Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-10-29 / 22. szám
2. E V A N-G É L I K U S ÉLET október 29. Reformáció emlékünnepén mi soha sem Luther Mártont ünnepeljük, hanem a reformációban felszabadult, ismeretessé, közkinccsé válott evangéliumot. Mert a reformáció a maga legbensőbb lényege szerint nem egyéb, mint az Isten igéjének a felszabadítása és eljuttatása a szomjuhozó emberi Ielkekhez, visszahelyezése az egyházi élet középpontjába, az oltáron, a szószéken, az iskolában, a családi otthonban arra a helyre, amely megilleti őt. Mi a reformációban mindig földi életünk legnagyobb kincsét, az anyanyelvűnkre fordított bibliát ünnepeljük és Luther Mártonra úgy gondolunk, hálás kegyelettel, mint az^evangéliumot felszabadító munkában Isten nagyszerű drága eszközére. Luther Mártont mi a Szentirás nélkül el sem képzeljük. Az ő alakját megörökítő festmények is legszívesebben úgy ábrázolják őt, amint a bibliát szivére szorítja. Miért szetette meg ennyire Luther a Szentirást ? Azért, mert lelke üdvösség után vágyott és megnyugvást sehol sem talált. Kegyelmes Istent keresett és az egyház emberi találmányokkal, üres ceremóniákkal állott elébe. Ő maga írja, hogy fiatal korában semmit sem ha lott az Isten kegyelméről, a Krisztus váltságáról. Krisztust a római egyház tanítása nyomán kegyetlen, haragos bírónak ismerte, a- kire, ha gondolt, mindig rettegés fogta el. így ismerte Jézust még papjelölt korában is. Csoda-e, ha fel- ujongott lelke, amikor kezébe került az evangélium és abban, mint Isten leglényegesebb vonását látta azt, hogy Isten kegyelmes, megbocsátó, szerető édes Atyja a megtérő bűnösnek. Amikor észrevette, hogy a Szentirásban mily drága, gyógyító balzsam, örömhír van, az ő bűntől meggyötört, béke után szomjazó emberi lelke számára, sietve tanulta a görög és héber nyelvet, hogy eredeti szövegében is olvashassa a Szentirást. Luther Márton azonban, mint mindenki, aki Isten kegyelmét megtapasztalta, nem csak magával törődött, hanem meglátta magakörül azt a sok százezer emberi lelket, akik még nálánál is nagyobb sötétségben éltek. Meglátta őket és szánalomra indult jirán- tuk, mint Jézus a sokaság iránt, mert ezek is el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Mit tehetett volna e lelkek üdvösségének érdekében magasztosabbat, mint azt, hogy sietve lefordította anyanyelvére a Szentirást. Feltörte a héber, görög, és latin nyelv bilincseiből és munkatársai kezén keresztül odaadta minden nemzetek éhes lelkű embereinek a kezébe. Munkáját pedig megáldotta Isten, mint Jézus az öt árpa kenyeret. Minél többen olvasták, annál jobban szaporodott és terjedt. Minél több lélek teljesedett meg belőle, annál több állott a más lelkek rendelkezésére. A Luther által lefordított bibliának első kiadása-ugy- szolván-napok alatt kelt el, Életében ez a fordítás több mint 200 kiadást ért el. Ma pedig évente több millió példányban fogy el a biblia. Az az ember, aki béke után szomjazó, meggyötört, bűnbánó lelkének vigaszt merített az evangéliumból nem feledi el egyetlen reformációi emlékünnepen sem hálát adni Istennek a bibliaforditó Luther Mártonért. MÁTYÁS BÉLA. _ ^ * Luther Márton dolgozószobája, Madúra templomvárosában. Irta : dr. Keöpe Viktor. (Folytatás) Ismét átmegyünk egy gopura alatt, hosszú oszlopokkal szegett folyósóra jutunk. Tarka, nyüzsgő élet fogad. Jobbra-balra asszonyok ülnek, ölükben hatalmas kosarak, tele iehér szagos jászminnal, piros és sárga plumóri- ákkal, az istenek kedvenc virágaival. A sok virág olyan erős illalot terjeszt, hogy szinte kábul az ember. Mi is teleaggatjuk magunkat, mert csak virágokkal ékesen lehet a szentkapukon belépni. Mások szentelt olajat árulnak. A jámbor hívők ezzel öntözik az isteneket, hogy a tikkasztó melegben enyhülést érezzenek. Ismét mások festéket vásárolnak, leginkább sárga okkert és vörös égetett földet, hogy az isteneknek friss mázzal kedveskedjenek. De nehogy megfeledkezzem a minden betegséget