Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-08-30 / 16-17. szám
EVANjÉLILUS élet 1940. augusztus 30. wil i Isten alázatosszivű szolgájának koporsójánál. „És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eúíimot, a Hilkiás fiát, s felöltöztetem őt öltözetedbe és övöddel megerőíit' m, az áraim adat kezébe adom, és ő lesz atyjok, Jer&álem lakosainak és Juda házának; s az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát és amit megnyit, sanki be ne zárja, és an bezár, nem nyitja meg senki: s bevárom őt, mint szeget erős helyre és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; s reággesztik atyja házának mindem dicsőségét: fiakit és unokákat, minden kic3 ny edényt, a csészeedényektöl a tömlőknek minden íényéig. Ama napon, azt mondja » ssrejroknék Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik ős össatörik a teher, mély rajta volt, mert az ür mondá.“ É’.sa ás 22, 20—25. Amíg mi áhítattal gondoltunk, csendben készíőd- tünk a vasárnap szent napjára, mig rávezettük hiveiket arra a megegyengetett ösvényre, melyen a világ Mesiása, a mi Urunk Jézus Krisztus megérkezett gyülekezetbe, híveinek szivébe: egy istenes ember harcolt itt utols földi ellenfelével, a halállal s indult el lassú léptekkel 'dvö- zitöje elé. Hiába volt minden emberi tudomány, gyehieki szeretet, hiába a gyülekezetek kiáltása az egekre, tífelje- sült a nagy, kivételt nem ösmerö igazság: por vagy és porrá kell lenned ! Az Ur hazahívta megfáradt szolgáját! „A szeg kiesett, mely erős helyre veretett s a teher összetört, mely rajta volt.11 Ha úgy meggondolom a mi földi életünket s azokat a feladatokat, melyeket Isten keze ránk fölrak; ha meggondolom az élet csendes folyásából mint ragad ki egyeseket s állít a fórumra, melyet eddig csak szemlélgetett, de forgatagába bele nem vegyült; hogy mint ad erőt, hatalmat lelke a kiválasztott iknak — bámulatos, szinte csodával határossá válik ez az életfelfogás! Ugyan gondolták-e azok a szegény, egyszerű galileai halászok, akik eddig csak a vizek zúgását, hullámok kavargását, hálók feszülését figyelték ott a Genezáretben, hogy az arra jámet“ kiragadja őket csendes partok mellől, a nagy városok piacaira állítja őket, hol vitázniok kell majd az Írástudókkal, görög bölcsekkel s hirdetni a megváltás evangéliomát, melyet eddig csak szivük mélyén sejtettek ? Hogy gyülekezeteket fognak alakítani, vezetni, irányítani, hogy emberhalászokká lesznek? Gondolta-e Máté a vámszedö, hogy nem a befolyt siklusokat fogja egész életén át bevezetgetni a vámszedö jegyzékbe, hanem figyelni fogja az Ur tanítását s Bibliánk drága kincsét, a „hegyi beszédet“ fogja följegyezni a késő századok számára? Nem bámulatos, szinte csodával határos munkája, kirendelése ez Isten lelkének? * * * íme itt e díszes ravatalon pihenő testvérünk! Csendesen épitgiti egyházát: tekintélyt szerez puritán gondolkodásával, szivének jóságával, lelkiismeretes lelkészi munkájával gyülekezetének s magának: megépiti az Ur pompás templomát, megépiti jövedelmet biztosító házát, csendben munkálkodik, békében él szeretettel és hívei körében s egyszerre csak szózat jő a változott viszonyok folytán hozzája, a szétszórt csontok mozogni kezdenek, lelket ad beléjük az Ur: szózat csendül a csendes falak felé: Isten hívja „elhívom szolgámat, Eliákimot... az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát... felöltöztetem öt öltözetébe... s beverem őt, mint szeget erős helyre., s reáfüggesztem házának minden dicsőségét.