Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-04-15 / 7. szám
1941. április 15 EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Az egyházi hivatalról. „Hogy ezt a hitet elsajátíthassuk, alapittatott az evangélium hirdetésére s a szentségek kiszolgáltatására való hivatal. Mert az igehirdetés és a szentségek — mint eszközök által ajándé- koztatik a Szent Lélek, — mely ahol és amennyire Istennek tetszik hitet ébreszt azokban, akik az evangéliumot hallgatják: azt a hitet, t. i. hogy Isten nem a mi érdekeinkért, hanem a Krisztus érdeméért igazítja meg azokat, akik hiszik, hogy Krisztusért vétettek be a kegyelembe. Kárhoztatják a keresztségismétlőket s másokat, kik az vélik, hogy az emberek a Szent Lelket külső ige nélkül, saját előkészületeik és tetteik által is elnyerik“. Az Ágostai Hitvallás ezen cikkelye annyira gazdag, hogy nehezen lehet tartalmát röviden összefoglalni. Nagy vonásokéban mégis összefoglalhatjuk: 1. Szól mindenekelőtt az egyházról. Világosan megmondja, hogy mi az egyház rendeltetése. Hogy az evangéliumot általa a világ elsajátíthassa. Tehát az egyház egyesegyedül ezért van. Áddig ér valamit, ameddig az evangéliumot terjeszti. Itt tűnik ki visszássága a mi gyűléseinknek, ahol a programm- számok között jóformán egy sincs, amely a lelki kérdésekkel foglalkozna. 2. A Szent Lélek munkája, a világ megváltása szorosan az egyházhoz van kötve. A Szent Lélek az igehirdetés és a szentségek által ajándékoztatik, tehát ha valaki megakarja ismerni az egyedüli gazdag és áldott életet, az egyházra van utalva. Természetesen az egyház is állandóan szem előtt kell tartsa az 1. pontban mondottakat. 3. Épen ezért az Ige és a szentségek vétele ismét el kell foglalja méltó helyét gyülekezeteink életében. Családainkban a bibliának naponként szólani kell reggeli és esti áhitatok és istentiszteletek által. És ismét urvacsoravevő gyülekezetekké kell legyünk. A brassói egyházmegyében nehány fiatal lelkész meg- próbálhozott azzal, hogy az úrvacsorát a főistentisztelet keretében ossza és a nép helyeselte. Minél gyakoribb igazi urva- csoravétel — ez az útja a Szent Lélek megújító munkájának. cgj KISS BÉLA. A rádión keresztül most ez az utasítás jött: Emelkedni! A hét gép olyan közel repül egymáshoz, hogy a szárnyak szinte súrolják egymást. Már kétezerén voltunk. Még feljebb. 4400-ra fokoztuk a magasságot. Alattunk végtelen fehérségben valahonnan füstoszlop kipyózott az égnek. Ismertem a terepet. Kuopo város következik Két perc múlva a város felett voltunk. Alattunk légvédelmi tüzérség dolgozott A rád ó igy intézkedett: bombázni! A várost. Nem volt parancsban, hogy az állomásépületet, vagy a villaDytelepet. Cbak úgy. A vakvilágba. Megint elfogott a kisértés, hogy megakadályozzam a támadást. Oe mást gondoltam,.. Minden gép bombázott, kivéve az enyém. Huszonnyolc bombát dobtunk le, három a városra eset . Újra a város fölé mentünk. Mikor a rádió megszólalt, ázt hittem megáll a szívverésem: batkettes bombázzon ! — ennyi volt. Ha nem dobom te a bombákat, eláru om magam. Hirtelen ráléptem a bomb: pedálra. Az 50 kilós szörnyeteg, mint a vércse csapódott le .. . de úgy intéztem, bogy a városon kívül érjen földet. Visszaindultunk Csak a városon ki?ül vettem észre, hogy egyik gépünk hiányzik. Valószínűleg lelőtték. Vonalaink felett újabb ágyutüzet kaptunk. Túlságosan magasan voltunk ahhoz, hogy kárt tehettek volna bennünk. Negyvenkét perc alatt értük el a kötelék bázisát. Körülbelül 230—250 kilométerre voltunk a harcoló vonalaktól. A vezérgép leszállásra adott parancsot. Most.. . most mindent visszafizet: k. Kicsit lemaradtam a köteléktől, Az öt gép előttem landolt Kiadós kört irtam le a repülőtér felett. Az öt gép ezalatt szépen a hangárokhoz futott, szerelők szaladtak oda, a pilóták pedig valamit ittak és cigarettára gyújtottak. Teljes gázzal rohantam a hangárok felé. A sebességmérő több mint 500 kilométert mutatót1. Egyik kezemmel a kor- mányrudat tartottam, másik a géppuskán volt. Lábam a bom- bapedálon táncolt. Hallottam a géppuskám kelt^slését és csak ebből tudtam, hogy megnyitottam a tüzet. Két bombát közvetlen közelről dobtam, aztán végtelen fehérséget és a nap szürkés-vörös koronáját