Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-02 / 10-11. szám
junius 2. EVANGÉLIKUS ÉLET 3. Evangélium és élet, A testi öJés is rettenetes. Borzalmas már önmagában is a halál. Az ember sokat és a ránylag könnyen beszél róta, mig közelebbről nem találkozik vele. Amikor egy, számára kedves embernek halálát kell végig nézze, akkor kezdi megismerni a halálnak borzalmas idegenségét és kegyetlenségét. Mennyire rettenetes még gondolatnak is, hogy az ember ezt, a reánézve is legborzasztóbbat szerzi meg embertársának, amikor öl. De van még ennél is rettenetesebb: a lelekölés. Jézus egyenesen azt mondja, hogy ne féljünk azoktól, akik a testet ölik meg, mert ez nem is hasonlítható ahhoz, amikor az embernek a lelke vesz el. Borzasztó sok ma a testi ölés, a vérontás ezen a világon, de még mindig több a lélekgyiikolás. Csak az a küiömbség, hogy mig a vérontás láthatóan, feltűnően történik, addig a lélekgyiikolás csendben, titkosan, lassan megy végbe. Délamerika őserdőiben található egy élősdi növény, melynek a neve „fagyilkoló.“ Valami csodálatos, szédítő és érzészavaró szépséggel bír. Ezer és ezer virágkarjával átölel egy ős faóriást, felkuszik rajta és körülöveszi ezer színárnyalatú virágaival. De ez a szépség megöli a fát. Sűrű lombozata elzárja a fától a napot, a levegőt és lassan megfojtja, mig egészen elrothad. Szörnyű köszönet. Előbb a fa segítette a nevelkedését, a magasba emelte és az hálából meggyilkolja a fát. Ugyanezt teszi a bűn. Simulva, színesen, kedvesen kúszik az ember élet fájára, és végül hálából lassan megöli a lelkét. Milyen rettenetes, de igaz gondolat, hogy aki a bűnnel egyetért, aki vele kezet fog, az mind lélekgyilkos. Gyilkosa a maga és a mások lelkének. Öngyilkosa a maga lelkének, de egyben kárt tesz a másokéban is. Nincs olyan bűn, amely csak egy lélekben végezne pusztítást. Az én bűnöm, bármennyire személyes legyen is, sok lélekben végez pusztító munkát. Aki a bűnnel tart, az lelket gyilkolni segít, aki Jézust követi, az lelkeket ment. M. B. Attila hűn király és í.etius római hadvezér között a cataula- numi síkon vívott csatában a történetírók szerint több, mint 200 ezer ember esett el. Ma valamivel nyugatabbra a világháborúból jól isme't Sedan, Namur, Lüttich és Antwerpen körül folynak azok az ütközetek, melyeket az újságok máris úgy emlegetnek, mint a rilág legvéresebb csatáját. Nap—nap után százával lövik le a repülőgépeket, a harcikocsikat pozdorjává zúzzák, az erődit- ményekkörül ezrével fekszenek a holtestek. Vájjon mennyi lesz most az elesettek száma ? Nem haladta-e meg máris Attila és Aetius viadalának rekordját? Ki tudhatja? A hadijelentések a legtöbb esetben csak a győzelmekről számolnak be. A szörnyű vérengzés azonban kétségenkivül sok lélekben felveti a gondolatot: de hát miért is engedi meg a jó Isten, hogy egymást gyilkolják az emberek? Miért nem juttatja győzelemre véráldozatok nélkül azt a felet, amelynek igaza van? A hivő ember számára valóban nehéz kérdések ezek. S mi magunk hiába is keresnénk feleletet reájok. De Isten Igéje világosan mutatja, hogy noha minden igazságtalanság, jogtalanság, öldöklés és háború az ördög munkája. Isten még a gonosz eszközeit is a maga céljai szolgálatába állítja s a világ sorsát mégsem az ütközetek, hanem az Ő akarata döntik el. Ha a népekben és nemzetekben, csakúgy, mint az egyes emberekben nincs meg a kellő tisztelet, szeretet és megbecsülés egymás iránt és egymás iránt és egymás érdekei iránt, ha a béke és szeretet eszközei nem elégségesek egymás meggyőzésére, hadd pecsételjék meg vérükkel igaz, vagy csak vélt igazságaikat. Minél szörnyűbb lesz a vérengzés, annál inkább fog vágyódni az emberiség a békesség után. Igazi béke, igazi békesség pedig csak akkor lesz, amikor Istennél keresik, Istentől várják azt az emberek. Ma sajnos még Igen—igen messze állunk ettől. A mának jelszava: minden az erőseké. És e jelszó mellett vértengerré válik az egész világ. De amikor megundorodva vértől és bűntől az emberiség ismét megalázkodik — akkor várható a béke is. igyekeztek elérni a Brassó fennha'ó.