“ Gondolta, gondoltá é, hogy fajunk koronája lesz, hogy reáaggatódik a felettünk megnehezült idők minden terhe, gondja, baja, vajúdása? De miként azoknak az egyszerű apostoloknak, neki is adott az Ur lelke erőt, kitartást, kedvet, hogy most már nagy gyülekezetét, kerületünket, vezesse, gondozza, ezer terhét, gondját hűséggel, csendes szívvel hordozza: elmenjen havas tájon, zúgó tengeren gyülekezetének érdekében, akárcsak Pál apostol, kit a gyülekezetekért való gond szorongatott állandóan (II. Kor. 11, 28.) Óh bizony, bizony csodálatos az élet útja, mikor Isten kegyelme vezeti, ösztökéli azt! így lettek azokból a halászokból Péter, János, András: a vámszedöböl Máté; a damaszkuszi út vándorából pedig Pál! így lett testvérünkből vezérünk, fejünk, dicsekedésünk, az az erős szeg, amelyre minden terhűnket ráaggasztottuk s minden dicsőségünkbe felöltöztettük öt! * * Dihát az út egyszercsak véget ér! A csillag futása egyszer csak űrbe vész! Egyszercsak kiesik a szeg s összelöiik a teher, mely rajta volt! Az út véget ér, a csillag lehull, a szeg kiesik: ám az útra emlékszünk, a csillag fényében gyönyörködtünk, a lehullt terhet felemeljük s megyünk tovább a cél, az örök üdvösség felé. Köszönjük, hogy vezettél az úton: köszönjük, hogy a szétszórt csontokat összeszedegetted, megelevenítetted az Ur lelkének könyörgésével! Köszönjük, hogy nem vollál olyan, mint Mózes vala, hogy csak Kanaán határáig vezettél, de mégis Mózesünk voltál, ki nem mehettél be abba a méltóságba, melyért küzdöttél, melyet a hatalommal elismertettél... mert az Ur szólott s a szeg kiesett, minden dicsősége lehullott s te itt pihensz, mint az Ur házának szolgája, útrakészen ama szebb, Oldottabb határok felé \ A búcsúszás fájdalma, megrendítő, de nem vigasztalan, mert az örökélet húsvéti hite itt lobog szivünkben, a viszontlátás édes, búcsúnélküli reményével. Merj a megtisztogatott ösvényen. Krisztusod vár s karját kitárva szól az Ur: „Pihenj, nyugodj, a keblemen.“ Amen! (Fentiekben Materny Imre esperesnek szuperintendes urunk felett elmondott gyászbeszédjét közöltük.) Materny Imre, az ötvárosi egyházmegye esperese vette át egyházkerületünk ügyeinek vezetését. A megüresedett püspöki állás újból való betöltéséig, egyházkerületi értekezlet megbízása alapján, Materny Imre, az ötvárosi egyházmegye esperese fogja vezetni egyházunk ügyeit. Tudása, személyi értéke és az a tisztelet, melyet hosszú lelkipásztori és esperesi működésével vivőit ki magának biztosítékul szolgálnak arra, hogy egyházunk ü- gyeinek vezetése a legjobb kezekben van. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Z. J. E. Bukarest. Küldött összeget megkaptam. K. 1. előfizetése 1938-ra van kiegyenlítve. Hátrálékba maradt az elmúlt esztendei és a folyó évi. K. L. Nagyvárad. Pénzt megkaptam Múltkoriban beígért cikkeket várom. W. i. Nagybánya. Levelét megkaptam. Készhez vétejkor a lap már ki volt szedve s igy beszámolóját majd csak a következő számban hozhatjuk. Ugyanakkor fogjuk leközölni esperes urnák beiktató beszédét is. Hü. R. Butin. Másként határoztam - Nem utazom. Cikkek jönni fognak. Képeket nem tudtam felhasználni u. i. azokról nem lehet klisét készíteni. Erre csak jól sikerült fényképfelvételek alkalmasak vissza küldöm. Nem jöttök-e le még az idei nyáron. 'Dcruae magjai tAxxwcjélikwb (tzt'missziói, tótzsadalvni is tvuttuzdtii hetitaj) Szerkesztőség és kiadóhivatal; BACIU JUD. B R A § O V. Megrendelhető, előfizetés eszközölhető Minden lelkészi hivatalunk utján Küföldi előfizetések címe. Rollk Lajos, Eger, Szent János ucca 12------— A l ap elfogadása előfizetést Jelent.
