Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-08-27 / 17-18. szám
2. evanqElikus é l e t 1939 augusztus 27. BESZÁMOLÓ. w A természet örök törvénye szerint a tavaszt a nyár, — az éjszakát a nappal s a munkát a pihenés váltja fel. Ezt a természeti igazságot követi most iskolánk is. Befejeződött az előirt munka, elkövetkezett a pihenés ideje. A vándor is a hosszú út után megpihen, hogy nehéz útját tovább folytathassa. A gyermeki szervezetnek pihenőre van szüksége, hogy szellemi fejlődésével kapcsolatban teste szabadon fejlődhessen Engedjük hát gyermekeinket ki a napsütéses. verőfényes levegőre, hogy vidám énekszó,- játék és tánc közben végzett mozgásokkal a tantermek padjaiban meggörbült testük kiegyenesedjék, a friss levegőtől elszokott tüdejük fölfrisüljön s a sok elméleti tanulástól elsápadt arcukat piros rózsák váltsák fel. A rendes táplálkozás, sok levegőn való tartózkodás, mozgás és kellő edzés által szervezetüket úgy felfrisitsék, hogy a jövő tanév nehézségeivel megbirkózhassanak. De nemcsak a gyermekeknek, hanem a tanítóknak is szükséges a pihenés. A tananyagot, mely ettől az évtől kezdve kibővült, sok fáradtsággal és türelemmel kellett elvégezniük. A különböző gyermeki természet és tehetség szerint a tanító eredményes munkát akkor, csak akkor tud felmutatni, ha nemcsak tanít, de nevel is. Nevelni pedig csak úgy tud, ha a gyermek leikéhez hozzáférközhetik. Szeretet, jóság, következetesség, jókedv az, ami felébreszti a gyermekben tanítója iránt a bizalmat. Erre pedig a tanító is csak akkor képes, ha egészséges, nyugodt életet élhet. Betegség, anyagi és lelki gondok nem egyszer ott és akkor is okoznak fájdalmat, hol a türelem gyógyíthatna. Akinek gyermeke van, csak azt tudja, mit köszönhet a jó tanítónak, vagy miért aggódik, ha gyenge kezekbe kerül iskolás lánya, fia. Adja Isten, hogy a tanítók is kipihenve évi munkájukat, szeptemberben ismét örömmel megkezdhessék tanítói és nevelői feladatukat. Az 1938—39. tanévben a csernátfalusi evangélikus felekezeti ellemi iskolában 134 evangélikus és 3 római katholikus gyermek leikébe oltották a tanítók a hitnek, szeretetnek és tudásnak nemes magvait, hogy ezáltal hazánknak, fajunknak, hitünknek és iskolánknak derék polgárokat neveljenek. Isten meg is áldotta munkájukat, mert a 137 tanuló közül csak 1 növendék nem mehet át a felsőbb osztályba. Tizenkét növendékünk Türkösből járt iskolába, akiket az államhatóság engedélye alapján vettünk fel. Növendékeink vallásos érzelmeinek fejlesztésére minden második vasárnap gyermek-istentisztelet tartatott. Vallásos estélyeinken pedig tanulóink énekszámokkal közreműködtek. Legjobb tanulóinkat jutalomban részesítettük. 50 drb. könyvet osztottunk ki, részben az egyház, rézben a jószivű egyháztagok adományából. Nőegyletünk pedig karácsonykor 15- növendéket részesített ruha segélyben és mindenik tanulónkat szeretet csomaggal ajándékozta meg. Gazdakörünk 1000 lejes adományából szemléltető eszközöket szereztünk be. A Hétfalusi Takarékpénztár szintén 1000 lejes adománnyal segítette iskolánkat. Amikor ezt megköszönöm e helyről, ismételten kérem továbbra is iskolánk támogatását. Iskolánkat úgy az egyházi, mint az állami hatóságok meglátogatták. A látogatásokról felvett jegyzőkönyvek a legmesszebb menő elismerésről tanúskodnak. Legszebb bizonyítékunk azonban .a munkánkról az a sok értelmes, vidám gyermekarc volt, amely a rendet fegyelmet, engedelmességet oly hiven tükrözte vissza és akiknek ajkáról oly búzgón csendült fel búcsúzóul: „Erős vár a mi Istenünk!