Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-04-15 / 7. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1941 április 15. .. f « relhívás egyhazunk minden tágjához! Egyházközségeinkben vasárnap, április hó 27-én kerül döntésre, hogy kit óhajtunk egyházkerületünk élére lelki vezetőnek odaállítani. Fontos, sorsdöntő kérdése ez egész egyházunknak. A jövő egyházi munkája igen sokban attól függ majd, hogy az uj lelki vezető mennyire lesz képes lendületet vinni minden munkába, mennyire lógja tudni összefogni erőinket, megfelelő helyre megfelelő embereket állítani. A kérdés nagy jelentőségű horderejét ismerve s hogy útját vágja minden méltatlan harcnak, egyházkerületünk köztiszteletben álló felügyelője, Purgly László Öméltósága, a következő leiratot küldte a lelkészi hivataloknak, hogy ennek tartalmát a lelkészek ismertessék majd meg a hívekkel is. Érdemes egyházközségi Elöljáróság! Kedves Testvéreim! Most amikor egyházunk döntő fontosságú és jövőjét nagyban befolyásoló lépés előtt áll, — amikor új lelki vezetőjét, Szuperintendensét kell megválasztania, akkor engedtessék meg nekem, hogy mint egyházkerületünk világi felügyelője meleg szivbeli és őszinte kéréssel forduljak hozzátok kedves evangélikus testvérek: < . ^ i ,j s Mint a legnagyobb felelősség hordozója egyrészt, másrészt -koromnál fogva és hosszú élettapasztalataim alapján állva, arra kérem gyülekezeteinket, hogy ezt a nagy horderejű választást testvéri egyetértésben s lehetőleg egyhangúlag ejtsétek meg. Elismertetésünk évtizedes nagy küzdelmei után valóban nemcsak szomorú és szégyenteljes esemény lenne, ha kicsiny létszámunk mellett e választás a széthúzásnak és erőtlenségnek szomorú és veszedelmes képét dokumentálná. .:. Féltő szeretettel írom e sorokat s ezen érzelmektől vezéreltetve kérek mindenkit: Őrizkedjenek és óvakodjanak a pártoskodás és széthúzásnak ezen létünket veszélyeztető cselekményétől. A lelkész urak, mint a leendő püspök legbensőbb és legközvetlenebb munkatársai, vannak elsősorban hivatva elbírálni, hogy melyik lelkésztársuk az, aki soraikból a legrátermettebb e felelősségteljes díszes állás betöltésére, mi világiak pedig megnyugszunk az ő választásukban. Arra kérem tehát szeretett evangélikus népünket, hogy kövessék most is, mint mindenkoron az ő lelki vezetőiket. Ezek az én rövidre fogott, de nagyjelentőségű kéréseim, s az én tiszta szívből fakadó jóakaratu tanácsaim gyülekezeteinkhez, azok vezetőihez és népéhez. A feltámadás szent ünnepén jövendő sorsunkra az Ur kegyelmét és áldását kérve, szeretetteljes meleg testvéri üdvözletét és tiszteletét küldi. Sofronea, 1941 húsvét napján. PURGLY LÁSZLÓ egyházkerületi felügyelő. Fentiekhez a tisztán látás kedvéért még hozzá kell fűznünk a következőket: lelkészeink személyes megbeszélések során ismételten tárgyalták a szuperintendens választás kérdését s ebben a következő döntésre jutottak: az arad-bánság i egyházmegye valamennyi lelkésze Argay György temesvári főesperes- lelkész, jelenlegi szuperintendens-helyettes megválasztása mellett foglalt állást. A brassói egyházmegye lelkészei, kettő kivételével, ugyancsak azt az álláspontot tették magukévá, tehát szintén Argay György megválasztását óhajtják. Ezek szerint tehát lelkészi karunk túlnyomó többsége Argay György megválasztását kívánja. Maguk részéről őt jelölik s ajánlják egyházközségeinknek megválasztásra. GILLICH FÜLÖP. Finn pilóta hősi cselekedete, (Részlet a „Láttam a finn csodát“ cimü könyvből.) ; ■ t C -l ti ' Í'CI l!