Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-04-14 / 7. szám
Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 1940. április 14. Az EVANGÉLIKUS ÉLET GYERMEK LAP-MELLÉjKLETE „Amely — mag — pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt, örömmel fogadj*; de nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás, vagy üldő zés támad az ige miatt, azonnal meg- botránkozik“. (Máté: 13, 20—21). „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igéDek és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát, mert megnézte magát és elment és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és meg'marsd amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében“. (Jakab: 1, 22—25). Köves föld — Feledékeny szív. Azok a gabona magvak, melyek a magvető kezéből a köves földbe estek, kikeltek ugyan, de amikor a nap rájuk sütött, kiszáradtak, mert nem tudtak mélyen begyökerezni. Ehhez hasonlóan vannak emberek, akik az Isten igéjét örömmel fogadják, hallgatják és tanulják, de hamarosan elfelejtik és a szivük olyan marad, mintha nem is hallották volna soha az igét. Egyszer a gyermekek vallásorán arról az igéről tanultak, hogy szeretni kell felebarátainkat, mint önmagunkat, hogy nem szabad egymást bántalmazni, gyűlölni, elárulni. Egy fiú ezt ragyogó arccal hallgatta és elhatározta magában, hogy ő ezután úgy él, amint az Ur Jézus tanítja; nem bánt senkit, hanem mindenkivel jót tenni igyekszik, még azzal is aki vele nem tesz jót. Más nap, amikor barátaival golyózott az iskola udvarán egy kis leány véletlenül rálépett az üveg golyójára és az széttörött. Erre a fiú elfelejtve a szeretet igéjét, neki esett a kislánynak és kegyetlenül megverte pedig az szépen kérte öt, hogy ne harugodjon. Ebhez hasonló eset történt pár évvel ezelőtt egy konfirmándus fiúval. A kátét kitünően megtanulta, a magyarázatot mohó lélekkel figyelte, buzgón imádkozott, lelkesen énekelt. Amikor virágvasárnapján az oltár előtt térdelt, könnyes szemmel fogadta meg szivében, hogy istenes, tiszta életet fog élni, hogy kedves lehessen Isten és emberek előtt. Egy hét múlva husvét másodnapján a korcsmába ment, lerészegedett s a korcsma udvarán hangosan, csúnyán káromkodott. Az ilyen gyermekeknek és embereknek olyan a szivük, mint a köves föld, Isten drága, jő igéjét befogadja, de az hamar kipusztul belőle, mert nem tud mélyen belegyökerezni. Jaj de szomorú ha valakinek ilyen szive van. MÁTYÁS BÉLA.
