Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-04-14 / 7. szám
2. 1940. március 14. Evangélikus Éíet Gyermekviláf-a Judás, Judások... Tudjátok ki volt Judás ? Egyike a tanítvány oknak. Egyike azoknak, akik a három esztendő alatt, amig Jézus tanított, állandóan vele lehettek a így hallották minden szavát, látták minden csodatételét. Tudom sokszor megirigyeltétek ezeket a tanitváryokat, síik látták Jézust s látták a sok csodatételét. Da Judás bár látta mindezeket, sőt a legenda szerint még gyermekkori játszótársa is vo't a kis Jézusnak, mégis elkövette a legborzalmasabbat: elárulta, pénzért eladta Jézust. Nézzétek meg őt ezen a képen: sötét éjjel jön a poroszlókká és a főpap főifegyverezett szolgahadával, hogy beváltsa ígéretét, hogy megszolgáljon a megígért 30 ezüstpénzért. Égő szemekkel, de hazug mosolygással lép Jézushoz, köszönti és megcsókolja. Az utóbbi jel volt arra, hegy kísérői a- zonnal támadjanak reá Jézusra és kötözzék meg Ugy-e milyen gyalázatos ember volt ez a Judás* aki annyira ismerte Jézust s mégis elárulta? Am - kor tanultatok róla, amikor most ezt olvasva újra reá goodoltok haragot éreztek iránta s azt is gondoljátok magatokban, hogy nincs is és nem is volt több ilyen gonosz ember a világon. Gyermekek a judások népéből bizony ma is igen sok van itt ezen a földön. Bizony nem egy gyermek volt már úgy, hogy mikor megtanulta Judás történetét nsgyon— nagyon elítélte Ju- dist b aztan mikor felnőtt maga is nem egyszer, da talán ezerszer is elárulta Jézust. Judás mindenki, ki megtagadja őt, aki elfelejti, aki törvényeit lábbal tapossa, akinek szájából káromló szavak áradata ömlik, aki pénzt, földet, vagyoni job- b in szeret, mint Krisztust stb. stb. Téged is felt Jézus, hogy ne légy a judások népe közül való. akik őt elárulják .... A kolozsvári biró. Egyszer jött hazafelé Morvaországból Mátyás király. Úgy megverte aftörököt, szinte maga is megsajnálta- Egy kicsit e’unta a katonásdit, meg azután gondolta, úgyis régen nem volt Kolozsvárt, jó lesz benézni kedves szülővárosába. Csak úgy magányosan persze, úgy többet lát az ember, [mint ha koronásán vonul be, mint hatalmas király, fehér paripán, a főutcán, a kiséret élén. Felöltözött hát szegény embernek, mi kell ahhoz úgyebár: egy kopott zeke, egy vedlett szőrnadrág, pár rossz bocskor, meg egy lyukas kucsma. Mennél hitványabb szegény embert, mutat, annál nehezebb ráismerni a királyra. Még hozzá Mátyás a képire is ügyesen odarajzolta egynéhány ránccal a soványságot, a szegénységet. így sétált be azután Kolozsvárra. Látott a főutcán egy szép mészárszéket, az előtt volt egy pihenőpad is; leült arra a padra Mátyái először is egy kicsit széjjelnézni, a jövő menő népét mustrálni. A mészárosnak elég gondja volt a szép veres húsok hasogatásával, észre sem vette a szegény embert, aki az ö padjára letelepedett. Észrevette ám Mátyás, hogy sorjában fordulnak be a magához hasonló szegények a szomszéd udvarba, a hátukra kötött hatalmas hasábfák alatt görayedezve. Megismerte azt a testes kőházat Mátyás, az volt a kolozsvári bíró háza. Ezek az emberak meg a bíró jobbágyai voltak, most hordják az erdőből befelé neki a télire való tüzelőt. Biró uram meg ott tehénkedik, ni, az ámbi- tus könyöklőjén, úgy élvezi, hogy köszöngetnek neki a járókelő lakosok; akik a fát hordják, azokra egy pillantást se vet. Hát amint a legszebben nézeget Mátyás, elébe "toppan egy kardos, csizmáé, zsinoros poroszló. — Hát te hosszú orrú, te meg csak így lógatod itt a lábadat!
