Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-11-12 / 23. szám
\ SZÁMLA. A számla rendszerint arra nézve előnyős, aki adja s nehézséget jelent átvevőjének A s ámla átadója mindig fölényben van azzal szemben, aki számlát kap, s ennek alapján fizetni köteles Isten és az egyház viszonya ilyen számlás kötelezettségi alapon is fogható fel. A keresztyén egyházra nézve azért nehéz viszony ez, mert a számla törleszthetetlenül nagy összeget mutat ki a nincstelen, vagy csak szerény készletek fölött rendelkező egyházzal szemben. És azért könnyű mégis Isten adósának lenni, mert az Ö gazdaságában van engedmény, — van bűnbocsánat. A halmágyi egyházközség emberileg magárahagyatottan is sokra hivatott és igy felmérhetetlen összegekkel adósa az Istennek. Éreznie kell többi magyar evangélikus egyházközségeinktől való elszigeteltségének hátrányait. Egyedül áll az idegen tengerben, úgy is, mint egyház, úgy is, mint nemzetiség. Ilyen körülmények között annál hálásabbaknak kell lenünk azért, amit — Isten kegyelméből — az elmúlt évben is tehettünk. Anyagi helyzetünk lényegesen megszilárdult. Általános és egyetemes nehézségeink természetesen voltak. De, ha figyelembe vesszük, hogy épület javítási alapra több, mint 40.000 Lej önkéntes adomány és sok természetbeni munka folyt be néhány hónap alatt, mert mondhatjuk, hogy van megértés és felelősségtudat híveinkben, mert ez az áldozatkészség segítette elő egy 110 C00 Leies munkálat elvégzését. Akik pedig ilyen természetű ügykötelezettségükből még nem vették ki részüket, hisszük, hogy a Lélek józansága és felelősségtudata azokat is megindítja. A gyülekezet lelki é'etéről egységes képet alkotni, igen nehéz feladat lenne. Sőt lehetetlen, amennyiben a lelki élet meghatározása, méginkább megítélése, nem lehet ember feladata. Ha tehát mégis próbálkozunk, az csak külső keretek, megnyilatkozások rögzítése lesz. Két úton próbáltunk szolgálni az Istennek: templomban és templomon kívül, egyesületi életben. A 8i9 lélekszámú gyülekezetből a vasár- ill. ünnepnapi templombajárók száma átlag 214 Úrvacsorával élők száma még szomorúbb: egész évben 280. — Vasárnaponként és több más alkalommal (bűnbánati, adventi, böjti időben) bőséggel szólott az Ige, napi két isten- tisztelet alkalmával. De akik áldott alkalmakat mulasztottak el, mikor üzenetet vagy megbízást vehettek volna Istentől családjuk, egyházuk, népük, de mindenek felett üdvösségük szempontjából, efölött mi is jogosan mondunk ítéletet. Templomon kívüli munkánk akadály nélkül folyt női- és ifjúsági egyletben, valamint vasárnapi iskolában. Mindháromnak hetenként voltak összejövetelei bibliaórával, irodalmi, történelmi és egyéb vallásos tárgyú műsorral. A nőegylet és vasárnapi iskola közös templomi ünnepélyeket rendezett a reformáció ünnepe, karácsonyfa és anyáknapja alkalmából. Szeretetvendégségeinek jövedelméből, a nőegylet futó szőnyeget és magyaros hímzésű oltár- szószéki térítőkét ajándékozott az egyháznak. (A térítők az egyszerűség és népi örökségek megőrzése szempontjából, példaadó lehet). Az ifjúsági egylet a „Betyár kendője“ c közkedvelt népszínművet adta elő szép sikerrel. 12 halálesettel szemben 18 születés volt és 8 pár vette házasságkötésére az egyház útján Isten áldását. Az eőző évinél kedvezőbb számok s azt mondjuk: gyarapodó egyház. Bárcsak ne érhetne az a szörnyű ítélet, hogy csak számokban gyarapodjunk. M.dőn az elmúlt év eseményeiről mindezeket elmondom, máris magamelőtt látom Istenünk rr.egnövekedett számláját. Nemhogy törlesztettünk volna, de eljárásainkkal, olykor egyenetlenkedésekkel, csak súlyosbítottuk Vele szembeni helyzetünket. Érezzük, ha Istennek úgy tetszik, felhasználhatja a mi gyarló emberi próbálkozásainkat. Tetszésére bizzuk egyházunkat és híveit: maradj velünk Istenünk. Kerekes J. A csángó nép történetéből. (Folytatás) A XVI-ik század a hétfalusi csángó nép „fekete százada“, bár azután is mindenik század több szomorúságot hozott a maroknyi csángóságra, mint örömöt. Szabadságának elvesztése azonban bénitólag hatott reá és hosszú ideig nem tndott beletörődni a változhatatlanba, különösen amikor