Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-08-01 / 13. szám
Autorlzat de Mlnlsterul de Interne «ub No. 14.850 Anul 1936 3 lej. r-Administrajia Szerkesztősig és kiadóhivatal; Baciu, Jud. Brafov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: OILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. Terülj, terülj asztalkám. Csángó- Múzeum. Márk 8. 1-10. Az ember azt sem tudja, hogy mit kezdjen ezzel a csodálatosan szép evangéliumi történettel. Az egész jelenet, ahogyan Jézus két kenyérrel négyezerembert elégít meg, úgy hogy mindnyájukon a megelégedés boldogsága árad el, olyan mesébe illő. Önkéntelenül is az a nagyon ismert kedves mese jut eszünkbe, amely arról szól, hogy a szegény ember utolsó falat kenyerét is megosztja a tőle kérő öreg idegennel, mire a soha nem látott öreg egy kendőt ajándékoz a szegény embernek, amelynek csak azt kell mondani: „terülj, terülj, asztalkám“ — és megtelik minden jóval bőségesen. És amikor a szegény ember magára maradva elmondja a varázsszavakat: „terülj, terülj, asztalkám — hogy kipróbálja az ajándékba kapott asztalkendőt, szájtátva a boldogság ámulatával látja, hogyan sorakoznak egymásmellé mindazok a jók, amiket félve óhajtott. Hát nem valami ilyen mesébe illő történet az is, melyről az evangélista számol be ? De igen, Csupán még csodálatosabb az, mint az említett mese. Mert ez nem mese, hanem csodálatos valóság, mely a szemünk előtt játszódik le évről-évre. A jóságos Isten azt a drága bűvös kendőt, a földet, melyet nekünk ajándékozott, mint minden évben, úgy ebben is bőségesen megtérített és megtérített minden jóval. Ebben az évben is éppen elég bőségesen odahelyezte egyik legdrágább földi ajándékát : a kenyeret, mert szánakozó szeretet élt az ő szivében és meghallgatta a mi ekevasunk, verejtékünk és munkánk beszédét. Megtérítette a csodálatos föld-abroszt és reáhelyezte a mindennapi kenyeret mindnyájunk számára, mert megértette, hogy mi mi minden munkánk által ezt sóhajtottuk feléje: „terülj, terülj, asztalkám“. És hogyha az Ő szánakozó szeretete is élne a mi szivünkbe, akkor abból a kenyérből, mellyel Isten ebben az esztendőben is, minden nehézség ellenére megajándékozott, minden embertestvérünknek bőségesen jutna. Ami azonban mindennél nagyobb csoda, hogy az ő szánakozó szeretete a mi szivünket is eltölt- hesse, megtéríti számunkra a kegyelem asztalát is, melyre újból odahelyezi a legdrágább táplálékot: az Ő egyszülött Fiának érettünk megtört testét és érettünk kiontott vérét. Táplálkozzunk az Istentől nyert testi és lelki kenyérrel, hogy élni tudjunk az Ő dicsőségére. Raduch György. Az Evangélikus Élet több ízben foglalkozott a Csángó-Múzeum ügyével, illetőleg a Csángó-Múzeum alapításának a gondolatával. Kiss Béla csernátfalusi lelkész legutóbb megjelent cikkében újabb ösztönzést adott ennek az ügynek, méltatva a csángó-múzeum megalapításának a fontosságát, csángó nép eredetét múltját és történetét feltáró és tisztázó munka megindításának a sürgősségét. A cikkre, amely csángó népművészeti adatokról is szólt, Páll András nyug. tanító válaszolt hangoztatva, népművészetünk bizonyos vonatkozásaiban, Kiss Béláétól eltérő felfogását és véleményét. A lapban megjelent polémia csak annyiban bir jelentőséggel, hogy hangot adott a nyilvánosság előtt a régóta vajúdó kérdésnek: Van e eredeti csángó népművészet, vagy nincs ? Vagy, amint sokan hagoz- t at jók, »- szászoktól vettük ót és formáltuk a magunk ízlése szerint. Természetes ezt a kérdést nem lehet a vitatkozó hévvel elintézni, a kérdés tisztázását az ilyen vitatkozás úgy sem segíti elő. Tervszerű tudományos kutató munka tárhatja csak fel múltúnk minden emlékét s mentheti meg feledés elől számunkra. A Csángó-Múzeum megalapítása szerintem nem abban áll, hogy népművészeti tárgyakat egy vagy két szobában összehalmozunk, hanem a muzeum megalapítása csak kezdet egy hatalmas munkához, amelynek elvégzése és feldolgozása évek munkájába kerül. Hogy ezt a munkát ne csak megkezdeni, hanem eredményesen folytatni is lehessen, ahhoz elsősorban egészséges közszellem megteremtése szükséges. Alkotó és cselekvő népi vezetés, elkötelezett hivatás-tudat s mindezek mellett nyugodt légkör. Az a csángó-múzeum, amely népünk múltjának sok kincsét és drága emlékét van hivatva őrizni, a testvéri megértésnek, egymás megbecsülésének s összefogásunknak a szellemét is kell, hogy jelentse, éppen ezért ennek a múzeumnak az ügye nem magán ügy s nem lehet egyeseknek személyi ügye, hanem közügyévé kell válljék az egész csángó népnek, főképpen a csángó nép értelmiségi rétegének. Ha ma az idő nem is alkalmas egy tervszerűbb munka végzéséhez, azt nem akadályoza, hogy ne legyen szívügyünk és lélekbeli kötelességünk ezzel a kérdéssel törődni s gondolkozni a tenni valók felett. Eddig is voltak lelkes gyűjtők és kutatók, akik már rendelkeznek is szép anyaggal. Az ő kötelességük, hogy az együttmőködés és együttmunkálkodás feltételeinek a megteremtésével biztosítsák az elindulást. Elsősorban néprajzi és népművészeti vonatkozásban lennének sürgős tennivalók. Csak röviden említem meg, hogy milyen térre kell kiterjedjen kutató munkánk: A csángó nép múltjára vonatkozó összes írásos emlékek összegyűjtése, a csángó nép letelepülésének története, adatok kivándorlásokhoz, ősi foglalkozási ágak és eszközök tanulmányozásához adatok gyűjtése, hagyományok, mondák, népszokások leírása és megőrzése, népművészeti tárgyak összegyűjtése és elrendezése, népdalok összegyűjtése, tájszólások, babonák leírása, valamint a csángó almanach elkészítése. Látható tehát, hogy csak tervszerű és alapos kutató munkával lehet a múzeumi anyagot összegyűjteni és feldolgozni. Mindazok, akik népünk ügyének szolgálatát végzik, szenteljenek idejükből egy kis részt a Csángó Múzeum nemes ügyének is, gondolkozzanak felette, hogy mit tehetnének ennek a munkának az érdekében. Az öregek emlékezete még őrzi őket s rajtunk múlik, hogy végképpen el ne vesszenek számunkra, hogy megmentsük az utókornak. Dr. Papp Béla.
