Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-06-18 / 13. szám
* 2 lej. 1939 junius 18. „ ,, v IT \ U t Autorlzat de Ministerial de Interné iub. No iajbbo Anujloaa flQA ' II KONlV• . J Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij Postaiszétküldéssel 55 Lej. 60 „ Baciu, jud. Brasov. Kiss Béla. Kiss Béláné. B. Oyerkó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő Szántóföldet vettem. Lukács ev. 14, 16—24. Nagy vacsorát készített ez az ember, megrakta asztatát mindennel, ami szemnek szájnak jól esik... így cselekedett Isten is az ő országának alapításával. Nem morzsákat nyújt, hanem dús nagy vacsorát, mindenkinek épen azt, amire éhezik. Nagy vacsorát készített és sok akit hívott meg. 9 Azok az előkelő, g izdag és tudós farizeusok. akiknek Jézus ezt a példázatot mondotta, szintén a mpchivottak közé tartoztak, — sőt elsősorban ők voltak a hivatalosak. „És elkülclé szolgáit a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész .“ Ma is így tesz Isten. Nem elégszik meg azzal, hogy a keresztség, majd a hitoktatás és a konfirmáció útján már meghívott minket is a nagy vacsorára, — hanem folyton hiv. Minden napsugár minden madárdal — egy egy hivó szózat. Minden harangszó, minden Ige, mely a szószékről szól: Ishn üzenetét hozza: Jertek, immáron minden kész, vegyetek szereteted igazságot, békességet és erőt bőséggel a Krisztus megtérített asztalán... Es mindnyájan cgyenlöképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda : Szántóföldet vettem...“ Mintha a szántóföldet csak a vacsora idején a? est homályában nézhetné meg. A második ökreit csak este a pihenés órájában prőbálha'ja ki, a harmadik feleségét-nem viheti magával az Isten házába.. Nem ép igy maradnak-é lávol ma is ép azok az Isten házából, akiknek legnagyobb szükségük lenne Isten igéjére? Feleség t vettem nem mehetek ; Mással kötöttem Irigyet, a Te barátságoddal nem törődöm : mások az eszméim : amit Te nyújtasz, ne m kell nekem. Az egyik ember azt mondja, hogy dolgai miatt nincs ideje Isten számára — Isten számára — és aztán haszontalan dolgokra fecséreli vasárnapját; a másik legalább vasárnap akarna megpihenni és akkor fárasztó sporttal még jobban kifárasztja magát, amaz fájós lábaival nem tud a templomig menni, de ugyanakkor másért felmászik a harmadik emeletre. Óh mennyi üres kifogás. De azért hála Istennek, mind g lesznek, akik meghallják az Igét. Isten nem készíthette hiába el az ö vacsoráját. Boldog az az ember, aki ott van az ö helyén. Néhai Beyer Fülöp marosvásárhelyi lelkész hátrahagyott beszédeiből, kivonatosan. Kérjétek az ar itásnak Urát .. Bejelentettük lapunk olvasóinak elhatározásunkat: az Evangélikus Élet Barátainak ima- és munkaközössége — címén tömöríteni akarjuk azokat* akik szeretettel, hittel és jövőt néző reménységgel ragaszkodnak egyházunkhoz és annak hivatásához, s hivő és bizó reménységgel tudnak lelkesedni, imádkozni és dolgozni ennek az egyháznak keretében. Úgy véltük, hogy olvasóink valamennyien örömmel fogadják és teszik majd magukévá ezt a szép tervet. Tagjai lesznek kis imaközösségünknek szem előtt tartva Jézus szavait: „Kérjétek és adatik néktek“ „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratóinak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.“ Az eíőh ’Lreménységből tápláLkozva-^lt aztán bennünk az ajnAsik Jo^gv. az aratás Ura u. i. meghallgatja könyörgéseinket és Lélek tüzétől hevített lelkeket, aratókat támaszt körünkben., s kialakul a másik tábor is, azoknak tábora, akik a szolgálat terhét vállalják magukra. Az a reménységünk, hogy Isten csupán a mi könyörgéseinkre várt, hogy felébressze és szolgálatnak ellenállhatatlan kényszerével munkába állítsa azokat, kik tőle különleges lelki adományokat kaptak. Hit, reménység, felelősségtudat és szolgálatkészség irányították akciónk megkezdését. S junius 7.-én megtarthattuk első összejövetelünket. Lelkészek és tanítók jöttek itt össze, hogy Isten előtti komoly felelősségtudattal nézzenek szembe e fontos kérdéssel. ítéletként vonultattuk magunk előtt a múltat és rajzoltuk meg egyházunk lelki arcát. Megállapításunk így hangzott: Egyházunk mai lelki arca, annak az egyháznak lelki arcát vetíti elénk, amély még nem élte át a Lélek eljövetelét, melynek még nem volt igazi pünkösdje, melynek életén nem érződik a Lélek hevülete. Stanley Jones ítéletét vonatkoztattuk magunkra: »Az egyház húsvét és pünkösd között él Húsvét az élet elkészítése, felkínálása; pünkösd az élet elsajátítása, megteljesedése, megélése, bátor, tiszta, eröteli megvallása. Az egyház ma tétován áll a kettő között. Tétován s azért meglehetősen tehetetlenül... az igazi virradat még hátravan: az elindulás, a boldog hevület, — pünkösd. Husvét reánk virradt már, pünkösd még nem! Ha majd az egyház egyszer tétova állapotából elérkezik pünkösdhöz, semmi sem állhatja útját, — semmi seml“ S aztán beismertük, hogy szükséges a változás, de ez a változás csak egy alapon mehet végbe: ,Szükség néktek újonnan születnetek“. Lélekből újjászületett lelkeket, aratókat, apostolokat akar az Isten, hogy megváltoztathassa egyházunk lelki arcát. Ezt a „legbelsőbb missziót“ kell nekünk is elsősorban kérnünk, hogy lehessen eredményesebb belmissziónk. (Turóczy) Hogy ellenvélemény is nyilvánult, mely kifogásolta törekvéseinket, emberi nagyotakarás vádját zúdította reánk s gyarlóságainkat vetette szemünkre — csak megerősített abban a felismerésben, hogy igen, éppen mert ennyire gyarlók vagyunk van szükségünk imaközösségre, egymás szeretetteljes támogatására és figyelmeztetésére. Kérjétek az aratásnak Urát... mondja Jézus. Kérjétek, kérjük, hogy változtassa meg azok szivét, kiket aratásába rendelt. Mi is s ti is kérjétek ezt tőle, mert ő a mi könyörgésünkre vár s csak akkor adja meg. Pünkösd előtt a tanítványok a hívekkel együtt „egy akarlattal föglalatosok valónak az imádkozásban és a könyörgésben“. S mikor eljött a Lélek, akkor elkezdődött a tanítványok számára a bizonyságtétel — a hívek pedig szakadatlan kéréssel kérték az ,aratás Urát, hogy küldjön új munkásokat. “ Kérjük hát az aratás Urát, Lélek adományáért, új munkásokért és gazdag aratásérti GILLICH FÜLÖP.
