Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-03-15 / 5. szám
1941 március 15 EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Beszéljünk róla. „Azt is tanítjuk, hogy az Ige, vagyis az Isten Fia, a bol- dogságos Szűz Mária méhében emberi természetet öltött magára, hogy személyének egységében két természet elválaszthatatlanul össze van kötve, egy Krisztus ? Valósággal Isten és valóságos ember ? Szűz Máriától született“. Az Ágostai Hitvallás ezen cikkelye éles körvonalozása az evangélikus hitnek, a Krisztusról szóló tanításának. Ki neked a Krisztus ? 1. Sok embertől, evangélikus embertől is halljuk a következő véleményeket; Krisztus csak egy mesealak, legendahős, aki talán nem is élt, csupán emberek találtak ki. 2. Esetleg élt ugyan, derék, jó ember lehetett talán, akiről sok szép emlék maradt ránk. Úgy emlékezünk meg Róla, mint egy nagy történelmi alakról szokás. Próféta, csodadoktor volt, társadalmi reformátor. Tiszteletre méltó személyiség, aki életét áldozta fel elveiért. 3. Igen sok evangélikus ember van azonban, akinek Krisztus egyáltalán semmit sem jelent. Ilyenek vannak sajnos a legtöbben. Az Ágostai Hitvallás ezekkel a tévtanokkal szemben élesen kifejezi, hogy Krisztus ma is élő Isten. Mint Istennel szemben feltétlen engedelmességre vagy kötelezve. Nem a magad ura vagy, Krisztus a te Urad, úgy kell élned, ahogy Ö akarja. De Krisztus ember is, aki tökéletes fényességben ragyog- tatja előtted az igazi emberi életet. Ez az élet minden vágyunk, örömünk és reménységünk. Krisztus azonban nem példakép a számunkra, mert bűnös voltunk miatt Őt nem követhetjük. Isteni élete csak a megváltás által lehet a mienk. Épen ezért „nekünk az élet Krisztus.“ KISS BÉLA. éjszakán, amikor elárultaték . . . .“ Halkan és mégis érthetően beszél a nagy sereg. Mély csönd. Nehéz lett volna valami egyebet még mondani. Az énekeskönyvvel és a bibliával természetesen simán ment a dolog. A nagyobbak olyan dolgokat tudtak, aminőket városi gyermekektől sem lehetett volna kérdezni. Most az oltárkép. Eleinte fel sem tűnt nekem. Először voltam Tanában. Most látom, hogy a megdicsőülés jelenetét ábrázolja, nehéz lesz ezt a gyermekeknek megmagyarázni, ezt tapasztaltam már régebben. És hogy ment! A feleletek egymást múlták felül. Olyan volt az egész, mint valami fénysugárözön. Már semmi sincs hátra. Az egész oltárt átvettük, de nem — a gyertyák még hátra vannak. Gyermekistentiszteletek alkalmával mindig megszoktuk gyújtani őket. Örvendezve afelett, hogy ezzel a gyermekeket még egy kissé visszatarthatom, megkérdeztem: „És gyermekek, vájjon miért vannak a gyertyák az oltáron? „Mit jelentenek?“ Alig mondtam ki a kérdést, megdöbbentem. Mit is várhatnék a gyermekektől erre a kérdésre. Tudom a theologiai világ feleleteit, hogy pl. a két gyertya a törvényt és evangéliumot jelképezi stb., de kívánhatjuk a gyermekektől, hogy ilyen kérdésre válaszoljanak? Nehány másodpercnyi csend. De a felelet most sem marad el. Ezúttal egy no. -ég gyermek ajkáról hangzik: „A gyertyák reménységet jelentenek. Reménységet az Örök Életben“. Megfordultam, a gyertyákhoz léptem és nehány szem- pillantásig a sárga lángokat néztük, melyek nyugodtan nyújtózkodnak fölfelé. Ezt is megtanultam. Ez a magyarázat a leghelyesebb. Az egyház fel kell karolja ezt a magyarázatot. A tanai gyermekek megoldották a rejtélyt. Az oltárt gyertyák reménységet jelentenek. Reménységet az Örök Életben. Kérdem most: a tanai vizsgáztatás alkalmával ki tanult többéi: a püspök vagy a gyermekek 2 ... . Ismételten olvastam Írásokat, amelyek a hétfalusi csángó nép életével, múltjával, művészetével stb. foglalkoztak. Legutóbb az Evangélikus Élet naptárában olvastam egyet, amelynek cime: A hétfalusi