Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-04-14 / 7. szám

4. E V[.'A N G É L I KSU:S3» ÉLE T*"' Hí 1940 ápuilis 14. Amerikai tapasztalatokba gyakorlati barom­fitenyésztés körül. A baromfitenyésztők világszervezete az 1939. évre tervezett Világkiállítását és világkongreszusát az elmúlt nyáron julius 26-tól augusztus 8-ig. az Északamerikai Egyesül Államokban rendezte. Az ezeken és a kapcsolatos tanulmányúton szerzett értékes, gaz­dag tapasztalataim bizonyára érdekelni fogják a gszdaközönsöget is. Az iparosítási törekvések és a nagy méretek, mint minden más mezőgazdasági ágban, éppen úgy a baromfitenyésztés meg­szervezésénél is teljes egészében érvényesültek. A mi fogalmaink­nak megfelelő úgynevezett népies baromfitenyésztés az Egyesült Államok területén ismeretlen. Á lakóházak mellől hiányzik a ba romfiól és az élénken mozgó baromfi, valamint egyéb jószág, ne­hezen is képzelhető el ott az ilyen, ahol a lakóházak között nem vonnak keritést. A baromfit ckak korszerűen berendezett telepeken tartják. A tenyésztést teljesen iparszerüen űzik olyan keretek kö­zött, olyan gépi berendezéssel, amelyik mellett , a baromfitenyész­tés már kívül esik a mezőgazdasági termelés fogalmán. Mindenül tömegtermelés folyik. Nem ritkák a 30—40.000 tojóval rendelkező telepek Ezek között vannak olyanok, amelyek kész jércéket vásá­rolnak s tenyésztéssel, illetve neveléssel nem foglalkoznak. Számos olyan telep is van, amelyik naposcsibéket vásáró!, s azokat maga neveli fel, természetesen a kis kakasokat különleges eljárással ki­válogatva és elpusztítva. Nem ritka az olyan telep sem, amelyik tenyésztojásokat vásárol, azt saját gépeivel kikelti, s a csibéket hordozható ólakban, szabad kifutón, vagy pedig ketrecekben neveli fel. Ilyen rendszerekre tekintette!, természetesen jövedelmezően mű­ködnek a tenyésztojást termelő telepek is. A letojató telepek leg­nagyobb része a jércéket 2—4000-es ólakban, kifutó nélkül he­lyezi el olyan ketrecekben, ahol az állat csak ehetik és tojhatik, anélkül, hogy komolyabb mózgási lehetősége volna. Vannak végül olyan telepek is, amelynek tojóállománya szabadba soha sem ke­rül. Ezek a telepek a gépben kikelt csirkéket ketrecekben nevelik fel, s a tojni kezdő jércéket anélkül, hogy azok a kifutóban egy­szer is jártak volna, ólakban helyezik el még pedig sok esetben emeletesekben, és az említett tojóketrecekbe kerülnek egyesével az állatok az ilyenfajta baromfitelepek az ólakat szeptember 1-től április végéig reggeli négy órátől világítják. Tenyésztőink ezek hal­latára bizonyára rémülettel gondolnak arra, hogy a betegségeknek milyen tömege léphet fel az amerikai tenyésztőknél? Nem, az ot­tani tenyésztők ebben is szerencsések, mert dicsekvésük szerint a kolerát csak a szakiródalomból, a többi baromfibetegséget is jófor­mán ugyancsak szakemberek előadásából ismerik. Egyes területek állítólag még a tyuhtifusztól is teljesen mentesek. Az egymástól messzeeső baromfitelepek legnagyobb része csak a náthának egy erősen legyengített változatát ismeri. Szerencsés ország! A tojóte­lepek majdnem kizárólag leghornt tartanak, egyesek, amelyek hús­termeléssel is foglalkoznak, fehér és sározott plymuthot tenyész­tenek. Újabban egyes telepek a nálunk ezidőszerínt még nem is­mert lamona fajtát, kisebb mérvben wiandotte és a rhode island fajtát tenyésztik. Szerepet kezd játszani még az úgynevezett fehér amerikai tyuk is, amelyiknek kitenyésztése most van folyamatban s amelyik tulajdonképpen fehér barneveldi. Egyes vidékek tenyész­tői újabban a susex és a new hampsire (ejtsd, nyu hempsir)fajta tenyésztést karolják fel. A mi ismert parlagi fajtánkhoz és pedig annak fehér szinváltozatához legközelebb áll a lamona, a sárga változathoz pedig a new hampsire. Amikor az Egyesült Államok baromfitenyészetéről beszé­lünk, akkor kizárólag telbprendszerű baromfitenyésztésre kell gon­dolni, a nálunk dívó úgynevezett népies baromfitenyésztés ott tel­jesen ismeretlen. A kacsatenyésztés csak alárendelt jelentőségű, a ludtenyész- és pedig állatkínzásnak minősítése folytán nem terjed. OTTÓ E. Beszéljünk róla. 1. A brassó megyei kisebbségi lelkészek áprins 8.