Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-10-29 / 22. szám
A „Keresztyén Igazság" Nagytiszteletü szerkesztőségének Sopron, Felsőlövőtér u, 28. * 2 lej« Autorlzat deTMInlstarul de Interne »ub. No. 14.SBO Anul isse IV. ÉVFOLYAM. 11939; október 29. 22 szám. 'Setmissjiói, t4)*saclu£mi, SuÉiur4tis éiviíógtvéieU FkeHEo-fv. Administrafia Kiadja: Évi előfizetési díj 55 Lej. "zerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Brafov. Szerkeszti-. GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA. Külföldön 3 Pengő Isten dicsőségére. „Úgy fényijét a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Máté: 5, 16. A keresztyén embernek világitania kell ebben a világban. Azt kívánja az evangélium szerint maga az Isten, hogy az Ö gyermekei ragyogjanak a világon, mint drága gyöngyszemek. Ez fontos hivatás és az embernek meg is van hozzá a hajlandósága. A legtöbb ember azonban balgatagul a vagyonával, szépségével, ruhájával, ékszereivel, tehetségeivel, hírnevével, érdemjeleivel, előkelő állásával igyekszik íényeskedni, hencegni az emberek elölt. Az evangélium szerint mindez üveggyöngy. Egy érték van, amely az ember életét ragyogóvá teheti: a szeretet. „Úgy féayljék a ti világosságtok, hogy az emberek lássák a ti jőeselekedeteiteket.“ A szeretetnek tehát nemcsak szavakban és érzésekben, hanem cselekedetekben kell megnyilvánulnia. A szeretet cselekedeteit pedig nem titokban kell véghezvinni, hanem nyíltan, feltűnően, hogy az emberek lássák. Ez ismét pompás és az embernek kedvére való felhívás. Hiszen mit szeretnek jobban az emberek, mint azt. hogy fitogtassák a jőcselekedeteiket. Pénzüket, értékeiket, még nagy összeget is képesek adni, ha biztosítva van, hogy minél több ember látja és hallja, ha beírják az aranykönyvbe, kihirdetik a szószékről, kinyomatják az újságba a nevüket és adományukat. Jót lesznek, de csak azért, hogy dicséretet nyerjenek. Verik a nagy dobot amellett amit ők alkottak, munkálkodtak, hogy az emberek lássák és dicsőítsék, ünnepeljék őket. Milyen másképen szól az evangélium. Obertin Frigyest egy hosszú vándorútján, télnek idején rosszullét érte. Életét Istennek ajánlva leült és elaludott. Mikor magához tért, egy idegent látott föléje hajolva, ki biztonságba is helyezte öt. Mikor az idegen távozni akart, Obertir pénzt kínált neki jutalmul. „Amit tettem, azzal tartoztam önnek" — szólott a jóltevö, visszautasítva a jutalmat. Akkor kérem, mondja meg a nevét, hogy imádkozhassam önért — kérte a beteg. De az idegen az ismeretlen irgalmas szamáritánusra hivatkozva, nevét sem mondta meg. Mit tehetett Obertin ezek után mást, minthogy imádkozva dicsőítette Istent azért, hogy ezt a jő embert teremtette. Ügy fényljék a te világosságod és szereteted cselekedetei hogy az emberek áldják Istent azért, hogy téged teremtett. MÁTYÁS BÉLA. Számonkérés napja. A reformáció napja, a maga lényege szerint nem elmúlt eseménynek puszta emlékünnepe. — A reformáció ünnepe számbavétel és számonkérés. Egyszer egy esztendőben számot kell adunk arról: vájjon meg van-e bennünk és nálunk azoknak az igazságoknak feltétlen megbecsülése, előtérbe helyezése, amelyeknek győzelmét egykor a reformáció jelentette. Több-e nálunk az Isten, {mint az emberi Isten ügye, mint emberek érdeke! S