Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-10-01 / 18. szám
Setmissiici, tái'sadatmv Iu£iur4tis éiviSóggpéídi fseÜtajv. UL 1 f~\ i Sopron, Felsőlövőtér * 2 lej. október 1. Autorizat de Mlnlsterul de Interne sub No. 14 850 Anul^l936 18. szám. Administratia Kiadja: Évi előfizetési dij 55 Lej Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Brasov. Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Külföldön 3 Pengő AZ ÜJ KENYÉR JÁNOS 6; 48 v. Reményik Sándornak van egy megragadó verse : „ Változtasd a köveket kenyerekké“. Arról van benne szó, hogy a kenyér olyan végtelenül fontos tényező életünkben, hogy az ember szeretné, ha Isten még a köveket is kenyerekké változtatná. Tehát „nem a Sátán szól: milliók zokogják“. Valóban zokogják. Gondoljunk Kina vagy India éhező, füvei és fagyökerekkel táplálkozó millióira !... _ Ezzel szemben mi ismét arathattunk. Levághattuk az eretf aranykalászokat és zúghattak csűreinkben a gépek. Nem végtelen kegyelem jele ez Isten részéről ? Mennyivel érdemiünk jobbat és többet azoknál, akiktől Isten haragja elvette a kenyeret ? Nem sírva és vezekelve kellene bünbocsánatért könyörögnünk ? Legalább ilyenkor, aratás idején ? És ime: aratás ünnepén legüresebb egész évben a templom. Úrvacsorát alig vesznek 30—40-en. Máshol nagy ünnep az aratási ünnep ? Nálunk ? Néhány Istenfélő öreg gondol még rá. A csángó népnek közömbössége dacára is van egy igen szép szokása: a kenyérért való megfeszített, túlzásba vitt munka. A csángó nép figyelmét nem kell felhívni arra, hogy minden földet műveljen meg, mert a kősziklát is felszántaná, ha lehetne. És még sincs maradéktalan öröm a kenyérben, vagyonban. Emiatt van éppen a legtöbb szomorúság a mi népünk tagjai között. Mert a szivek bűnösek. Bár ezt a mondatot nem szívesen hallják az emberek, a tények igazolják, hogy igy van. A szivek bűnösek és ezért nincs áldás. A kenyéren sincs. Jézus arra Jigyelmeztet, hogy ő az életnek a kenyere, ő az, aki visszaadhatja a kenyér igazi értékét és szépségét. Mert Ő Megváltó és megváltja a sziveket a bűntől. Jézusért ugyanolyan kétségbeesett erővel kell harcolnunk, mint a kenyérért. Ugyanúgy verejtékezni, izzadni Érte. ugyanúgy vállalni minden kockázatot: ez az igazi keresz- tyénség. Ha meghalljuk ezt az igét, akkor a kenyérnek is meg lesz az áldása. Akkor Krisztus úrrá lesz a szivek felett és akkor a kenyérnek nem lesz átka, csak áldása. Mert felragyog a szeretet, felelősség, eltűnik az önzés, irigység és kapzsiság. KISS BÉLA. Ne hagyd örökségedet. „Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáinktól maradt örökséget“ (I. kir. 21,8) mondta Nábot, amikor Akháb, Samária királya arra akarta rávenni, hogy adja neki szőlejét, mely éppen az ő palotája mellett terül el. „Isten őr;zzen“ mondta Nábot, pedig a király kérését, mint mindenütt, úgy bizonyosan Samáriában is parancsnak kellett tekinteni. De Nábot még a király, a leghatalmasabb hatalmasság parencsára és fenyegetésére sem volt ha landó megválni örökségétől. Olyan szentnek tartotta, olyan nagyrabecsü'te azt, amit atyái hagytak reá, hogy semmi módon nem akart lemondani örökségéről s csupán halála árán tudták elszakítani őt attól ami az övé volt és elszakítani tőle azt, ami az övé volt! VennaíuBekünk is olyan szent és drága örökségeink, amelyektől semmiféle módon nem lenne szabad megválnunk. Vannak olyan szent és drága örökségeink, amelyektől sem parancs, sem kérés, sem erőszak, sem szép szó, sem fenyegetés, sem csábítás, sem semmiféle földi hatalmasság nem szabadna, hogy elszakítani tudjon. Ilyen drága örökségünk, amelyhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell s amelytől nem szabad soha megválnunk: a földünk. Ilyen' örökségünk, amihez nagyon-nagyon kell most ragaszkodnunk, a mi drága, szép, édes anyanyelvűnk. Sajnos ma sokan keverik már idegennel és teszik zavarossá azt, ami a leghűbben és legszebben tükrözi a mi belső világunkat. Tartsd meg anyanyelvedet, mert az anyanyelved tart meg téged annak, aminek lenned kell: magyarnak. Őrizd, ápold és gondoskodj róla, hogy ha másként nem lehet, te általad megismerje és megtanulja tisztán és szépen azt a nyelvet, s abban a nyelvben felhalmozódott minden drága kincset a te gyermeked is. Mindezeknek a drága örökségeknek a megőrzésében, megtartásában és továbbadásában segítségedre van a te egyházad. Az egyház, mely mindenkor szívesen lát, mindenkor szeretettel hiv és mindenben kész segítségedre lenni. Az egyház most is igyekezni fog megindítani a segítésnek munkáját. Össze akar fogni, hogy kéz a kézben, vállvetve, közös cél felé tereljen. Éleszteni akarja, jobban mint eddig az összetartás, összefogás egyetlen lehetségesitőjét: az összekapcsoló szeretetet, úgy hogy az Ige hirdetése által hozzákapcsol a Szeretetforráshoz: Krisztushoz. Megakarja mutatni az életcélodat, további feladatodat, és erőt akar nyújtani munkád elvégzéséhez. Az egyház is örökséged. Ragaszkodj ahoz is és tartsd meg minden más örökségeddel együtt, hogy megtarthasson az is minden körülmények között. Ne hagyd örökségedet! RADUCH GYÖRGY. Magyar evangélikus ügyet szolgál, ki uj előfizetők szerzésével növeli az EVANGÉLIKUS ÉLET olvasóinak táborát! . <r /f * i