ága alól való felszabadulást. Orbán a közölt adatok hallatára egészen fellelkesült és emberfeletti munkát végzett a csángó kérdés sikeres el- intézésa érdekében. Felkutatott mudcn hozzáférhető adatot, dokum-ntumoi, azé.a sem végzett senki hozzá hasonló adatgyűjtő munkát s ez a körülmény teszi a csángóságról írott müvét feibecsülheiet énül becsessé. Orbán lelkesedése nem ismert határt. E lőbb bejárta a falvakat, kikutatott minden felléhető adatot, felkutatott minden lévé tárt majd sorra vette a faluban feltalálha'ó ösz- szes nevezetességeket s amikor megörökitett mindent, lóhátra ült s neki vágott Hétfalu ismeretlen, csodálatos szépségeinek, kezdte a Csukásnál, folytatta a határszéli havasokon, a Lovak havasán, Kecskolábon, Vajdán, Pal- tinon, Tóthpálon, Cálábucionát ie a Garcsm völgyébe s majd a tömöm oldalon fel a Nsgy- Lőhavas, Karesztyénba/as vidékére, nem riasztotta vissza a királykő meredeksége sem, bámulatos ügyességgel mászva olyan helyeken, ahol csak szétvetett lábbal, „lovagolva“ lehetett átkelni egyik szikláról a mánkra. Leírói készségének jellemzésere közöljük az óiánci szorosról, írt leírása b ivezctőrészót: „Ha a Garcsin festői gyüleg-sziklák által ékített mély medrén átküzdjük magunkat, egyszerre, mintha egy varázsütésre történnék, egy egészen más jellegű vidék áll előttünk. Itt eltűnik az ember által lakott vidék, JIÜE1IU“ Biztosító R. T. Kolozsvár Betöréskáram jóindalatu megállapitáért és azonnali kifizetéséért fogadják őszinte hálás köszönetéin. Tisztelettel: Brassó 1940. május 7-én Sipos Ödön el a földművelés minden nyoma a a termékeny rónáról azonnal a vadon r^yszerü’é- gébau találjuk magunkat átvarázsolva. De ha itt, a sziklák tömkelegében kevés a hasznosítható talaj, annál dusabb az festőiség- bao és a tájrészletek szépségében. A szoros kezdeténél mindkét felől a legszebb idom- zatu zöld erdőkkel koszoruzott bércek húzódnák el, jobbról a hullámzatos Észtere béicd, a búból a Rence, Arspa, Csuklyonja, Ziendelyhcgy, Pupbérc é3 Csáki bérc nevezetű kiválóbb csúcsaikkal. Feljebb haladva., midőn a jobbparti Mélyárok túloldalának magaslatára ér az utas, egyszerre a legel Tagadóbb havasi panoráma fejti ki előtte bűbájos képletét, mintha egy magához csalogató .nagyszerű előképlettel akarná e szorosok elrejtett s kívülről nem is sejtett szépségű kincseit megkedvelteim“. így nem irt senki a hétfalusi hegyekről. (Folytatjuk). KISS BÉLA. Minden magyar jegyezze meg, hogy a magyar egyháznak biztositó intézete a Minerva Biztosit© üészvénytáf*saság!S Tehát magyar kötelesség biztosítását ide átadni. Ezt mondja Jézus. Lk. ev. 20. irta: Reményik Sándor. Bizony mondom, elmúlik a világ. És bizony mondom, megmaradok én. S bizony, ha két szív egy ütemre dobban, Áz egy-ütemben ott dobbanok én. Bizony mondom, elmúlik a világ. És bizony mondom, én megmaradok. S akkor nem két-két szivet kötök egybe, De a szivekből koszorút fonok. S mind, aki egymást ide lenn szerette, A csillagkoszoruba bekerül, S ragyog szerelmük tisztán, szabadon, Testetlenül és véghetetlenül. Pacslrtaszó. Irta Szabolcska Mihály. Ne féltsétek a Krisztust senkitől, Sok hühős ellenségeitől. Akárhogy zug a vihar a sötétben: Fölkel a Nap a maga idejében, Ne féltsétek a Krisztust senkitől! Örökkévaló itt a szeretet, Akárhogy gyűlölködjetek. — A háborúság, bosszúság elülnek, Csak a szeretet marad egyedül meg.,. Ne féltsétek a Krisztust senkitől: Krisztus a megbocsátás, irgalom, Az örök-evangelium. Ő lesz előbb-utóbb ur a szivekben, S eggyé tesz édes testvér-szeretetben... Ne féltsétek a Krisztust senkitől 1 — Lehet, hogy ez a nap még messze van, De megvirrad bizonyosan I Dalom e hajnalnak pacsirtaszója, Csüggeteg sziveknek vigasztalója: Ne féltsétek a Krisztust senkitől I