nagyon elhibázott dolog lenne, ha mi azt hinnénk, hogy Luther Márton egyszeri bátor cselekedete egyszer s mindenkorra elintézett mindent. Egyszer elvégezte. Egyszer példát mutatott, de lényegében az élet s emberi gyarlóság szükségessé teszik az ismételt lelkiismeretvizsgálatot, számonkérést. Minden esztendőben újra és újra tel kell vetnünk a kérdést: megőriztük-e nekünk adott evangéliumi igazságokat, nem szavak-e azok csupán, miket hangoztatunk, de gyakorlatban egészen másként járunk el. Emberi gyarlóság, hatalmi vágy nem ejtettek-e rabul s téritettek-e le Isten engedelmes szolgálatának útjáról ? Azok vagyunk-e, akiknek Isten akar ? A világ hamar észreveszi rajtunk, hogy kik vagyunk. Nem szavainkból ítél meg, hanem nehéz, próbás időkben tanúsított evangéliumi magatartásunkból. Abból, hogy valóban mások vagyunk, mint a világ önző, hatalomra törő, hitetlen és vérengző fiai. A „Brassói Lapok“ október 22Aki számában Kacsó Sándor főszerkesztő a kiváló erdélyi magyar köziró, „Zsoltár, mint harcidal“ címmel érdekes vezércikket irt. Kacsó Sándor ebben az Írásában a finn népnek csodás magatartására mutat reá, amely egészen elütő a más népek magatartásától. Ma’ amikor mindenütt emberi szenvedélyek uralkodnak, akár mint hatalmi törekvés, akár kétségbeesés bénító félelmeként, akkor egy egészen más lélekként hat a finnek gyűlölettől mentes, de hittel és Istenbe vetett bizalommal teljes magatartása. «... a Moszkvába induló finn megbízottat búcsúztató tömegből katonai vezényszavak nélkül harsant föl az ősi protestáns zsoltár: „Erős várunk nékünk az Isten . . .! ‘ És Stocholmban is ugyanezt énekelte a tömeg a királyi palota előtt. — „Erős várunk nékünk az Isteni“ — Furcsa harci dal ez, alig használhatná más nép hatásosan a mai Európában. S ott Északon nem is egy nép, hanem négy tette harci indulóvá. Hiszen máshol is megtörtént már, hogy egyházi zsoltárral biztatták meg a harcba induló katonákat, de érezzük nagyon, hogy ez mennyire őszintébb, igazabb, erkölcsösebb. Az egyházi ének az öldöklésre parancsolt katona száján durva profanizálás. Itt, az északi népek száján most vallásos megnyilatkozás, a szorongatottságba került nép imádsága. A gályarabságba vetett protestáns mártírok üzennek vissza vele, hogy erőssé tegyék a szabadság- és a békeféltésben a mai nemzedéket Ezért érezzük úgy, mintha új vallás s ennek harcos megvallása alakulna ki most az északi államokban. A béke vallása, az értelmetlen harctól való távolmaradás harcos akarata . .. Szabadságharc ez, talán tisztultabb minden eddigi szabadságharcnál... Ezeket az északi népeket valóban csak durván, embertelenül legázolni lehet, anélkül, hogy a legkisebb erkölcsi mentséget, vagy magyarázatot lehetne találni rá . ..“ Mutatja e példa s annak értékelése, hogy igenis nemcsak Isten hűséges szolgálatában, de világbékéjének megteremtésében és fenntartásában is menynyire nagy az evangélium híveinek s egyházának hivatása, szerepe, felelőssége. Fontos, legfontosabb tényezőjévé kell válnunk a világ békéjének. Ehhez ellenben előbb arra van szükségünk, hogy önmagunkon hajtsuk végre a reformáció kötelezését: számonkérést, új reformációt. Északi evangélikus testvéreink életében megtörtént ez s onnan hitük világot megszégyenítő ereje. GILLICH FÜLÖP.
