Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-04-28 / 8. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET 1940 április 28. Uram, az égig ér a te kegyelmességed és a te hűséged a felhőkig. Ezek a szavak törnek elő a zsoltáros lelkű király ajkán, amikor életének elmúlt napjaira visszagondolva, szive őszinte háláját ki akarja önt ni az Ur előtt. Ezeket a szavakat vesszük ajkunkra mi is, amikor egyházunk életében visszapillantást vetünk az elmúlt év eseményeire, annak örömeire és bánataira, áldásaira és szenvedéseire. Igaz, sokszor küzdelmes napokat éltünk. Életünk egén nem volt örökös d<-rü. Olykor olykor gondterhes fellegek borongtak felettünk, Isten kegyelme azonban soha nem fogyatkozott meg, Ö egy pillanatra sem vette le rólunk gondviselő tekir tótét. Leganagyobb gondunkat az iskolakérdés képezte. Szépen megépített felekezeti iskolánk korszerűen berendezve, taneszközökkel, könyvtárral felszerelve két év óta megnyitásra vár. Sajnos, a működési engedélyt a múlt évben sem sikerült kieszközöl rílak s igy lassanként híveink lelkében az a keserű gondolat érlelődik meg, hogy hiába hangzanak el közgyűléseinken ékes szólamok a feleketi iskolák építéséről és fontosságáról, ha ezzel szemben egyházi főhatóságaink egyetlen uj iskola működéséhez sem tudják az engedélyt megszerezni. Igehirddtésünk témáját az öskeresztyón egyház által megállapított perikópa rendszer apostoli szövegei tdták meg. Templomunkból senki nem ment ki lelki meggazdagodás nélkül, aki szelid és alázatos szivet vitt oda s úgy fogadta az igét, mint Istennek éppen ő hozzá intézett üzenetét. Egyesületeink mindenikében csöádes épi tőmunka folyt. Ezek szervesen belekap cíolódtak az egyház életébe s munkájukat az a cél irányította, hogy minél többet szolgáljanak az anyaszentegyháznak. A vasárnapi iskola minden héten egy összejövetelt tartott s azokon a lelkész oktatta s vezette az Úrhoz gyermekeinket. A Nőegylet, mint az előző években előadások, vallásos esték, szeretetvendégségek rendezésével nemcsak a jótékony célt szolgáló pénztári állományát gyarapította hanem állandóan táplálta a hívek lelkében a nemes érzelmeket s az egyházhoz való hűséget. Az Ljusági Egyesület a vallásos estéken és szeretetvendégségeken a műsort szolgáltatta összejövetelein pedig eztk'-e készült e’ő. Műsorra csakis vallásos tárgyú és komoly irodalmi éríéket jelentő do gok kerültek s igy az ifjúság minden esetben komoly munkával foglalta le idejét. Az egyház anyagi ügyei, ha nem is bőségesek, kielégitőek voltak. A Közalap ősz- szes bevétele 119 432 lej, összes kiadása 108. 368 lej volt. Önkéntes adomány 21.640 lej. A Luther Otthon alap összes bevétele 32 661 lej, összes kiadása 31.540 lej, Önkéntes adomány 14 005 lej. így elmondhatjuk, hogy nem volt fogyatkozásunk semmiben. Ha valamiben szűkölködtünk, az az Istenben való bizalom hiánya volt. Sokszor tántorogtunk reménységünkben, fogyatékosak voltuok a szeretetben és nem voltunk elég erősek a hitben. A jövő gazdagítson bennünket ezekben is, hiszen akik az Urban bíznak, azoknak e- rejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg. BÍRÓ LÁSZLÓ. Lagerlöf Selma Néhány hete olvastuk a hirt, hogy Lagerlöf Selma, a nagy svéd Írónő 82 éves korában meghalt. Ó volt az első nőiró, aki a Nobel-dijat megnyerte. Svédországnak ez a nagy mesélője felejthetetlen történetekkel irta be nevét nemcsak a világ - irodalomba, hanem az emberi szivekbe is. Mert ő az emberi jóság költője volt. Irásmüvészetének középpontjában a lelki ember áll, vagy még jellegzetesebben: az emberi, nem a szentimentális érzékeny szív, hanem a heroikus jóság, az áldozat által megváltó erejű jóság, melyet csodálatosan tud megjeleníteni a szavak; mögött, vagy ki nem mondott szavakban, a regényeiből kisugárzó különös elemezbetetlen atmoszférában. Olvasóink bizonyára ismerik szép Krisztus legendáit. Egyik novellájából, mely HELGA címen jelent meg magyarul Benedek Marcell