Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-02-26 / 5. szám
A „Keresztyén Igazság“ Nagy tiszteletű szerkesztőségének Sopron, Felsőlövőíér u, 28. IV. ÉVFOLYAM. * 2ílej. 1939. február 26. Autorizat de MInlBtarul de Infame eub, No. 14.BBO Anul lege 5. szám. £íet ‘Betmissiici, t4FsocLatm.v ßuituritis éiuií4gi>éíeti ReÜtafv. V>! ■ r Administrate Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra^ov. Riss Béla. Kiss Béláné. R. Gyei kó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő A Kivonató Krisztus. Máté 4, 18—22. Bizonyságé vök kerestetnek. Bizonyságtevők, apostolok, mert Isten immáron megakarja építeni országát e földön. Bizonyságtevők, mert sok e világban a nyomorúság, bűn rabságában sínylődő szegény ember, kikhez el kell vinni az Evangéliumot, Krisztus meghívását, megváltásunknak üzenetét. De hogyan ismerjem meg, hogy ö engemet is elhívott erre a munkára, hogy nekem is bele kell állnom a bizonyságtevők, az aratók sorába? Egykoron, földön jártában 0 maga szólni/ita meg azokat, kiket erre kiválasztott, S akár mások irányítására jöttek el Ö hozzá, akár pedig maga személyesen szó'itotta meg és hívta el őket, minden esetben Ö maga volt az, ki szavával, igéjévé! meggyőzte őket, hogy felismerjék, miszerint Ö a világ Megváltója. Figyeljük meg: nem azok lettek apostolai, kiket csodálatos módon meggyógyított, hanem csupán azok, kikhez hivó szavát intézte. Meghívásra van szükségünk, hogy szolgálhassuk. Ne várj hát testvérem csodát. Ne kösd valamely csodához annak feltételét, hogy mikor állasz az 0 szőlőjének munkásai közé. Hogy mikortól kezdve légy az evangéliumnak bizonyságtevöje. A munkábaszólitás eszköze nem a csoda, hanem a megszólítás, az elhivás, tehát a szó, az ige. A mi számunkra a leirt és a hirdetett ige. Saját szava ez is. Meghívása, amely személyszerint szól nekünk, akárcsak annak idején személyszerint hívta el tanítványait. S ez teszi annyira fontossá számunkra az igét. Ezért szükséges annak hirdetése s nélkülözhetetlen számunkra annak meghallgatása és olvasása. Ö maga, a Krisztus szólít meg bennünket azon keresztül. S ezért hazugság az, ha mi tétlenségünket azzal indokoljuk, hogy még nem nyertünk elhívást. Hányszor zúgott el igéje a templomban üres helyünk felett? Hányszor keresett tehát bennünket az ő hivó szava, de mi magunk nem voltunk ott, hogy meghallgathattuk volna ? A mostani vasárnappal böjti időszakba léptünk. Gondolj hát testvérem arra, hátha éppen ezt a csendes böjti időt választotta Ő ki arra, hogy kegyelmével megkeressen, hogy szolgálatára elhívjon ! Ne kerüld el hát az igét, mert talán végzetesen elkerülöd vele azt is, hogy eljuthasson hozzád a munkára hivó Krisztus téged kereső — jer kövess engem — szavát. GILLICH FÜLÖP. ft EGYSÉGESEN. ügy emlékszem, valahol ilyenformán olvastam egy nép naggyá levésének ezt az igen egyszerű és viálgos szemléltetését: A tatárok vezére magános bolyongása közben egy hangyaboly közelébe jutva, figyelni kezdi az ide-oda futkosó parányi lényeket: a hangyákat. Észre veszi, hogy a hangyákhoz képest óriási nagy bogár szalad a boly felé s hátulsó lábaiba két kicsiny hangya kapaszkodik lezárhatatlanul. A boly szélén egy vöröshangya jelenik meg, mely mihelyt meglátja a boly felé közeledő óriásbogarat, a belékapaszkodó két hangyatársával, hirtelen eltűnik a bolyban, mintha hirt vinne a többi társainak. S a szemlélődő tatár legnagyobb ámulatára, a ’következő percben valóban egy egész sereg apró hangya indul a hatalom -Lvjér -felé,, azt zárt «órákban közre fogja, mindenfelől megtámadja s az egységes támadás következtében — akármilyen nagy is legyen a bogár hozzájuk képest, — meglehetősen hamar legyőzi, megöli és birodalmába hurcolja. A tatár vezér szeme, amint ezt a jelenetet végignézi, felcsillan, mintha egy nagy titkot fedezett volna fel. S valóban nagy titok nyitjára jött. E mindennapos példa alapján rájött arra, hogy a kicsinyek is le tudják győzni a nagyot, ha tömörülnek, ha egyet akarnak, hogy a gyengék is erőt tndnak venni az erősön, ha összefognak. Íme, a hangyák I Nemcsak azért tudták legyőzni azt a hatalmas, számukra óriás-bogarat, mert az egyedül volt s ők pedig sokan, hanem azért, mert összefogva, egységesen küzdöttek 1 A parányi hangyák erejének az a titka, hogy bolyban élnek, egységesen megszervezett életformába tömörülnek. S ahogy ezt a tatár magában végig gondolva, arra gondolt, hogy ha ő is az ő szétszórtan, különböző tervek szerjnt élő, egymással össze nem kapcsolt népét összefogja, tömöriti és egy akarat alá vonja, akkor ezzel az egyesitett néppel hegyeket omlaszt össze, országokat foglal el, nemzeteket igáz le, sőt meghódítja az egész világot I Gondolatait tett követte, népét összefogta és mindenki rémületére elindult a világ meghódítására. Az egységben, Összefogásban és egyetértésben van a legnagyobb erő, a legbiztosabb siker, a dicsőséges győzelem — hirdeti a parányi hangyák élete és a hangyáktól tanult tatár vezér, Dzsingiszkán félelmetesen dicső példája. Ez a szemléletes példa — amelyet valahol ilyenformán olvastam — jutott eszembe, amikor a romániai magyarság egységes szervezetbe való tömörítésének a kérdése kerül nap-nap után szóba. Isten csodálatos rendelésének kell találnunk, hogy Románia királyának Őfelsége II. Carolnak és az ország vezetőinek a rendelkezése következtében a mi népünknek is végre megadatik az egységbe tömörülés lehetősége — amely a mi kisebbségi sorsban élő magyarságunk megmaradásának az egyetlen útja. — De Isten csodálatos és kegyelmes rendelésének kell találnunk, hogy a mi népünk, amelyik olyan nehezen tud összefogni, amelyik olyan hajlamos a civakodásra és széthúzásra, — az a nép a mi népünk — szinte kényszerítve van arra, hogy végre összefogjon, egységbe tömörüljön. A király és az ország vezetőinek, törvényeinek rendelkezése értelmében szervezkednie kell, tömörülnie kell a mi népünknek is. Jaj nekünk, ha a megerősödésnek életben maradásnak, az egységbe való tömörülésnek ezt az alkalmát is elszalasztjuk 1 Jaj a mi népünknek, ha az egységbe tömörülésnek az a külső, szinte erőszakos parancsa sem tud a lelki egységnek, egyetértésnek és egyetakarásnak a feltétlen szükségességére figyelmeztetni. Jaj a mi népünknek, ha most sem tudunk egységbe kovácso- ódni. Bizony megérdemeljük a szétszóratást és megsemmisittetést, R. Gy,
