Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-02 / 10-11. szám
4. E*V A*N G É L I K U*S ÉLET 1940. junius 2. Világért sem lennék diakonissza tiltakozott egy leány, mikor valaki szóba hozta előtte ennek lehetőséget. Harg- ' jában az elutasítás szinte irtózással vegyült: „Isten mentsen attól az élettől....* A jelenlevőkben nem maga a tiltakozás ténye, hanem i módja váltott ki csodálkozást. Azzal tisztában vagyunk, hogy a dukonisz- sza fátyolt csak az veheti fel, aki erre elhívást kap, de mi az oka annak az idegenkedésnek, amit a leányok egyrésze ma is táplál a szolgálatnak szentelt élet iránt? Maga a szolgálat? Hiszen minden valamire való nőnek az élete szüntelen szolgálat. Talán csak a keretet szeretnék minden áron mi magunk megválasztani? Amint ezen gondolkozom, eszembe őtiik három találkozásom a diakonissza szolgálattal: Pár évvel ezelőtt egyik gimnáziumunk konviktusának vszeté sőre diakonisszát kért. Nem felejtem el azt a bizalmatlansággal vegyes sajnálkozást, amit a fiatal törékeny diakonissza megjelenése keltett. „Szegényke, vájjon, hogy fog megbirkózni a reá váró feladattal ?". „Vájjon lesz-e annyi ügyessége, munkabírása, hogy ilyen hatalmas háztartást el tudjon vezetni?“. „Lesz-e elegendő erély ebben a szelíd leányban, hogy furfangos székely szolgákat, cseléd- leányokat irányítson?" — Ilyen kérdések rajzottak első napokban a háta mögött. Később mindenki megszokta, hogy a konyha körül először is csend lett, azután rend és általános megelégedés. Egy nap a természetrajz tanár megjegyezte: „Látszik, hogy diakonissza uralkodik a kamrákban: egy kis penészre lett volna szükségem a következő órámra s egy mákszemnyit sem kaptam sehol“. A testvér rátermettséggel és eréllyel kormányozta a k mvife- tust, pedig kis alakja majd elveszett a hatalmas fazekak, lábosok meg tenyerestalpas cselédek között. Tőle tanultam meg, hogy a háztartás vezetése, amitől a modern leányok úgy idegenkednek, tulajdonképen rendkívül érdekes és magasrendü munka, ha lélekkel, kedvvel és hozzáértéssel végzik. Másféle diakonissza szolgálattal Bukarestben találkoztam, ahol a Református Leányotthon vendége voltam. Ami ezt az intézményt valóban otthonná teszi, az a testvérek lénye és munkája. Ugyanaz a megpihentető, biztonságot keltő érzés szállt meg megérkezéskor* ami évekkel ezelőtt, diákkoromban, hosszú fárasztó utazás után egy külföldi egyetemi város kis leányotthonában hol szintén diakonissza fogadott hazaváró mosollyal, anyai gondoskodással, ügy látszik, a diakonisszák bárhol élnek, mindenütt otthont teremtenek maguk körül. Közelükben valósággá válik, hogy Isten nagy családjához tartozunk. A mi Leányotthonunkban megszálló magyar leányokat is ki tudja, milyen sorsuk veti egy-két napra az Otthonba. Úgy láttam hogy a testvérek lelkén át megérezhetnek valamit abból a másik világból és életből, amitől nagyrészük — sajnos — távol 61. — Harmadik találkozásom a diakonissza munkával kórházunkban történt. Akinek volt nagybeteg hozzátartozója, akinek ugy- szólva az élete függött a gondos ápolástól, az tudja értékelni ezeknek a kedves lelkednek ingyen szolgálatát, amely nem kenyérkeresetből, sem érdemszerzésből történik, hanem Krisztus és embertársaik iránti szeretetböl. Ezek a leányok minden tiszteletet, megbecsülést megérdemelnek. Krisztus szolgálatában bátrabbak, mint mi, odaadásuk teljesebb. Mi csak tanulhatunk tőlük. Nem a világtól elzárkózott, csak imádkozással foglalkozó lények, hanem benne élnek a mai életben és otthon vannak minden női munkában. A diakonissza munka iránt a leányok részéről mindig tapasz talha'ó bizonyos érdeklődés. Nem egy diakonissza nőtt ki a Leány- szövetségből, ezért szolgálatra kész telkekre van szüksíg akik teljesen oda szentelik magukat. „Világért sem lennék diakonissza? . . .