Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1939-06-04 / 12. szám

A kukorica első kapálása. ír!a : SEYFRIED FERENC. A gazdanapokon — amikor a kukorica műveléséről volt szó — többször párhuzamot vontunk a maradi és haladó magyar gazda között. A maradi gazda szórva veti a kukoricát és kézzel kapálja. Az ilyen vidéken kész átok a kukorica kapálása. A család apraja- nagyja, férfi, nő — valamennyien a nehéz munkában gyötrődnek. Gyengén táplálkoznak, lesoványodnak, igy minden betegség hamar erőt vesz rajtuk. Ezért terjed annyira a tüdóbaj. A haladó gazda viszont, könnyen megoldja az egész kérdést. Sorba, vagy négyzetbe veti a kukoricát és lóval, vagy ökörrel hú­zott gópkapával kapálja. Csupán a sorokat igazítja utána kézzel. A család felszabadul a nehéz robot aiói. így több ideje marad egyéb, fontos munka elvégzésére. Mindéhez hozzájárul a döntő tényező, hogy célszerű kapálással többet terem a kukorica. Ismertettük a kukorica vetését s az azt megelőző feltételeket. Most nézzük mi a többi feltétele az eredményes kukoricatermesz­tésnek. A kukorica, — ha kellő időben, kökény virágzás kor került a főidbe — hamar csírázik. De csírázásnak indulnak a többi gyom­magvak is. E?.ért a fejlődő kukoricát — 7 nappal a kikelés után — könnyű boronával megboronáijuk. A boronáit vetés elég siralmas képet mutat. A borona éles fogai megazaggatják a fiatal növény levelét és néhányat ki is tépnek a földből, — de jól ismerjük azt a közmondássá vált szabályt, hogy: „boronálásuál ne nézz hátra csak előre". A boronálás felér egy kapálással, irtja a sekélyen gyökerező burjánokat és visszatartja a talajban levő nedvességet. Boronálás után erőteljesebben fejlődik a növény. Amint két-három levelet hajtott a kukorica, elvégezzük az első kapálást. Kézzel végezni ezt a munkát szsporátlan és fárasztó. Telhúzott gépkapa, csupán árrá kell ügyeljünk, hogy minden mun­kát megfelelő időben végezzünk el. A gépkapával 4—5 kát. holdat is megjáratunk naponta, igy gyorsan elkészülünk a munkával. Egyre ügyeljünk: ne várjuk mag soha a talaj elgyomosodását, hanem eső után — amint a földre rámehötüok — kapáljuk meg. így még csi­rájában pusztítjuk el a fejlődő gyomokat. Legyünk figyelemmel a gépkap éleire. Úgy a házikészitésü, mint a kereskedőtől vásárolt kapa csak akkor jó, ha az a földet nem — mint a körömalaku élek — túrja, hanem a sekélyen, alig 4—5 cm. mélyen végighaiadé háromszögű, vagy ludlábalabu kések egyenlően porhanyitanak és kivágják az esetleges gyomokat. A gépkapa nem szabad töltögessen — sem az első, sem a többi kapálásnál — mert ez a kukorica hátrányára van. Erre részletesen kitérünk a következő cikkünkben. A négyzetben vetett kukoricát még könnyebb kapálni, mint a sorost. Ezt keresztben és hosszában is megjáratjuk a gépkapával és csupán a tövek körül maradt kspálatlan négyzetet keli kézzel utána igazítani. Ez alkalommal hagyjuk meg a két legszebb szálat. Ha az előbbi cikkban említett Szepessy-fóle ültetést alkalmaztuk, úgy a soron — átló arányban — hagyjuk meg a két legszebb tö­vet. Keskeny földeket, rövid távon, ahol a gépkapával nem járha­tunk keresztben, — Wolf-fóle vonó , vagy Rapid lengőkapával por- hanyitunk. Hosszában itt is gépkapát használunk. Akinek nincs gépkapája, egészen jól használhatja úgy a Wolf- féle vonó-, mint a R*p;d lengőkapát a kukorica kapálásra. Nagy előnyük, hogy gyorsan megy velük a munka. Naponta egy ember 1—IV4 holdat is megjárhat. A sekély porhanyitás pedig teljesen megfelel a kukoricának. A fentieket szívleljük meg, mert itt az ideje, hogy a magyar gazda többet dolgozzék az eszével, mint az erejével. Egész csalá­dunkat tönkretehetjük, ha maradi Ságunkkal, haladni nemakaró gondolkodásunkkal fenntartjuk a régi elavult gazdálkodási rendszert. Erdélyi Gazda. Beszéljünk