gyógyító csodaszerekről I Nagyon kedvelt és csalhatatlanul biztos ezek közt a szent állatoktól származó anyag mindenféle alakban és eredetben. Különösen nagyra becsülik a szent teheneket, annyira, hogy bár háromszáznál is több sétál a templomban, mégis mindenfelé a legnagyobb tisztaság uralkodik. A jámbor hívők gondosan felszednek mindent. Fekete vezetőm nsgyfontoskodva azt is elárulja, hogy miért is olyan nagyon szent állat a tehén. A tehenek nagynevű ősanyja — becses nevét sajnos elfelejtettem — u- gyanis minden állat közt a legájtatosabban meditált. A szent írások minden kétséget kizáró feljegyzései szerint egy egész „lók“ hosszat állott egy köteg széna előtt acé'kül, hogy hozzányúlt volna. Ez va'óban nem mindennapi teljesítmény, mivel egy lók éppen százezer évet számlál. Továbbérve, szabadon vagy kalitkába zárva papagályokat, majmokat és egyéb szent állatot látunk. Mind az istenek kegyeltjei. Oak annak örvendtem, hogy egyik-másik szintén szent állat, mint pé'dánl a krokodil meg a kobra hiányzott. A földön szent fakirok ülnek, állnak vagy fekszenek, minden elképzelhető és elképzelhetetlen testtartásban, aszerint, hogy milyen vezeklést választottak maguknak. A jámbor hívők messze földről zarándokúinak ide. Van aki térdencsúszva jön, másik ismét minden lépésnél földre veti magát, megcsókolja a föld sarát és így teste hosszával méri föl az útat. Oszlopsorba lépünk, mindegyik oszlop más és más megjelenésében örökíti meg Sívát. Végén elérjük az „Ezeroszlop csarnokát“, a Sahasrastambha Mandapam ot, az egyforma márvány oszlopok valóságos erdejét. Amint vezetőm lelkesen magyarázza, az ezer oszlop pontosan megvolt, csak három hiányzik, a- melyeket „Márnemtudomhogyhivják* király sajátkezű'eg rombolt le, mert azokat valamiképpen megszentségtelenitették. Az oszlopok alatt százával lézengenek a barátok és egyéb semmittevők. Folyósók, oszlopok és oszlopcsarnokok e- gész labirintjén át elérjük a csodaszép Svarna Puspákarini-1 az l'„Aranylíliomok-tavát“. Vizéhez köröskörül fehér márvány épcső vezet, hogy a jámbor hívők esti és reggeli ájtatosságkor az előirt mosakodást elvégezhessek. A tó kö;ül karcfú oszlopok, gopurák, hajladozó pálmák. Különösen este csodaszép a kép. Száz és száz apró világ csillog, mind megannyi szentjános-bogárka s a Hold szelíd fényével világítja meg a viz ezüst tükrét. Valóban álomszerűén káprázatos minden. Ismét csarnokok, fantasztikus oszlopok, pillérek közt megyünk tovább. Itt egy Isten ül hosszú ormányú elefántfejjel, keresztbefont lábakkal. Ez Ganéza, a bölcsesség istene. 0- dább valami kőszant. Ismét oszlopok, félig ember, félig oroszlánalakot mutatnak, tovább szent tehenek, hátukon Síva lovagol. Bálvány szobrok vert ezüstbő', gazdagon aranyozva, drágakövekkel ék í ve. Az egyik folyósóról klarinétok, kürtök és dobok zagyva zsja halhtszik. A folytonosan erősödő lármát mintha mindenegyes oszlop, mindsn p llér még csak megsokszorozná, különösen a be becsapódó cintányérok hangja vág bele a testbe. Vallásos körmenet közeledik. A lárma mind fülsiketítőbb, mind elviselhetetlenebb lesz, mintha már maga a levegő is reszketne bele. Tarkaruhás tömeg, majd fehér kendőbe burkolt papok lépkednek komoran, mogorván. Felső testük egészen meztelen, talán C3ak azért, hogy Síva fehér jelei annál jobban meglátszodjanak sötét bőrükön. A papok u'án jönnek a zenészek, tele tüdővel és izmos karral tesznek tanúbizonyságot igaz hitükről. Majd húsz-harminc sötét brooztest erős hajladozó bam- buszrúdon hozza színarany baldachin alatt Sívának ékkövekkel kirakott szob át. Ifjú legények füstölőkben égetik az illatos szantálfát. Mögöttük ismét papok és a hadonászó, rikoltozó tömeg- Leghátul két óriási elefánt lépked. Hátukról nehéz aranyrojtos takarók függnek alá, gazdagon, díszesen. Hatalmas agyaraik finomművű szíoarany tokkban végződnek. óriási, szíaes rajzokkal kifestett testük szinte az egész folyós ót betölti. Amint I LUTHER MÁRTON A BIBLIAFORDITÓ.