-:l. .1. • í . A saját hőstettéről nehezen beszél. Nem büszkeségből, csak éppen meg van győződve róla, hogy amit véghezvitt, az semmivel sem volt többj mint amit helyttte a világ minden pilótája, meg tett volna. De ha már kérdezem, udvariassággal felel. Olyan, mint egy jólnevelt iskolástól. Éppen csak közel két -méterre j nőtt meg és vállai szélesek, mint az ajtó. Kócos szőke haja homlokába lóg, átható, acél- szinü szemével pedig a cigarettatüzbe bámul. —T—— A Mannerheim-vonal mögötti egyik repülőtéren teljesítettem szolgálatot. Nem mondhatom, hogy k iés dolgunk lett volttá — mondja —^ mert a szovjet pilóták ugyancsak szorgalmasak voltak. Naponta kétszer-háromszor jelentek meg az állásaink felett. Rendszerint igen nagy magasságban. Nagy kárt nrm teltek a csapatokban, de mint később kiderült, nem is ez volt a céljuk. A belső országrészeken folyó csapatmozdulatokat keresték és a városokat támadták. Délelőtt volt. Napok óta egyetlen felhőt nem láttunk. Az idő kedvezett a légi tevékenységnek. Teljes készültségben ültünk a fedezékben. A gépeket úgy helyeztük el a föld alá rejtett hangárokig hogy minden percben startolhassanak. Hiszen nem kell soká várni, az oroszok biztosan jönnek. Annyi időnk volt csak, hogy átsétáltam a gépekhez, megnéztem a motort és meusimogattam a géppuska gombját. A bombák is fel voltak erősítve. Éppen vissza akartam menni a tiszti kaver- nába, mikor az állások felől m ghallom, hogy a légvédelmi ágyuk dolgozni kezdenek. A következő pillanatban a szovjetgépek már a nyakunkon vannak. A repülőtér mellett húzódó domb mögül úgy csaptak le, mint a vércsék. Kivételei,en elég alacsonyan repüliek. Most i már a mi ágyúink is lőttek. Géppuska kelepelt és a gépágyú is dolgozott. Ami mos! történt, ahhoz pillanat ezredrésze elég vöd. A hét szovjet gép már másodszor tért viszza a repülőtér fölé, a hangárokat keresték. Az e, yik gép megingott. A pilótának alig volt ideje, he gy egyenesbe vegye a gépet, máris közvetlenül a főid fellett repült. A motor kihagyott kettőt-hármat puffo- gott, leállt. A szovjetrepülő nyugodtan letelte a gépet és hagyta kigurulni. Legközelebb én álltam hozzá, tehát én értem el először. A szovjet vezető már kiszállt a gépből. Olyan nyugodt volt. mintha egy körrepülisi versenyen hajtc volna végre kényszerleszállást. Kezembeu revolverrel ugrottam hozzá. Mosolygott. Felemelte mindkét kezét, fejével a gép felé bökött, és csak ennyit mondott: „Valamelyik gyertyával lehet a baj, nézze meg.“ Feltéptem a motorbáz köpenyét és tényleg csak ez volt a hiba. Amit most tettem, azt ösztönösen cselekedtem. Beugrottam a gépbe, beindítottam a motort. Még csak a anyit láttam, hagy a szovjetiiszt a repülő téri őrség gyűrűjének a közepén állt. Zúgva rohantam a fenyőóriások felett. Először úgy gondoltam, hogy szembeszállók a hat ellenséges géppel. Itt a repülőtér felett, hiszen úgyis rögtön visszajönnek. Aztán ... — mélyet szit a cigarettájából és úgy mondja — tudja, hogy van az, mikor az ember szempillantás alatt másra határozza el magát. Hihetetlen gyorsan működhetett az agyam. Már kész is voltam a haditervvel : megpróbálok felzárkózni a kötelékhez, úgy, mintha csak egy pillanatra maradtam volna el, a többi gép ugyanis nem láthatta a dombtól, hegy mi történt harminc másodpe.cen keresztül a repülőtéren. Nyargaltam utá- nok, de már jöttek is vLsza. Nem láttam, minthogy nem láthattam, de éreztem, hogy a vezérgépből felém intenek. A rádiókészülék is működni kezdett. Felzárkózni — hangzott a parancs. Pillanat alatt m-gfor- dultam és utolértem őket. Rövid pjűnetet tart Jorma Darv'nto. Bal kettes voltam, uj kötelékemben — folytatja aztán. — Pontosan tudtán, hogy egyik gépnek sincs tudomása ar ól, hogy én repülök a szovjetpilóta htly^tt. A rádió újabb parancsot közvetített: géppuskával lőni. Úgy zudult a magasból a hét gép, mint a fergateg. Pokolian rétit ’etes érzés volt a saját repülőtérem felett száguldani és a hangárok felett tüzelni. Any- nyi lélekjelenlétem még volt, hogy repülőtér havát lőttem. Sirás fpjtig torkom, amikor láttam, hogy légvéú Imi ütegeink nem dolgoznak, sőt géppi. táv d sem tüzelnek a támadó ellenségre Tudták, hogy én is a kötelékben repülőt-
