Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-30 / 12-13. szám
4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1940. juntos 30. A NAGYVÁRADI GYÜLEKEZET ÜNNEPE. Szép ünnepség keretében áldotta meg Nagyváradon Materny Imre esperes-lelkész az egyház újonnan épült bérházát, melyet, hogy az egyház öt modern lakással megépíthetett, egyik áldozatkész presbiterének felette jutányos hosszúlejáratú kölcsöne és az egyház nőegyletének áldozatkészsége tette lehetővé. Istentisztelet után az egész gyülekezet az új bérház szépen elrendezett udvarára vonult, hol „Az Ur csodásán működik“ ének eléneklése után ezt az Isten áldását könyörgő imát mondta el az egyház lelkésze: „Mi Urunk Istenünk! Tudjuk mi jól szent igédből, hogy ha te nem segítesz mindenható karoddal a ház épitésén, hiába igyekeznek az építők. Tudjuk jól, ha te nem őrződ a várost hiába vigyáznak az őrizőkl (Zs. 127). Tudjuk azt is, hogy sokszor csodálatos módon segítesz az emberen, hogy magasztos célokért küzdve, diadalra jussunk; hogy sokszor küldesz segedelmet, ahonnan nem is gondolnák, mert mindenható vagy te, mi pedig gyenge emberek gyarlósággal, bűnnel terhelt teremtmények. Ezért vagyunk most is itt egybegyülekezve ez újonnan épült ház mellett, hogy megköszönjük te- néked megsegitésedet, melyet annyi akadály között nagy kegyelmesen meg-meg mutattál nekünk hogy támasztottál nemesen és önzetlenül gondol- kozó testvért közöttünk, aki kinyújtja segítő jobbját felénk, mikor azon gondolkoztunk, hogy egyházad jövendő biztos fundamentumát megvessük, hogy az idő gonoszsága diadalmat ne vehessen szentegyházadon. Áld meg őt s övéit nemes gondolkozásáért, hogy jó megvetés legyen ez, mely teremjen 30, 60, 100 annyi áldást a nagy aratásra. Áld meg Nöegyletünket, mely éveken gyűjtögetett filléreivel sietett segítségünkre. Áld meg azt is ki téglát-téglához téve, e- melíe e falakat becsületes igyekezettel, hogy élvezhesse munkájának méltó jutalmát, mely hirdesse nemcsak tudását, hanem hűségét is. Aid meg azokat kik segítettek e falak emelésének őrzésén, hogy az szép rendben emelkedjék magas egeid felé. Áld meg azokat kik falai közé beköltöztek, adj nekik közöttük lelki békességet, földi egészséget, hogy szép csendben nézzenek a jövendő napok elé. Óvd meg e házat tüztől, víztől, dúlástól, hogy ne legyen az Bábel, hanem Bélhel, az Isten imádásának helye, hol félik az Úrat tisztelik az ő örök törvényét s szent evangéliomát. Igy-így Uram! legyen e házon áldás, áldás lakóin, áldás az épittetőn s építőn 1 legyen fundamentumának szegletköve a Krisztus ki megmarad akkor is, mikor Jeruzsálemből s e házból kö-kö- vön nem marad.. mezt minden múlandó, csak te vagy örök Ür Isten, ki a Fiú és Szentlélekkel egy igaz Isten vagy. ÁMEN“. Ima után áldás következett, majd az „Erős vár“.. eléneklése zárta be a megható ünnepséget. Az egész utca felfigyelt az egyház ez újabb munkájára, mellyel a jövő biztosabb fundamentumát igyekezett megvetni, melyre nyugodtabban építhet majd a következő nemzedék. Az egyház lelkésze és vezetői pedig ezzel az új alkotással gyarapították eddigi gazdag munkásságuk eredményeit. Uj jövedelmi forrást biztosítottak ezáltal egyházuknak, amelynek segítségével nyugodtan tekinthetnek a jövendő időknek e- lébe, de amely által lehetővé vált, hogy anyagi gondoktól mentesítve, teljes erővel végeztesse el az egyház igehirdetői munkáját. A nagyváradi egyházközség magyar evangélikus egyházunknak egyik legnépesebb s most már egyike a legerőteljesebbeknek