Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-30 / 12-13. szám
> 2. EVANGÉLILUS É;Lr;E T 1940, juntos 30. Vámszer Géza, Csíkszeredái fg. tanár fenti cim alatt az Erdélyi Enciklopédia kiadásában 134 oldalra terjedő meleg szívvel és igaz szeretettel megirt könyvet jelentetett meg s benne egy csodálatosan életerős erdélyi magyar szórvány múltját és jelenét mutatja be. Nyilvánvalóan azzal a céllal, bocsájtotta útra könyvét hogy a boldogabb és szerencsésebb körülmények között élő testvérek megismerjék ezt a népet s szeretettel gondoljanak azokra, akik hosz- szu évszázadoknak ádáz támadásai között is megmaradtak az evangélikus hitben s a magyar nemzeti műveltségben, azoknak ragyogó diadalát hirdetve messze tájra a romantikus Olt völgyén. Szakadát Szeben vármegyének délkeleti szögletében, az Olt folyó jobb partján fekszik. Csöndes szerénységgel húzódik meg a falu a nagyszebeni hegylánc nyúlványai alatt, áhitatattal nézve fel a vele szemben fekvő fogarasi havasokra, melyeknek örökös hóval borított ormai büszkén emelkednek az ég felé. Az apró falvakban vármegyeszerte nem látni e tájon magyart, Szakadáton is alig 300 lélek él, de ez a maroknyi nép a maga szörnyű elhagyatottságában megmaradt a mai napig magyarnak, bár a hatalmas román és szász tengerben századok viharával kellett dacolnia. Régi fóliánsok Pagus Szakadát néven említik a községet. így emlékezik meg róla Apafy Mihály fejedelem is egy a sze- beni konzisztoriumhoz intézett rendeletében az 1665-ik évből. Az alapítók a községet a templom körül építették és erős védfal- lal vették körül, melynek maradvánnyal ásatások alkalmával ma is fellelhetők. Legrégibb Írásos bizonyíték a község fennállásáról 1380-ból van, a szebeni levéltárban. A község eredete tehát a szász telepítések idejére vezethető vissza, de első lakói történelmileg kimutathatóan magyarok voltak. Az' 1700-as évekbben a románok már nagyon elszaporodtak a községben, mig a magyarok száma alig emelkedett. E kevésszámú magyarság azonban minden időkben bizonyságot tett élni akarásáról és szívós erejéről. „Kiforrott népi öntudatu magyarok ők valamennyien, akiket a jő Isten meghagyott, megőrzött számunkra talán mementőnak, hogy életükből, sorsukból történelmi múltjukból mi is tanuljunk valamit jövőnk számára.“ Aki ezt a szomorúan szép magyar sorsot meg akarja ismerni, okvetlenül vegye meg Vámszer Géza könyvét és olvassa el, mert a könyv olvasása nemcsak néhány kellemes órát fog adni neki, hanem megismerteti vele egy gazdag múltú magyar néptöredék életét. Különösen magyar evangélikus híveinknek figyelmét kell felhívnunk erre az értékes könyvre. Magyar evangélikus testvéreinkről szól. Szórvány gyülekezetről, amelyet a hitéhez és fajához való ragaszkodása jellemez. Hogy megmaradott magyarnak és evangélikusnak azt köszönheti annak, hogy híven megbecsülte az evangélikus egyháznak egyik legértékesebb kincsét: felekezeti iskoláját. Ezt pedig meg kell ma értsék a más gyülekezeteink is. Templomot és iskolát megbecsülni ha élni és megmaradni akarunk! ezt hirdeti nekünk a szakadáti magyar evangélikus szórvány gyülekezet története. Tanuljuk meg és szívleljük meg alaposan ezt a tanulságot! Kérjük Istent, hogy a szakadáti öreg evangélikus templom falai közül még hosz- szu évszázadokon keresztül szálljon a magyarok hő fohásza a Mindenhatóhoz. BÍRÓ LÁSZLÓ. A könyv megrendelhető lapunk kiadóhivatalánál. „Evangélikus Élet“ idegenben. A lelkem csupa vad, féktelen indulat, Megint megyünk, megyünk és megyünk ................... Ro jjuk a végtelen utat . . . S amig a szemem a tömegben ismerőst kutat, Tikkadt ajkamra kibalszik az átok, Körülöttem csupa idegent látok, S valahol messze, elérhetetlen messze, — egy kutat... Déli pihenőre falu környékére, Úthosszán a sáncba telepszik a tömeg; Fáradt testek, frissen vetett ágya Puha moha lágya Magát asztalnak kínálja . , . Egyék kinek van étvágya. Hátizsákom fenekén Hazai csomagom a legbecsesebb .... A kenyeret benne még anyám szelte Minden darabjában benne van a lelke; És az ut szél igy meg keservesebb. Én?.,. Én komisz vagyok Mint egy kedélybeteg eb. . , . Szidom az órát, s mostoha sorsom. Szidom az életet .... De im! ez is anyám keze, Csomagomba tett egy „Evangélikus Életet.