róla. A bukaresti református Egyházi Újság 1939 ápr. 2 és 16. számaiban Bukaresti magyarság szervezeti kérdései cim alatt bántó valótlanságok láttak napvilágot a közvélemény megtévesztésére. Idézőjelben ideiktatunk belőlük néhányat. Az 1850 es évekről igy ir: „ Koós Ferenc és társai liberalizmusa, amellyel a lutheránusokat a ref. egyházba befogadták tévedés volt... szinte katasztrófa lett abból, hogy a Konvent Újvári esperes és Márton ezt a kérdést to­vább erőszakolták“ majd igy folytatja „A református egyház . .. mint egy tehetetlenné bénító bilincset viselte magán a protestáns igát... hagyta magát kiüresiteni az egyházon és hiten kívüli nem­zeti lét fikciója, pogány bálványa által, amely legjobb erőitől, hí­veinek munkájától, szivének szeretetétől, gondjától és áldozatossá- gámk eleven tőkéjétől megfosztotta“... „magyarkodó liberalizmus­ból idegen testet és idegen lelket fogad bé magába, amely aztán feleszi a fiák kenyerét, megviseli hordozóját s ellene fordul majd, amikor megerősödik*,.. »Amit nem tud az egyház magába asszimi­lálni, azt idejében ki kell magából vetnie“ stb. Hozzáteszi még, hogy mindezeket „mint exikt képleteket és axiómákat kell figye­lembe vennünk, amikor jövő fejlődésünk törvényszabta útjait ke­ressük“ (1905—1908). „A lutheránusok a pap mellé állanak; le­hetett újabb sziták voltak A reformátusok a pap ellen fordultak, ki ime a jövevényekkel és bészinletekkel tart*. Végül megállapítja, hogy „a lutheránus kérdés akut kórrá sulyosodott a bukaresti ref. egyházban. Erdélyből irányított ellenségeskedések színhelyévé vált -- egyház“ Van úgy az ember, hogy egy-egy bitében fanatikus el­fogult szavait nem tartja méltónak válaszadásra. Nagy baj azonban, ha egy ilyen személy felelős tényezője olyan komoly egyházi ala­kulatnak, mint a bukaresti református egyház. És még nagyobb baj, ha ebben az — általunk egyébként mindig nagyrábecsült — gyülekezetben nem akad egy másik felelős tényező, aki kijózaníta­ná ezt az ártó indulatokkal terhelt és gyűlöletet szitó történetiró urat, aki az Egyházi Újságban sorozatosan megjelenő és reformá­tus színűre átfestett objektiv történeti művét A bukaresti magyarság szervezeti kérdései cim alatt ránk akarja erőszakolni. Ugyanezen forrásból származó támadásokért, rossz hír kelté­sekért és megrövidítésekért, a mai napig nagyon sokat szenvedtünk és nyeltünk, de úgy éreztük, hogy legalább a béke látszatának fenntartásáért hallgatnunk kell. S talán még ma is azt tennénk, ha hallgatásunk is terhűnkre nem könyveltetett volna ez alatt a cim alatt: érzik, hogy igazunk van, mert hallgatnak. Hangsúlyozzuk, hogy válaszadásra most sem a tőrténntiró urat érdemesítjük, hanem a nyomtatott belüt, — amely a közvéle­mény mérgezője lehet — mert a tényleges helyzet ismerete nél­küli olvasókban azt a tévhitet kelti, hogy a bukaresti lutheránusok — akik nagyrészben Hétfalu csángó-magyarsága — a református egyháznak évszázadi parazitái voltak — s amint a történetiró ur mondja, — „a fiák kenyerét felették\ Lapunk egyébként nem szokott ilyen természetű kérdésekkel foglalkozni, mert meg akarja őrizni igehirdetői és kulturális jelle­gét, azonban mint iskolapéldáját kell elmondjuk, hogy a valóság tudatos és tendenciózus meghamisítása mit tud eredményezni ott ahol legnagyobb szükség van az összefogásra .......... sőt, egymás véd elmezésére. Épen ezért válaszunk célja nem viszonttámadás, hanem az indulataitól elragadtatott és saját szavaitól megrészegedett cikk író ur tévedéseinek helyreigazítása. (folytatjuk). Sexty Zoltán A brassói magyar egyházak erdei ünnepélyüket jun. 11.-én (kedvezőtlen idő esetén 18.-án) tartják. GKNZURAT. Inierii la Tribünéiül tírayor sub Nr. 1083/1938. Tip. »ANTAL“ Brafov, Galea Victoriei 86.

Next

/
Thumbnails
Contents