Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-11-12 / 23. szám
A „Keresztyén Igazság Nagytiszteletü szerkesztőségének Sopron, Felsőlövőtér u, 2 * £ Isi.; 1939 november 12, AuiOrizat de Mlntslnful tie Interne sub, No. 14.8SO Anul IV PÉVFOLYAM 'äetmissjioi., tái-södoímL lyf íuráíis í»vi£4gT>é*eli Petita)*. '**■ i // «.«Bin ..... Vv ! Admini strapa Kiadja; I Évi előfizetési dij 55 Lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Elet Baratt Munkaközösségé, j Postaiszétküldéssel 60 KSaciu, jud. ira^ov. Szerkeszti-. GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó-. MÁTYÁS BÉLA. 1 Külföldön 3 Pengő Isten békessége. „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen!" János .4,27. Háborús izgalmak lázában ég az egész világ. Isten különös kegyelméből országunk, mint egy kis sziget a háborgó tenger közepén, békés szemlélője lehet a nyugati nagy nemzetek véres viaskodásának. Most mikor veszélyben van, é- rezzük csak igazán, mit is jelent nekünk: a béke. Az emberiség legszomorubb tragédiája, hogy a mennyei ajándékokat nem tudja megbecsülni, azok pedig, — kiknek kezében nemzetek vagy népek sorsa nyugszik, nem igen tőrödnek Isten akaratával s könnyelműen kergetik az ember milliókat a véres harcba. Pedig — Isten akarata az, hogy békesség uralkodjék e földön az Ő gyermekei körében. Isten akaratában, szándékában csak egy harc lehetséges : a gonosz elleni küzdelem. Sajnos mi emberek nagyon gyakran engedünk a sátáni csábításoknak s bűn következményeként van aztán háború és békétlenség a világban. Krisztus békességet Ígért nekünk. Mennyei békességet: „Az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, . . Mennyei békességre kaptunk Ígéretet. Békességre, amelyet a világ semilyen fortélya sem vehet el tőlünk. Döröghetnek az ágyuk Franciaország gazdag síkságain, tombolhat a vak szenvedély tüze min denfelé, a keresztyén ember legdrágább kincse; a lelki békesség megmarad, ha nem szakadunk el Krisztustól, az örök béke fejedelmétől. Nemcsak a törmészetntk, hanem a lelki életnek is megvannak a maga sajátos törvényei. Löhe Vilmos, ez a nagy német egyházi férfiú monootta: a lelki életnek két sarkalatos pontja van : a magány és a társaság. Ez az a forrás amiből a nyugodt lelki élet fakad. Magányra van szüksége a sokat megpróbált léleknek, hogy erőt gyűjtsön újabb küzdelemre. Luther német bibliafordítása a wartburgi magány terméke. U- gyanakkor azonban szüksége van a léleknek a hívek közösségére is. Isten közösségeket rendelt el, hogy a közösséghez intézze kijelentését. Ahol ketten-hárman együtt vannak én is ott leszek — mondja Jézus. Valljuk tehát, hogy értékes munkása az Istenországának nem lehet csak magányt kereső ember, akiben nem fejlődhetik ki a másokért való felelősség. A közösség erőt ad, de fegyelmez és felelősségre is tanít. Keressük a lélek békéjét! Kincs az, különösen ma. MOLNÁR REZSŐ, Táborozás. Dr. Raffay S Indor ünnepi beszéde, az Országos Protestáns Napok megnyitásán. Történelmi időket élünk. Forrongó kor nemzedéke vagyunk. Különösen az utolsó negyedszázad minden téren gyökeres változásokat is termett. E változások hullámzásában élünk ma. A történések rohanva űzik egymást. Az élet üteme, módja és célja egyaránt megmásult. A régi idők embere meg sem tudná érteni a mai életet. Mi magunk is sokszor