Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-05-12 / 9. szám
OCEANIA >utOrl«at1 do [MlrtlatTuI do intern» oub, No/ujgo Anul IPSO.. iwniJPo: Set missive'., tarsudatmi, ßuSWdtü, éjuvtágrvéieti &eU£o.j*. Administratis Kiadja: Évi előfizetési di] 55 Lej Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Szerkeszti-. GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Külföldön 3 Pengő Egyszerű kezdet. Szomorkodók kerestetnek. A világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket: s a világ erőtlenéit uálasztotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Korinthus I- J, 27. Krisztus az ö országát tanulatlan laikusokkal és balga halászokkal kezdi el, akik a Szent- irást nem is tanulták. A keresztyén egyház nyomorult koldusok botránkoztató igehirdetésével kezdődik, arról a názáretbi Jézusról, akit meggyalázlak., leköpdösfek megcsúfoltak s végül mint lázitót és istenkáromlót keresztrefeszitve a leggyalázatosabban megöltek. Erről a Kiísztusról hirdetik pünkösdkor nyilvánosan, hogy erőszak ég jógtalanság esett raj la s akik megölték, azok Isten ellenségei, akik súlyosan vétkeztek s Istent lángoló haragra ingerelték. Csodálatos bátorság és hatalmas vigasztalás, hogy az apostolok pünkösdkor ilyent mernek prédikálni nyilvánosan 1 Honnét volt ekkora erejük ? Az igéből és a Szentlélektől. Nézd, minő ereje van Péternek! Nem is csupán Péternek, hanem a többieknek is. Mily biztosak a dolgukban ! Mily erőteljesen markolnak bele a Szentirásba 1 Mintha százezer évig ezt tanulták és egészen kitanulták volna. Én nem tudnék olyan biztosan belemarkolni az * igébe, pedig a Szentirás doktora, vagyok. Ezek pedig halászok, akik a Szentirást nem is olvasták. A keresztyénség tehát szegény halászok igéjével, Isten szegényes, megvetett müvével, a megftszitett názáreti Jézussal kezdődött. Krisztus országa öröktől fogva megvolt u- gyan az Ö tu'ajdon személyében, ma pünkösdikor azonban a Szentlélek az apostolok által az egész világnak kinyilatkoztatta. S e kinyilatkoztatást nagy bátorsággal, szent daccal és örömmel szegény halászok végezték. Ugyanezek az apostolok, akik előbb félelemből megtagadták, elhagyták Krisztust, mert tele voltak bátortalan, rémült csüggedéssel. Ma új pünkösd ünnepén kezdődött el Krisztus boldogitó, üdvösséges, áldott országa, amely teljes örömmel, bátorsággal és bizonysággal. Luther Márton „Jer örvendjünk keresztyének“ cimü munkájából. Jézus a Szendéiket Vigasztalónak nevezi, mert a Szentlélek adhatja ezt a legnagyobb ajándékát, amelyet a legjobban óhajt és eped mindenkor a lélek: az igazi vigasztalást. A Szentlélek ajándékában, az igazi vigasztalásban csak azok részesülnek, akik igazán tudnak szomorkodni. A Vigasztaló mindig csak akkor jött, amikor igazi szomorúságot látott. A vigasztaló szomorkodó- kat keres, hogy megajándékozza őket. Nagyobb és fájdalmasabb szomorúságot talán elképzelni nem is lehet mint amilyen a tanítványok szivét.akkor töltötte el, amikor Jézus eltávozni késztilt e földről és búcsúzkodott tőlünk. Valósággal lerítt róluk a szomorúság; a szivük űjj? összesorult, mintha valami titokzatos kéz markolta volna még es szórucW5v*.''Jíííír~"össze-7fc«rJ'S2fciiitik. tföirtijtfit tihrí* Tregv u volt észre nem venni a szomorúságukat. De mindez a szomorúság kellett a- hoz, hogy Jézus ezzel a drága Ígérettel távozzék körükből: nem hagylak titeket árvákul; és kellett ez a nagy szomorúság ahoz, hogy megnyerhessék a Vigasztalót. Mert a Vigasztaló Lélek, csak a szomorkodókhoz és a szomorkodók számára küldetik el; a Vigasztaló mindenkor csak a szomorkodókat keresi fel s azért csak azoknak lehet áldott, boldog pünköstjük, akik szó- morkodnak. Hiszen akkor bizonyára nekünk is igazi pünköstünk lesz, mert nekünk is éppen úgy meg van az okunk a szomorúságra, mint a tanítványoknak. A tanítványok nem azért szomorkodtak, mert egy ellenséges világban magukra maradtak s félniők kellett, hogy ezer üldözés, szenvedés, megpróbáltatás vár reájuk. E miatt nekünk is elég okunk van a szomorkodásra. Nem kell eléggé árváknak éreznünk magunkat nekünk is, nem vagyunk eléggé magunkra hagyva ebben a világban ? Törődik Velünk valaki; tesz valaki egy lépést is érdekünkben, szól csak egy jó szót is érettünk ? — Bizony nagyon nagyon szomorúak lehelünk ma is, ha a sorsunkra és jövedőnkre gondolunk. Bizony már benyulhatoa az Isten a mi életünkbe és elküldhetné a vigasztalás a mi számunkra is. így szoktunk érezni és gondolkozni nagyon nagyon sokszor. De úgy tűnik, mintha Isten is elfelejtkezett volna rólunk. Mi rólunk is leri a szomorúság, de a mi szomorúságunk — úgylátszik — a vigasz nélkül marad ! . . . Miért? 1 . . . Azért mert nem azért szomorkodunk, amiért és nem úgy, ahogyoan kellene szomorkodnunk. Mi magunk miatt szomorkodunk és magunkat siratjuk; a sorsunk keserít s a bajok tesznek csüggedőkké — önző a mi szomorkodásunk is. — Miért kell szomorkodni? A tanítványok nem azért szomorkodtak, hogy üldöztetések, fájdalmak, szenvedések várnak reájuk ; szomorúságuknak az volt az oka, hogy el kellett szakadniok Jézustól, hogy nem lehettek vele. És úgy érezték, hogy nem élhetnek nélküle. Ezért mondta Jézus nekik: nem hagylak titeket árvákul, elküldöm a Vigasztalót! A lélek szomorúságának tulajdonképpen csak egy oka lehet: az Isten nélküliség, elszakadás a Krisztustól. Aki Jézushoz kötötte az életét, aki Vele és Benne él, az akármi jöjjön is reá, akármit tartogasson a sors, akármennyit kell szenvednie, nem fél és nem aggódik. De Jézus nélkül nem lehet mást, csak szomorkodni. A Szentlélek azért Vigasztaló, mert az Istenhez, Krisztushoz kapcsol. A Vigasztalás lelke azonban csak azokhoz jön, akik azért szomorkodnak, mert Jézus nélkül nem tudnak élni. mert Jézus nélkül árváknak érzik magukat, akik amiatt szomorkodnak, hogy a bűn elszakította életüket Jézustól. Jöjj el Vigasztaló Lélek.. . RADUCH GYÖRGY.