csángó nép művészete. írója Kiss Béla csernátfalusi lelkész. Bár őszinte örömömre szolgál minden olyan munka, amely népem ügyét tárgyalja, ebben a cikkben olyan részleteket is találtam, miket nem tudok elfogadni. Hozzászólásomnak tehát részben az a célja, hogy az igazságot kívánom vele szolgálni, részben pedig szeretném azt, hogy kölcsönös gondolat kicserélés útján lehetőleg pontosabban világítsuk meg a ma még homályos dolgokat. Nem akarom azt sem, hogy ennek a cikknek téves adatai úgy mehessenek át a köztudatba, mint megdönthetetlen igazságok. Tudjuk, hogy a naptár a való eseményekről számol be s mint ilyen, úgy a jelenlegi, mint a jövő nemzedék számára forrásmunkául fog szolgálni. Mi következik ebből? — Az, hogy aki a nép életmegnyilvánulásait örökíti meg írásában jelentős szerepet vállal, amely lehet jó és lehet rossz. Szolgálhat pontos megismerést, de lehet félrevezetésnek eszköze is. A fent említett cikk többek között ezt írja: „A haggomány folytonosság hiánya miatt megszűnnek a magyar táncok: borica lesz a csángók nemzeti tánca.u Maga a borica tipikus, — csakis a hétfalusi csángóknál látható, — csángó-táncegyveleg. S hogy a csángók ezt még mindig táncolják, teszik ezt ama bizonyos hagyományfolytonosság alapján, ami az ősapákról szállt tovább nemze- dékről-nemzedékre. A mai nemzedék ennek a hagyományfolytonosságnak a fenntartására táncolja végig vele a falút, de csak egyetlen nap: aprószentek napján. Mennyi kellem, mennyi szépség van ebben a táncegyvelegben! A csángóság hivatott vezetői nagyon is elismerésre méltó munkát fognak végezni, ha évről-évre mindent elkövetnek, hogy ez a táncegyveleg odafejlődjék, hogy valóban a csángók népi tánca legyen. Ami a szirbát illeti, az nem volt és nem is lesz soha a csángók nemzeti tánca. Azt írja továbbá az említett cikkiró „Sok érdekes elemet mulatnak az agyagmunkák ... a korsóknál sok széaemotwkm az alálható.“ — Ugyan kérem ! ? Tessék irmagul legalább egy embert említeni a hétfalusi csángók közül, aki akár a múltban, akár a jelenben eféle agyagmunkával foglalkozott volna! Hiszen még a téglavetést is a cigányra bízza; fazék, korsó, lábas, tál készítését sohasem próbálta. Ha szüksége volt ilyen tárgyakra, megvette a székely fazekastól; a sok edényből olyanokat válogathatott, amelyek leginkább megfeleltek az ízlésének. A művészi érzéke csak annyiban nyilvánult meg, hogy a neki tetsző darabokat megvásárolta s ha idők folyamán el nem törtek, örökül hagyta a gyermekeinek. Ezek szerint a hétfalusi csángó nép művészete az agyagmunkában egyenlő a — semmivel. Nagy kár, hogy az iró cikkében sok mindent említ, de arról a sok mindenről nagyon keveset ir. Pedig érdemes lenne bővebben foglalkozni ezekkel a dolgokkal. PÁL ANDRÁS. Fenti írásnak azzal a céllal adtunk helyt, hogy ezzel jó üg' szolgálunk. A hétfalusi csángó nép múltja nagyrészt még fei .Am fedezett terület. Ugar, amelynek feltörése sok örömmel kecsegteti az azzal foglalkozni akarót. Megérdemelné az alapos munkát. Tudomásunk szerint Kiss Béla testvérünk, aki több értékes cikkben foglalkozott ezzel a kérdéssel, kutató munkát végez egy a csángó nép történeti múltját részletesen tárgyaló munka megiiásához. Mivel egyes kérdésekben nem igen lehet írásban lefektetett dokumentumokra támaszkodni, — igen hasznos szolgálatot jelentene, ha a kérdésben bizonyos ismerettel rendelkezők kifejtenék véleményüket s ezzel segítenék elő ezt a munkát. A fentiek közlésével ezt a célt kívántuk szolgálni. Szóljanak hozzá, akiknek van mondani valójuk. Foglalkozzanak vele, akiknek van lehetőségük hozzá. Egy fontos és érdemes munka előhaladását szolgálják vele. (- ő) Fordította KISS BÉLA. Támogassuk, olvassuk és terjesszük az „Evangélikus Elét“-et.