* Bizony kár! Mert azt hiszem, ez a mi nagy gyengeségünk, hogy nem tudunk és □em akarunk a hit és a szolgálat egész szivü katonái lenni, ki fátyolban,, ki kalapbcn, pártában vagy főkötőben IFJÚ ERDÉLY. ZÁGONY ANNA. Mit tud tenni a müveit fö és erős kéz. Történetünk eseményeit legutoljára ott hagytuk félbe, hogy Szánt László és Könyves Kálmán után zűrzavaros idők következtek a magyar nép életében. Nem csak azért voltak zavarral telje, sek ezek az esztendők, mert több mint ötven évig mint kiskorú uralkodók kerültek az ország trónjára, akik akár gyengeségük, akár pedig meggondolatlanságuk következtében több ízben kalandba és ve. szélybe sodorták az országot, hanem azért is, mert az akkori görög császár, Mánuel, mivel Szent Lászlónak — anyai ágon — unokája volt, igényt formált az ország ügyeibe való beavatkozásra s minden módot és alkalmat felhasznált arra, hogy az országot a maga országához csatolja. Amint már említettük, amikor II. Géza tizennégy éves fia III. István került a trónra, Mánuel ismét alkalmasnak látta az időt arra, hogy beavatkozék az ország ügyeibe s ezért Lászlót, a királyi trónra segítette. III. István képtelen volt elmenekülni. II. László azonban alig félév után elhunyt s örökébe öccse, a szintén Mánuel támogatásában részesülő IV. István (1163—1165) lépett. Azonban ő sem sokáig maradhatott a királyi székben, mert a dunánlúl népe a Csák-nemzetsége alatt a törvényes király érdekében fegyvert fogott. IV. István vesztett és ezért vissza kellett mennie a görög császár udvarába. így ismét elfoglalhatta a trónt III. István, akinek később sikerült Mánuel görög csá- ■ szárral is kibékülni. Mivel Mánuel is, látván, hogy erőszakosan el nem őrhsti, más módot választott terve ős vágya keresztülvitelére: a két ország a görög és a magyar birodalom összekapcsolására. II. István tizenháromeves öcséninek Bélának felajánlotta leánya kezét s vele a görög császári trónt is. Arra gondolt, hogy Béla mindkét országnak uralkodója lesz majd s igy megfogja valósítani az ő tervét: egyesíteni fogja a két birodalmat. Ezt a tervét azonban megkellett másítani, mivel időközben egészen váratlanul fia lett 8 ezentúl azon mesterkedett, hogyan távolítsa el Bélát udvarából. A kedvező alkalom nem sokáig váratott magára, mert III. István 1172 ben meghalt, a örökébe a magyar trónra II. Béla (1173—1196) néven Béin herceg került. Szent László és Kálmán 0ta 111. Béla az, aki érett férfi korban került a királyi székbe, annyi kiskorú uralkodó után. Meg is látszott az országon, hogy erőskezű, müveit, sokat tanult és tapasztalt férfi tartja kezében a kormányrudat. Mánuel áskálódásai miatt a függetlenségét is már— már elvesztő ország II. Béla uralkodása alatt vissza nyeri teljes függetlenségét. Béla király, teljesen lerázta úgy magáról, mint országáról a görög császár kezét és befolyását. A zavarosban halászó Mánueltöl visszavette a Szerémséget, Horvátországot és Dalmáciát, s az utóbbit Valence minden támadása és áskálódása ellen is megtartotta. Sőt ő terjeszkedett s elfoglalta Galíciát, — s uralmát és befolyását Szerbiára is kiterjesztette. De rendet teremtett bent az országban is. Rendezte az országnak zilált pénzügyeit amennyiben jó pénzt veretett, az adók, vámok és királyi illetékek, meg a királyi birtokok megmunkáltatása által a királyi vagyont olyan naggyá tette, hogy vagyona a francia—angol királyok vagyonával vetélkedett. S mivel rendezett lett az ország pénzügye, zsoldos katonaságot tudott fenntartani, ami által külföld felé, mint az ország belseje irányában nagy lett III. Bélának a tekintélye. Hogy félreértések, elferdítések ne fordulhassanak elő — különösen földbirtok perekbea — a királyi törvényszékek előtt lefolytatott tárgyalások eredményeit, végzéseket és Ítéleteket írásba foglaltatta, ami által behozta az Írásbeliségét; a sok érdekes és fontos tartalmú okmány az ő uralkodása óla keletkezett és maradt fenn. Uralkodása és minden tette arról beszél, hogy müveit, okos fővel és erős kézzel a legzürzavarosabb helyzetből is rendet lehet teremteni, és egy egész országot naggyá és erőssé lehet tenni. RADUCH GYÖRGY. TEMPLOMOK,KQLTÜRHÁZAK rp MŰVÉSZI FESTÉSÉT VÁLLALOM 1 JÉZUS. LUTHER, STB. OLAJFESTMÉNYEK JA MEGRENDELHETŐK BEKE H. E.