láttam Refitxszerüen fordítottam meg a gépet éa újból támadtam. Fejem mellett gépfegyvergolyó ütötte át a kabin falát. Mikor visszanéztem öt máglya égett a behavazott repülőtéren, az olajdepó felől pedig koromfekete füst kavargott az ég felé. Teljes gázzal repültem visszafelé. A mi vonlaink felett tüzelni kezdtek. Ellenségnek néztek. Négy kör ... őt kör . .. Szeretnék már leszáliani. Mintha csodákat látnék^ úgy megőrültem, mikor zöld rakéták szállnak felém. Szabad sz ut. Zuhanva igyekszem a föld felé . .. Három perc múlva már a parancsnok előtt voltam. Minek annyi szántás. Irta: REMÉNYIK SÁNDOR. Ennek a földnek be jó dolga van : A szántás kínját kétszer érzi csak Egy évben • ősszel és tavasszal. A magot aztán csendben érleli És terem ezer áldást, kenyeret. Engem az élet ökörrel, ekével, Fával, vassal, gőzzel egyre tipor, Csak szánt, csak szánt minden perc, minden óra, Szakadnak lelkem földjén szüntelen Hegedni nem bíró barázdák. Nagynéha aztán fényes égi mag Hull a magasból sötét sebeimbe. Van földemen egy kicsi szegelet, Mely befogadja, s elrejti puhán. A többi föld tépett ugar marad. Az a kicsi szegelet kivirágzik.' Sétálók jönnek, s egymásnak mondja: „Nézd, virág — szedjük le.“ S leszedik. De én Istenem, minek annyi szántás Egynéhány hamar hervadó virágért? Felelet egy hozzászólásra. Lapunk egyik utóbbi számában a csángó nép művészetéről irt naptári cikkemmel kapcsolatban egy hozzászólás jelent meg. Az ilyen hozzászólásoknak rendkívül örvendünk volta- képen, mert hiszen a mi célunk az, hogy hozzászólások és viták által egyre jobban felébresszük az érdeklődést népünk múltja és művészete iránt. A hozzászólásoknál azonban elengedhetetlen két követelmény: 1. A hozzászólás ne legyen személyeskedő, hanem józan, fegyelmezett és csak az ügyre tekintő. 2. A hozzászólás kétféle jellegű legyen : vagy kérdő formájú és ebben az esetben szívesen adunk felvilágosítást, vagy állító formájú, de ebben az esetben szükség van arra, hogy a hozzászóló előbb nézzen utána a dolgoknak és ne tegyen légből kapott fölényeskedő megjegyzéseket. Mivel Páll András ur hozzászólása nem tartalmazza ezeket, nem válaszolnék rá, de mert az ügy kétségtelenül érdekes és izgató, azárt a közönség tájékoztatása végett a következőket szegezem le: A csángó nép agyagmunkájóval kapcsolatban lehet beszélni. Mert bár kétségtelen, hogy a csángó nép rohamos, lüktető életstílusa nun volt alkalmas az agyagmüvészet kifejlesztéséhez, mégis akadtak egyes emberek, akik unalmukban vagy ki tudja milyen okból foglalkoztak agyagmunkával is. A „csángó“ korsók és tálak zöme kétségtelenül székely, román és szász eredetű, mégis „csángó“-jellegűvé vált az évszádos^ használat következtében. Birtokomban vannak két és háromszáz esztendős korsók és tálak, melyek időtartam által lettek csángó jellegűvé, noha más helyen készítették őket. Viszont kétségtelenül voltak h é t f a 1 u s i agyagmunka készítők is. Bácsialuban egy Huszár nevezetűnek sikerült nyomára akadnom (hálás volnék, ha valaki bővebb felvilágosítással szolgálna reá vonatkozóan), Türkösben pedig bizonyos Őrbe i István készített és árult korsókat. Birtokomban van egy igen szép, sajnos motívum nélküli, spriccelt agyagkorsó. Ez utón is kérem izokat, akiknek ilyen korsóik vannak, hogy szíveskedjenek tudomásomra hízni. Agyagmüvésze'ink tisztázása érdekében nagy szükség lenne a még megtalálható korsók és tálak motívumainak levételére — tekintet nélkül az eredetükre. Tanulóifjúságunk számára értékes szórakozási és művelődési, lehetőség I Éppen a napokban hallottam szóvitát arról, hogy a csángó népnek nincs is müv :i érzéke és nem lehet csángó művészetről beszélni. Hogy t az állítás mennyire téves, igazolja, hogy az elmúlt nyáron nálam járt Szentimrei Jenő iró leánya, aki szőttes és varrottas szakértő és Északon, Finnországban is végzett kutatásokat. Amikor a nálam levő anyagot megmutattam neki, oda volt a csodálkozástól és azt mondta, hogy egyetemes magyar viszonylatban is e motívumok a legszebbek, amelyeket valaha látott Pedig azóta még szebb és nag: Sb szabású anyagot szereztünk össze. ; Gyűjtsük özeket a kincseinket, mert nemsokára nyomuk veszhet, mint annyi más csángó értéknek. Kiss Béla.
