a legsötétebb emberi múltaknak. Farizeus ifjú volt, jó viszonyok között élt, de tudását, tehetségét nem Isten dicsőségére, sem nem embertársainak boldogitására használta fel, hanem arra, hogy Krisztust és az ő követőit teljes erejével üldözze. Üldözte Krisztust, akinek szelíd alakját valószínűleg személyesen ismerte, aki őt soha semmivel meg nem sértette, ha csak az igazságra tapintó beszédeivel nem. Feltehető, hogy ott volt István vértanú megkövezésénél és látta őt vértől elborultan összeroskadni. Azt gondolta akkor, hogy mindez el lesz temetve. Minduntalan újra látta a véresen összeeső Istvánt. Látta a láncravert keresztyéneket, síró gyermeket és látta a kereszten függő Jézust, amint szomorúan néz rá és a lelke azt súgta, hogy Jézust ártatlanul szegezték a keresztfára. Rémes napjai lehetlek. A múlt bűnei ma is feljárnak. Lehet, hogy sok ideig el vannak temetve, de amikor Isten világosságot kezd gyújtani a lélekben, a bűnök feltámadnak és megjelenik a lélek előtt a „kézírás“, amelyen elfelejtett bűneink olvashatók. De a múlt bűnei kergethetik az ember lelkét Isten felé is. A példa rá Pál apostol, aki bűnbánó lélekkel borult le Jézus keresztje előtt és Isten az egész múltjára megbocsátó kegyelmét borította rá, úgy hogy Pál apostol boldog lelt, mert a múltja őt többé soha sem vádolta. M. B. ISTEN MUNKÁJA. „Az Én Atyám mindig munkálkodik“ mondja Istenről Jézus Krisztus és valóban vak szemek kellenek ahhoz, hogy valaki ne vegye észre Isten munkáját a mai idők kegyetlenségei, bűnei és nyomorúságai között. Az Ur Isten szünet nélkül féltő szerelemmel nézi ezt a világot és valahogy úgy van vele, mint az a hitvestárs, aki akkor is szereti társát, ha az rutul becsapta, kijátszotta és megcsalta őt. Naponta gyalázatosán becsapjuk, kigunyoljuk. meggyalázzuk Istent a mi fertelmes életünkkel (ez az élet akkor is fertelmes, ha mi nem annak látjuk, mert Isten szemével kell néznünk a dolgokat!) és ő még sem vet el, mégis szeret és megmentésünkön munkálkodik. Hogjj^n dolgozik Isten? ■ ——- i -i Az Ur Isten kettős módon dolgozikavi’ágáéseményein és az oudd_ . szentegyházon keicsziui. A világ eseményein keresztül oly módon, hogy bár ezek az események vajmi ritkán egyeznek meg az Ő akaratával és még ritkábban célozzák az Ő dicsőségét, amennyiben gyarló emberi vágyak, hiúságok, önzések a mozgatóokai, Ő azokat a bűnös eseményeket is felhasználja az Ő hatalma, dicsősége szolgálatára, az anyaszent- egyházon keresztül pedig hirdetett Igéjében szól és az úrvacsorában Önmagát adja. Mondjunk egy példát. Isten hivott minket eddig a prédikáció Igéjén keresztül. Nem hallgattuk meg, nem vettük elég komolyan. Nos, az Ur felhasznál ezért minden eszközt, elsősorban a saját bűneinket — a Hozzá való kényszerítésre. Mindenekelőtt a világ féktelen háboruskedve által a napnál világosabban állítja: ime ilyen az a világ, amelyiknek nem Én kellek. Azután ezt ezernyi változatban tálja elénk. A blokádrendszerek, a kiéheztetési akciók épenugy, mint a sülyedó hajók, a bombázó gépek berregéséből mind-mind iát a szót halljuk szüntelenül: igen, ez az a világ, amelyik nem kiváncsi az Én akaratomra. Amelyik nem tud komolyan leszámolni az Isten országa igazságaival! Hál Istennek, hogy mór vannak, akik kezdik észrevenni Isten szigorú nevelésének az áldásait. Egy uj egyháziasság van köztünk kialakuló an, de nem külsőséges, szokás-egyház,’ ^?-?g, élettelen, szertartásos egy- háziasság, amelyet az a nagy igazság hoz létre: ha van egyházunk, akkor még nem veszett el minden. Talán semmi sem veszett el. Példákra is tudnék hivatkozni a gyülekezetemből s bizonyára a többi egyházaknál is igy van. Az idén többen jönnek a templomba, mint eddig. A fiatalság is nagyobb számmal vesz részt az istentiszteleteken, Az egyházi adót szívesebben fizetik a hívek, mint eddig. Gyülekezetemben soha sem volt olyan kevés baj az egyházi adózás körül, mint ezekben a súlyos években. Az adományok a tavalyi kétszeresére emelkedtek. Iskoláink tejakciójára egymásután érkeznek adományok. Arcokat látunk a templomban, akiket eddig nem láttunk ott. Egyre többen jönnek Bibliáért, olyanok, akiről nem gondoltam, hogy törődnek vele. Adományokat hoznak olyanok, akiknek azelőtt nem jutott eszükbe stb. Jelek, amelyek azt mutatják, hogy Isten dolgozik. A nyomo'uságokon keresztül is beszél és ezekkel kényszerit Igéje meghallására. Mindeneket felhasznál. Mindenekkel javunkra van 1 Igen, mind jó, amit Isten tészen ! KIGS BLLA.