látta, hogy minden próbálkozása, erőfeszítése hasztalan. Fejedelmekhez, királyokhoz könyörgött szabadulásáért, de mert a szász kedvelt nép volt a felsőbbség előtt, neki kellet a rövi- debbet húznia. A szász fennhatóság alá való kerülés maga után hozta hitének a megváltozását. A reformáció tanait elfogadó szászság jobbágyaira is kötelezővé tette az evangélikus hit elfogadását, a csángóknak is tehát evangélikusokká kellett lenniük. Történetíróink ezt a tényt a magyarság szempontjából súlyos csapásnak szokták minősíteni, ez azonban nem áll. Inkább Isten kegyelme volt a hit- térités a szegény csángó nép számára. Mindenekelőtt az akkori vallásos életre kell gondolnunk. A csángók amúgy is mostoha sorsban részesültek vallási szempontból, mert a lelki gondozásuk a domokosrendi szerzetesekre volt bízva. Azok azonban inkább a brassói kolostorukban időztek, mint a falvakban, részint mert biztonságosabb, részint, mert anyagi szempontból előnyösebb volt. Nagy ritkán mehetett ki közülük egy- egy misét tartani. Az akkori vallás azonban nem annyira istentiszteletből, mint babonaságból állott. Tudjuk, hogy Luther is menynyit szenvedett babonaságból álló vallása miatt, hát még milyen ijes-tő lehetett a boszorkányokban, megrontó démonokban való hit itt, ezen az is'enháta mögötti tájon, ahol amugyis a rémségek egész sorozatával kellett a népnek megbirkóznia. Valóságos jótétemény volt ebből a babonaságból és szent- kultuszból kiszabadítani és az evangélium, a Szent írás vigasztaló leheletét beszivni. A brassói szász papok már abban az időben összeköttetésben voltak Németországgal és a reformációval kezdettől fogva rokonszenveztek. 15J0-ig azonban az inspektorok szigorúan elfojtottak minden reformtörekvést. (Különösen a bigott Lucas Piacker). De amikor 1536-ban a reformáció felé hajló Jeke- liusz Jeremiás, nagy műveltségű prázsmári szász le’kész veszi át az inspektorságot, fel- lobbanak a reformáció tanai, úgy, hogy 1544-ben Honterus Jinos már szinte kész talajt talál. Áttérni a szászokkal együtt a csángókat is és ennek nemcsak az a következménye, hogy az evangélium tiszta tanai mérhetetlen vigasztalást nyújtottak az elgyötört népnek, hanem a reformáció áldásaként nemsokára megjelenik az első iskola, amely a műveltség és hit virágaival pótolta az elveszített szabadságot. Bár az első rectorok neveit nem tudjuk, a későbbi példából következtethetjük, hogy magyarok voltak, akik igy megkezdhették a nép nevelésének fárasztó, de áldásos munkáját. Későbben, a Kálmán- csehi Sánta Márton reformátor hatására, ami- , kor a református vallás „magyar vallássá“ lett, a csángók is szerettek volna Kálvin tanaihoz csatlakozni, de az inspektorság szigorúsága ebben megakadályozta. Az evangéliumi hit ajándékával megerősödve, a csángó nép némi fegyverzettel nézhetett az eljövendő idők nehézségei elé. Mert azok bőven jöttek. A szász pontosság Hétfalu minden lakójának a nevét feljegyezte és az utókor számára megőrizte, innen tudjuk, hogy ebben az időben a lakosság tetemesen megszaporodott. Bácsfaluban 22 Türkösben 47, Csernátfaluban 30, Hosszufaluban 76, Tatrangban 26, Zajzonban 16, Pürkerecben 18 gazda-lakós élt A családszámot átlag ötnek véve, Hétfalu lakóinak a száma 1.200 lélek felé járhatott. Nagyrészben magyarok és elmagyarosodottak voltak. Hogy igaza van-e Benkőnek, aki Milkovia c. könyvében azt írja, hogy Hétfalu első lakói románok voltak, nem tudjuk. Tény, hogy erre nézve semmi adat nem áll rendelkezésünkre, viszont a feljegyzett nevek között elvétve fordul elő egy-egy román pásztor neve. Valószínűleg csak a XVII század közepén kezdtek bevándorolni és a falvak szélén letelepedni. Leginkább Hosszufaluban és Bácsfaluban. Bácsfalu ősi román szláv neve (Slcn-esztene) valamint a magyar Bács-falu elnevezés arra enged következtetni, hogy első lakói pásztorok lehettek. A csángók nem igen foglalkozván pászlorsággal, nem lehetetlen, hogy ott már korán voltak letelepült románok, de — mint Benkő írja, — később a türelmetlen katolikus szerzetesek vallásuk miatt elüldözték onnan őket. KISS BÉLA. (Folytatjuk) / A híjmágyi^yülekezet temploma.