is. Nagy szórványai vannak. Isten tehát ezek szerint nagy feladatokat bízott reá s a feladatok elvégzéséhez megteremtette számára az anyagi eszközöket. Az egyház hivatott vezetőin múlik, hogy ezeket felhasználva erőteljes munkát végezzenek. Reszkettek a kezei a meghatottságtól, amikor a lángot a gyertyákhoz érintette. Némán ültünk és meghatódva néztük az egymás után felgyűlő gyertyák fényeit. A melletem ülő országos felügyelő odasugta: Megrázó pillanat ez isi Igen, élet volt az, ami itt dolgozott. A tett, mely ezt végbezvitte. Ezek emberek, ez nép, ez erő, ez hűség, amely templomot teremtett a viharvert sziklák tetején, hit, megrázó hit volt, ami itt uralkodott. Némán és gyámoltalanul ültünk ott mi, hivatalos kiküldöttek, éreztük, hogy ez a láthatatlan erő dolgozik itt és hoz létre mindent, melynek mi csak nyomorúságos szolgái lehetünk.. Jött a keresztelési aktus. Makkauerben 102 lélek volt összesen. És tudják-e, hány gyermeket kereszteltem meg itt? Tizenhármat! Sportot űző fiaim sokszor beszélnek a csúcsteljesítmény fontosságáról. Felállítom ezt a rekordot és kérem a többi püspököket: szárnyalják ezt túl. Külmbözö korú gyermekek voltak, egész konfirmációi időszakig. Nehányat a szülőkkel folytatott levelezéseim alapján ismertem is. Vajat küldtem nekik s most a szülök hálálkodtak, hogy gyermekeik milyen jól néznek ki. „HINERHR“ Biztosító R. T. Kolozsvár Betöréskáram jóindalatu megállapitáért és azonnali kifizetéséért fogadják őszinte hálás köszönetem. Tisztelettel: ■ ■ Brassó 1940. május 7-én Sipos Ödön Este a parton állva a mély csöndben egy* szerre a gyorsgőzöst pillantottuk meg a part felé közeledni. A vendégek a part felé közeledtek, távoznunk kellett. Előttünk a nagy világ, melybe a kicsiny Makkauerből távoznunk kellett. És szivünkben mégis azt éreztük: ott a „kicsiny“ világ és itt a »nagy“ Makkauer. Németből: KISS BÉLA. Házszenteiöre. A templomkerti rács mögött oly békésen pihen a csend .... sudársn áll a kis torony, (számlapja óráért eseng) s a lombos orgonák alatt öreg, rácsos pad hívogat kis röpke percnyi pihenőre de vajh’ ki jöhet ide jövőre?! (imára vágyó, csendes lelkek titkon a holnapért remegnek . . . .) ... .Orgonaszó bent halk imát formál, virágoktól ékes az oltár, az Olajfák Hegyén merengő Krisztus feje kőiül dicsfény borong s az áhítatba — hulló lelkek szivéből legyőzve menekül a gond. ... . Tiszta csend szövi át ez órát, a Gondolat száll a templomhajón át, könny, vér, verejték közt tör utat (a hit erőt, reményt, bizalmat ad) ... .Faragványokkal terhes a szószék, honnan az Urnák igéje szól, gazdag és koldus, öreg és gyermek feje alázatba hajol.... ... .Ki jövőt épit, életet folytat — s áldott munkát, szentelt magot hint a pap, ki szívbe hitet vet s roskadt lélekről újat teremt, egyháza terhét vállán hordja, ajka a jaj szavát nem mondja — bár súlyos légyen e teher — de szive Isten kezében hever. Áldott legyen, ki egyházáért munkálkodik, robotol, fáradt, felé sok hálás, hű lélekből megbecsülés, szeretet árad. ... .A szeretet napja is világit (bennünk lobogó fénye a hit) lángol, melegít s mint társa tent: sugárzik, éltet, jövőt teremt. Áldott legyen a kéz, mely alkot, csak áld s átokra sose nyílik, mely jóra int, vezet, felemel és támogat, egészen a sírig. ... .Minden múló, csak a jövő nem az! (benne — reményünk az egy vigasz) s hitünk bizton odavezet, hol áldoz hálá : az Isten oltárához! * * * a nagyváradi ev. egyház új bérpalotájának elkészülése alkalmából irta PHILIPPI ERNÖNÉ.