tanácstalanul állunk e változások között. Mert nem csupán kivülöttünk, hanem bennünk is világformálás folyamata lüktet. A saját bensőnkben is csodák történnek. Sokszor új meglátások és új célkitűzések kérdései követelik lelkünket. Az ember szeretne biztos, határozott, szilárd pontot találni, mint egykor Archimedes; pontot, amelyen megállva nem kiforgatni, Tianem^me/yéríení tudná e világot. Pontot, amelyet alapul vehetne a vajúdva bontakozó új világ számára. Vannak, akik keresik, vannak, akik Ígérgetik, vannak, akik kinálgatják ezt a fundamentumot. A keresők nagy részben álmodozók. Az ígérgetők legtöbbször hitetők, a kinálgatók többnyire törtetők. Nem is tudnak biztos fundamentumot mutatni. Az emberiségnek pedig erre van szüksége. A magyar protestáns1 egyházak híveinek serege azért gyűlt egybe ma e történelmi időkben társadalmi téren, hogy a világformálódás egyetlen biztos és határozott fundamentumára rámutasson. A magyar protestántizmust a történelmi idők történelmi lépésre kényszeritették. Arra, hogy nagygyűlést tartson és ezen mutassa meg azt a fundamentumot, amelyet a jelen és a jövendő számára a legjobbnak tart. Forrongó korban, elmerülő múlt, tanácstalan jelen, bontakozó jövendő határain az embert és az emberiséget féltő szeretet érzésével akarja megmutatni a jobb jövendő útját. Abban a hitben él, hogy olyan utat mutathat, amelyre mindenki ráléphet. Olyan útat, amelyen mindenki járhat. Olyan útat, amelyet a múlt már kipróbált és igazolt. Ezt az útat Krisztus evangéliumában jelöli meg. A magyar proteslántizmus hite és meggyőződése, hogy egyedül Isten igéje képes megújítani és megtartani ezt a világot. Az az Ige, amely a világteremtés hajnalán egy szó volt csupán, de elég a világ létrehozására, Ez az egy szó: Legyen. És lett. Az Ige azóta is teremtőerő mind maiglan. A világmegváltás szentséges folyamatában is egy szó volt csupán: Krisztus. Egyetlen szó volt az apostolok ajkán is: Megtérés. Akkor is egyetlen szó volt, mikor a reformációban az Ur anyaszentegyházát átformálta: Hit. És egyetlen szó marad, mikor az ember és az emberiség életének boldogitásáról álmodozik a világ: Szeretet. A magunk történelmére tekintve is, mikor a mohácsi vészben összetört és a halál révébe jutott a magyarság, akkor is egyetlen szó nyújtotta az Isten kegyelmét és a megúj- hódás lehetőségét: Evangélium. Mi azt valljuk és azt hirdetjük, Thogy ma sem vethet senki más fundamentumot, mint amely vettetett: az Ur Jézus Krisztus. És mikor az emberi balgatag bölcselkedés vagy a hatalmaskodó önhittség körülöttünk széltében félrelöki ezt az Isten által letett szegletkövet, akkor mi magyar protestánsok belektáttjuk a tanácstalanul vergődő világba, hogy Krisztus nélkül nincs boldogság, nincsen béke, nincs üdvösség sem ezen, sem a más világon! Táborozásunk célja tehát elsősorban vallástétel Krisztus mellett és az Ö evangéliuma mellet. Mint vallástétel egyúttal tiltakozás is. Mert a protestáció mindig kettőt jelentett: vallástételt és tiltakozást. A mi mostani vallástételünk is egyúttal tiltakozás. Tiltakozás a hitetlenség és a Krisztus tagadás ellen. Mindegy, hogy ez a félszegség gonoszságból, oktalanságból vagy könnyelműségből származik e ? Mi a hitetlenség jogosultságát és a hitetlen világ lehetőségét nemcsak elfogadni, hanem még csak elképzelni sem tudjuk.