fordításában, közöljük a bevezető részt. Helga jellegzetesen lagerlöfi alak, a bünbánat, a megbocsátó jóság és nőiség megragadó képviselője. Törvényszéki teremben vagyunk, mész- szí vidéken. A terem felső végében, a törvény asztala mellett a bíró. Erős, vállas ember, az arca széles, durva metszésű. Órák hosszat ítélkezik már egyik ügyben a másik után és végre is valami bosszús komorság telepedett rá. Nehéz volna megmondani, a tárgyalóterem fülledt, forró levegője hat-e rá nyomasztóan, vagy az okozza a rossz kedvét hogy e sok kicsinyes marakodással kell foglalkoznia, melyek mintha csak azért'keletkeztek volna, hogy az emberek összeférhetetlenségét és kapzsiságát feltárhassák. Éppen most vette elő a legutolsók egyikét a mára kitűzött tárgyak közül. Tartásdij- követelésről van szó. Ezt az esetet már az előző ülésnapon is tárgyalták és éppen most olvassák fel az első tárgyalás jegyzőkönyvét. Ebből először is az derül ki, hogy a panaszos egy szegény szolgáló s a vádlott házas ember. Kisül aztán sz is a j'gyzőkönyvből: a vádlott kijelentette, hogy a panaszos jogtalanul és csak nyereségvágyból idézte meg. Elismeri, hogy a panaszos egy ideig az ő tanyáján szolgált, de ő ez idő alatt semmiféle szerelmi viszonyt nem folytatott vele és annak semmi joga sincs, hogy tőle bármi támogatást is kívánjon. A panaszos azonban megmaradt a követelése mellett, és egynéhány tanú kihallgatása után a vádlottnak kötelességévé tették, hogy esküvel bizonyítsa az igazát, ha azt nem akarja, hogy a követelt támogatás megfizetésére ité’jék. Mindajfét fél megjelent és most egymás mellett állnak a b'ró asztala előtt. A panaszos nagyon fiatal és úgy látszik, meg van rémülve. Sir szégyenében és nagynehe- zen törölgeti a könnyeit egy összegöngyö’ge- tett zsebkendővel, mintha^ nem is volna ké pes kiteregetni. Fekete ruhát visel, mely meglehetősen újnak és használatlannak tetszik, de olyan kevéssé illik rá, hogy az ember hajlandó azt hinni, kölcsön kérte valakitől, csakhogy tiszteségesen jelenhessék meg a törvény előtt. Ami a vádlottat illeti, azon első pillantásra meglátszik a jó mód. Negyven esztendős lehet és magában bizó, élénk megjelenése van. Nyugodtan áll a biró előtt. Persze nem tesz úgy, mintha különös öröme telnék sbban, hogy itt állhat, de elfogódottság éppenséggel nem látszik meg rajta. Mikor a jegyzőkönyvet felolvasták, a biró a vádlotthoz fordul és megkérdezi, meg marad-e a tagadása mellett és kész-e az esküt letenni. Erre a kérdésre tüstént, gyors igennel válaszol a vádlott. Kotorászni kezd a mel lényzsebében és előhúzza a pap bizonyítványát, hogy tisztában vau az eskü fontosságával és jelentőségével és semmi akadálya nincs a megesketésének. A panaszos egész idő alatt szakadatlanul sirt, Úgy látszik, nem tudja (élénkséget leküzdeni és csökönyösen földre süti a szemét. Még nem emelte fel annyira a tekintetét, hogy a vádlottnak szemébe nézhetett volna. Most, mikor az kimondá az igent, ősz- szerezzen. Néhány lépéssel közelebb megy a bíróhoz, mintha valami ellenvetése volna, hanem aztán megáll. Mintha azt mondaná magában, ez mégis lehetetlen, nem mondhatott igent. Nem hallottam jól. . . Eközben a biró a kezébe veszi a bizonyítványt és ugyanakkor int a törvényszolgának. A szolga az asztalhoz lép, hogy elvegye s a vádlott elé tegye a bibliát. A panaszos hallja, hogy valaki elmegy mellette, nyugtalankodni kezd. Erőt vesz magán, fölemeli a tekintetét annyira, hogy az asztalon végiglásson s ekkor észreveszi, hogy a szolga a bibliát rendezgeti. Most megint úgy tetszik, hogy valami ellenvetést akart tenni. De ismét nyugton marad. Hiszen az lehetetlen, hogy megesküdjék. Á biró meg kell akadályozza ebben. A biró nagyon oloü ember és nagyon jól tudja, hogyan gondolkoznak, hogyan éreznek a földijei. Tudnia kellene, milyen szigorúak ezek az emberek mind, mihelyt a házassággal kapcsolatos dolgokról van szó. Uram, az égig ér a te kegyelmességed • • • Zsoltár 36. 6