* Szerény kis újság, benne bibliás szavak Hyena zónán kevés akad, Csendes a hangja, komoly és nehéz; Szitkom enyhül haragom el ül Biztatnak a sorok „Ne félj nem vagy egyedül* Itt van a Krisztus veled, velünk, És itt . . . vagy akár hol Csak magyarok leszünk.— Beszél, hogy izmos erős a karja , Fogjam meg bátran ezt egy Egész faj akarja. . . . Hogy ő nem a kor hencegő, Mártír magyarja; . . . Mondja; a hencegés céltalan és dőre Bizok csak benne és nézek a kőre Dávid Góliáthoz vágott Parittya kövére. Vezényszó csattan ... — Induly.— És mi inulunk. Bicsoklik az inunk, de indulunk, Valaki mellettem, rám reccsen, Idegesen hadart ............ Én szelíden szólok vissza Magyar vagyok, csángó és magyar, . . , LUKÁCS SÁNDOR, Makkauer. A norvégekről sok szó es>k mostanában, de keveset tudunk erről a kilencven százalékban evangélikus nagyszerű népről. Eiving Berggrav püspök egyik kiváló könyvéből közöljük kivonatosan ezt a fejezetet, mely a norvégek őszinte, igaz keresztyén hitéről tesz bizonyságot. Nem könnyű dolog Makkauer helységet a térképen megtalálni, de ha a Varangeiíél- sziget sziklás partjai közepében keresi az ember, megtalálhatja. Ősrégi halásztanya. Ma világítótornyáról nevezetes. Nem tudom, hogy igaz-e, amit az ott lakók állítanak, hogy ez Észak legerősebb fényű világítótornya, de tudom, hogy igen sok hajót mentett már meg, mert rettenetes hely az, ahol Makkauer a Jegestengerbe nyúlik. 102 ember lakik itt. Abból él, amit a tenger ad. És a tengerrel rengeteget kell küzködni. Sem fövenyespart, sem kikötő, csak sziklák és kőkolosszusok. Sokszor egy hét is beletelik, mig sikerül a szárazra jutni vagy azt elhagyni. Mikor Makkauert első Ízben akartam megátogatni, le kellett mondanom tervemről, lehetetlen volt partraszállani. Ha az ember partra akar jutni, mindenekelőtt egy felülről elányujtoít vaslétrán kell felkapaszkodni. Még gyönge tengermozgás esetén is nehéz a helyet megközelíteni, annál kevésbé lehet viharban, mert egyetlen hajó sem tud horgonyt vetni. I'yen körülmények között az élet rendki- kivül nehéz ezen a helyen. Tudtam, hogy micsoda nyomorúság uralkodik ott. És mégis egyik nap levelet kapok az ottani lelkésztől, a makkaueriek templomot akarnak ópiteni. Nem szép, hogy nem tudtam tervük iránt lelkesedni. De 59 más helység kérése feküdt asztalomon: mind templomot akartak. Különböző pénzek is gyűltek már. Néhol emberöltők óta gyűjtögették, ezek voltak soron a templom és iskolaalapok kiosztásánál^ És most jön Makkauer, egy 120 lélekszámú nyomortelep! De a lelkész energikusan sürget: minden áron iskolaépületet kell emelni. Vagyoni dolgokkal foglalkozó embernek józanul és pontosan kell tudni számolni. Egy másodpercre volt mindössze szükségem hogy megállapíthassam a makkaueriek terve keresztülvitelének a lehetetlenségét. Ugyanakkor ott kísértett bennem az a benyomás, amelyet akkor szereztem, amikor nem tudtam partraszállni és a néhány levél, melyet az ottlakókkal váltottam. A püspök lesz az első, mondta a lelkészük, aki segítségetekre lesz templom és ikolaépitésben, hogy gyermekeiteket megkeresztelhessétek és iskoláztathassátok. Senki sem várhatja tőletek, hogy a nyomorúságos életmód mellett hajót építsetek s azzal a 11 kilométernyire levő Baatsfjordhoz evezzetek. Azonkívül számolni kellene a viharral, mely miatt napokig vissza sem tudnátok térni. Ez igaz. De honnan a pénz? Nem tudunk nehány ezer koronát adni nekik, mikor mások évtizedek óta várnak pénzre s amellett gyűjtögettek is. „Kell“-válaszolta a lelkész. A jó könyv melegszívű jóbarát. Olvassuk tehát az: EVANGÉLIKUS ÉLET-et! Támogassuk az Evangélikus Élet iral terjesztését! Szerezzünk új barátokat mindkettőnek SZAKADÁT.
