Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-04-01 / 6. szám
*' \ # Cb' • Autorlzat de Ministerul de Interne sub No. 14.850 Anul 1936 Administrajia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Brasov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hiív. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 60 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi elöflzetések címe: » Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. Feltámadott. ..Elnyetetett a halál diadalra. Halál! hol a te Fullánkod ? Pokol! hol a te diadalmad ? A halál Fullánkja pedig a bún; a bűn ereje pedig a törvény. De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által.“ Korinthusi első levél 15, 55-57. Rendkívüli és hallatlan ige, melyet ésszel felfogni soha, hanem csak hinni lehet, hogy Krisztus halott és mégis él. Úgy halott, hogy Benne a halál hal meg minden hatalmával egyetemben. Mindez pedig vigasztalásunkra szól, hogy higyjük és megértsük : a halál elvesztette minden hatalmát. Mert lám egyszer találkozott Valaki — örök hála érte Istennek — kit a halál ép úgy etofogon es megtartott, mint más halandót, ámde a nagy tusában maga a halál kénytelen meghalni, a megölt Krisztus pedig győz örök életre. Épen igy győzte le Krisztus a bűnt is. A saját személyében igaz volt, csak mert mások bűnét vette magára, lett bűnössé. Ezért támad rá a bűn. S Ő eltűri, hogy megragadják s keresztre hurcolják. Meghal, mintha maga követett volna el halálos bűnt. De a másoktól magára vett idegen bűn alatt oly tiszta szentség rejtőzött, hogy a bűn nem tudta azt legyőzni. Krisztus testében tehát a bűn is meghalt. Az ördög is meg akarta mutatni Krisztuson a hatalmát. Minden erejét latba veti, hogy legyűrje. De túlerőre talál, amellyel nem bír. Három ellenség támad rá egyszerre. Halál, bűn és ördög. S ime, mindhárom ellensége lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük ma. Minden erőnk abban van, ha Krisztus húsvéti győzelmét csakugyan a szivünkre vesszük és rendíthetetlenül hisszük. * „.. .Nincsen itt, mert feltámadott...“ Máté28,5—6. A húsvéti angyal prédikációjának a lényege ez: Ti a sírban keresitek azt a Jézust, aki ma már egészen más. Ti megfeszítettnek hiszitek, pedig már feltámadott halottaiból. A halál birodalmában hiába keresitek. A helyet ugyan megmutatom, ahová helyezték, de maga nincs többé. Az Ő neve mostmár: „Ni ne sitt.“ Pál is ezt mondja: „Annako káért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülve.“ Krisztus nincs itt, tehát a keresztyén ember sem lehet itt. Sem Krisztust, sem az övéit nerh Ighet földi formák között megragadni. A keresztyén ember neve is „Nincsitt.“ Ne keresd földi dolgok lárvájában. Mert ilyesmiben a keresztyén ember épugy nem fogható meg, mint ahogy Krisztus sem. Hanem mint a Krisztus mindennek felett van, úgy a keresztyén ember is mindennek felette van .. LUTHER MÁRTON: JER ÖRVENDJÜNK KERESZTYÉNEK cimü könyvéből. FELTÁMADÁS. Húsvéti A feltámadás ünnepe. A halál legyőzésének, a pusztulás halálának, az Örök Életnek ragyogó diadalünnepe. Sok visszaélés történik a húsvéti feltámadással. Mivel a feltámadás ténye husvéthoz kapcsolódik, husvét a feltámadások jelképévé vált. Any- nyira, hogy épen husvét táján mindenféle feltámadásról hallunk és beszélünk, csak épen arról nem, amire egyedül vonatkozik a „feltámadás“ kifejezés, a Krisztus feltámadására. Amivel kapcsolatban mi „feltámadásokat“ szoktunk emlegetni, az nem az. Mi rendszerint beszélünk politikai, gazdasági, népi, társadalmi feltámadásokról. Igaztalanul használjuk ezeknél, valósággal káromoljuk a „feltámadás“ kifejezését. Mert amire mi a feltámadás kifejezéssel célzunk, az nem feltámadás, hanem „fellendülés“. A húsvéti feltámadás valami olyasmire vagy valaki olyanra vonatkozik, ami és aki teljes tökéletesen szelfieiunií' Feltamadásn^' Tegfäjeljfö Te és Íeífelé vaíó^1íaTa<3ásróT.~ Ború után jön a derű, elesés után a felkelés és felkelés után megint a hanyatlás végelláthatatlan folyamatban. Minden életmegnyilvánulásnak meg van a fel-le iránya. Aki ma fent van, holnap lehet lent és viszont. Ez egy természetes folyamat. Ami azonban husvétkor történt és .amiért mi a husvétot ünnepeljük, az természetellenes folyamat. És egyszersmindenkori folyamat. Természetellenes minden emberi gondolkozás számára. A halál utáni élet hihetetlen sok evangélikus ember számára is. A természetes a halál gondolota. Minden élőnek meg kell halnia. A holttestet beteszik a sírba és azzal vége mindennek. Vége szakadt egy életnek. Sohasem hallottam, hogy egyszerű híveink között a feltámadásban való meggyőződéssel kisérte volna ki kedves koporsóját valaki u temetőbe. És ez természetes is. Nincs az emberi gondolkozás számára botrányosabb valami, mint a feltámadás gondolata. A bűn vaksága egészen elsötétíti elménket ebben az irányban. Krisztus hát Mtámadt. Szemébe vágta a világnak : tévedtetek. Té védés volt az egesz eddigi, a halál végleges győzelmei, e vetett hitetek. Magatokat csaltátok meg, amikor azt vallott,'..ok, hogy a koporsóval vége az életnek. íme, itt vagyok Én — bizonyságául annak, ho.gy az Élet erősebb a halálnál, Isten erősebb a bűnnél IVan örök Életi Testvérem, ne legyir ! unalmasan, hogy ez csak amolyan „papos beszéd.“ Te megmaradsz vz eddigi reális, józan hitedben, hogy mégis a halálé az utolsó szó. Ne legyints, mert ezzel a legyintéssel a saját halálos Ítéletedet irod alá és józan gondolkozásod a kétségbeesésbe kell kergessen téged. Mi minden örömünk forrása ? A husvét 1 Az örök élet felől való bizonyság. ,.Én élek és ti is élni fogtok.“ Ha ez nem lenne meg, nem lenne érdemes élni a földön egy. pillanatig sem. Mi az, ami egyedül szép ebben a világban. Az Örök Életnek néha-néha fellobbanó fénye. Menynyivel szebb minden odaát, az örök életben, mint itt a földön. Mi minden reménységünk? Az, hogy ami nincs meg ebben a világban, tökéletes mértékben meg van Isten világában, melyről Krisztus hozott hirt minekünk. Miért sírunk temetésekkor ? Miért Írjuk gyászjelentéseinkre : fájdalommal megtört szívvel! Hiszen szeretteink oda jutottak, Istenhez. És oda jutunk mi is. Ez életünk jutalma. Hogy milyen az az örök élet, azt persze nem tudhatjuk. Onnan nem jön senki ide, hogy elmondja. Alkalmasint nem is kívánkozik ! Nincs más bizonyítékunk reá, mint Krisztus ígérete. De az nem üres ígéret. Krisztus valósággal, a hitetlen Tamásoknak is bebizonyította, hogy van feltámadás. Milyen jó ebben a hitben élni. A földi élet sem tűnik fel olyan nyomorultnak a hivő ember előtt, mert tudja, hogy odaát bőségesen kár- pótoltatik mindenért. Ha a vak szemek megnyílnának az Örök Élet meglátására, mások lennénk már a földön is I KlfS BÉLA.