“ Csernátfalu, 1939. évi julius hó. KANABÉ GYÁRFÁS. igazgaió-tanitó. Irta: Petőfi Sándor. A világ az Isten kertje: Gyom s virág vagytok ti benne, Emberekl Én a kertnek egy kis magja, De az Ur ha pártom fogja: Benne gyom tán nem leszek. Tiszta e kebelnek mélye; Égi kéz lövelt beléje Lángokat: És a lángok szűzen égnek, Szent oltárul az erénynek, El nem romlott szív alatt. Nem építek sors kegyére, Tűrök, mit fejemre mére, Jót, rosszat; Mit ma ád, elveszi holnap: Majd megadja, amit elkap — Jellemképe változat. ,Mint, a róna, hol születtem, Lelkem útja a tetteimben Egyenes: Szavaimmal egy az érzet,-Célra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres. És az ég szivem földébe, Drága fádat űlteté be, Szerelem I Koszorúba fűzöm ágit, Koszorúm szorény virágait A hazanak szentelem Sirkoék szénát hoznak. Hazafelé. A porfelleg lassacskán eloszlik s a Sirkó- család felesződik a nagy ijjedtségböl. Szerencsére sem ökörben, sem szekérben nem történt semmi baj. A nap már alig két öl- nyire van a Komlós tetejétől; ha mögéje bújik, hamar itt van a szürkület: sietni keli a széna újra rakásával. Sirkó a két ökröt kifogja a járomból s odaköti egy csigojabokor mellé. Azt azonban nem állhatja meg, hogy a járompálcával az egyikhez is, mr>g a másikhoz is oda ne vágjon irgalmatlanul. Aztán ráriad a gyerekre : — Ne tátsd a szájad! Egy kettőre old le a hordókötelet! Újra kell rakni a szénát. Sirkóaé a kendőt a fejőről leveszi s a ki- óldodott hajfonatot megigazítja. Ahogy a hordókötél lekerül a nyomtatórúdról, a rúd után omlik a széna is, csak a szekér derekában marad egy kevés. Sirkó leakasztja e- lül a láncot s a rudat férrébb dobja. Kasza, gerebe, villa, üst, iszák, cserge, gyéba megint egy csomóba kerülnek. Sirkó egyik kezével a kalapot fogja, másikkal meg a fejét vakarja s úgy nézi a szekeret, hogy miképpen lehetne talpra állítani. Jánoska figyelve lesi az apja száját: várja, hogy mi lesz a parancs. — Te asszony! János, te is! vegyetek villát a kezetekbe. Mikor mondom: a felső rajtoja állást nyomjátok jó erősen. Én majd itt elöl nyomom ... No most! ... Asszony, gyerek neki fekszik a villáknak; Sirkó nyakán a nagy erőlködéstől kidagadnak az erek. Kicsit nehéz a szekér! de azért mégis lassacskán féloldalt emelkedik. Még egy erőlködés s a négy kerék a földön áll. Sirkó kettőt-hármat mélyet lélegzik, arcáról az ingujjával letörüli a verejtéket. Néhány pillantással körültekinti a helyet s már fogja is a sze’ iJf* '<< búz^s — No taszifsá'ok ti is ... . így. Itt már rakodhatunk. Nem kell messzire hordani a szénát. Ott alább, ez egerfa mellett, elég menedékes az út martja, ki leh9t menni a rakott szekérrel. Kereket, tengelyt, lőcsöt, rsjtoját, fürgetőt: mindent jól szemügyre vesz, vájjon nem tö- rött-e el valami ? Nincs semmi baj. Mozogj hej! — kiált rá Jánosra s egy vasvillával nekimegy a szénának. Próbálja . emelni; de a villa, mint a fésű a hajban, kiszalad a szénából. Hiszen, ha a lapjára dűlt volna! De az éllén áll; így sem végig, hanem a közepén kétrét bajolva. Itt csak a puszta kézzel lehet boldogulni. A villát leteszi: kézzel markolja meg a szénát. A többiek is követik a példáját. Tépik, ölelik, emelik szó nélkül. Az úton szekerek mennek-jönnek, rakottan, üresen. A szekereken ülők meglepődve nézik a küz- ködőket. Egyik-másik — talán ismerős — odarikolt : — Mit csináltok, hej! Sirkó egy gorombaságot morog az orra alatt. — Hát nem látod ? vaksi 1 — füstölgí tovább magában. — Most és mindjárt elkezdem neked mesélni, hogy min mentem keresztül, amig leértem ide az aljba ... Az az átkozott autó! Hogy ott vesse fel a láng, ahol van. Törjön ki téged is a nyavaja, ha nem jösz segíteni! Minden figyelme odairányul, hogy minél előbb készen legyen a rakodással .... No végre ! . . . — Hála Istennek, csakhogy megvagyunk !... A jókönyv melegszívű jóbarát. 1 Olvassuk tehát az: EVANGÉLIKUS ÉLET-et! Támogassuk az Evangélikus Élet iratterjesztését! Szerezzünk új barátokat mindkettőnek D mm