-tól 13-ig légvédelmi tanfolyamra, voltak ösazehiva a brassói városház tanács­termében. A tanfolyam vezetője és egyik előadója Voinescu ezre­des volt. A tanfolyam tárgyát képezték mindazok a tudnivalók, a- melyek áltál fel keli Készítem a lakósságot az esetleges légitámadá­sok alkalmával szükséges tennivalókra. Jóllehet a törvény és ren­déletek értelmében légvédelmi tanfolyamot, csak az állam nyelvén lehet tartani, mégis adódik alkalom a lelkészek srámára, hogy a néppel való személyes érintkezés alkalmával felvilágositáBokkal szól- gáijou és így o tanfolyam eradmónyeit értékesítse a köz javára. Ettől eltekintve a lelkészt kar ezen a tanfolyamon lőképen a ő hi­vatáskörébe tartozó feladatokra lelt feihiva es kiképezve, vagyis, hogy adott esetben a nép megnyugtatására, a közhangulat lecsen- desitésére atyai tanácsokkal szolgálhasson és elvégezhesse a leg­szükségesebb első segélynyújtási szolgálatokat. Az esetleges támadás idején a mentő szolgálatot végző egészség ügyi mentőcsapat vezetőjéül a lelkész neveztetik ki, aki­nek házánál lesznek találhatók a mentési munkához szükséges gyógyszerek és kötszerek. A tanfolyam tulajdonkép mi rendeltetése mellett egy igen fon tos körülményre hívta fel a ügyeimet. Együtt voltunk mindnyájan a különböző felekezetek lelkészei és megéreztük, hogy jó együtt lenni és látni egymásban a testvért. 2. A brassói magyar evangélikus lelkészi hivatalban egy idő óta énekes festményeket lehet látni, melyek szépségükkel egészen meglepik azt, aki a szépet szereti. A festmények Osgyáni István knzbai egyházsegedsező müvei. A kiállított kepek mindegyike meg­érdemli, hogy a legnagyobb elismeréssel adózzunk feslőjüknök. „A krizbai hid" igazi falusi hangulatba ringatja lelkünket: „A korai hó című, vizfestmóny az elsárguit levelekre hullott friss hóval az ősz és tél küzködését ábrázolja, novembervégi hangulatot kelt. Ko­ra tavaszi hangulatot keit viszout a .virágzó almafa“ című olajfest­mény. Nagyszerűen ért a vízben való tükröződés ábrázolásához, melynek példája lehet az „Alkonyat a Maros partján“ cimü üde kicsiny akvareiije. A képekre szeretettel felhívjuk minden szupetsze- retö testvérünk figyelmét. BEYER. CENZÚRÁT. Inscris Tribunaiul Bra?ov sub Nr. 1083/1938 Tip. «ANTAL* Bra§ov, Gaíea Vicionei 36. Telefon 25-08. Lázasan folynak az előkészületek a bu­karesti magyar népművészeti és háziipari kiállításra. Mint az olvasóközönség a lapokból már értesült, a Magyar JNépközösség bukaresti tagozatának női al­osztálya május 9—13 napjain nagyszabású népmű­vészeti és háziipari kiállítást rendez. Az előkészületi munkálatok napról-napra gyorsabb ütemben haladnak előre és az érdeklődés’országszerte mindinkáb foko­zódik. Erdeiy minden részéről egymásután jönnek a részvételi ajánlatok és megkeresések, miáltal a kiállítás változatos Cs éríékes anyagának összohozása máris biztosítva van. A rendezöbizottsag azonban azt akar­ja, hogy a romániai magyar népművészet és háziipar egyetlen jelentős terméke se maradjon ki. Ezért még- egysz^r felhívja mindazokat, akik kiállítani óhajtanak, hogy ebbeli szándékukat a kiállítandó tárgyak pontos körülírásával legkésőbben április 10 íg közöljék Csiha Lajos, Bucare^ti, ill. Sir. Armeneascá 17 címre. A rendezőség köszönettel fogad olyan tárgyakat is, ame lyek nem eladók, hanem csak a kiállítás szépségét emelik.

Next

/
Thumbnails
Contents