Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-06-02 / 14. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 julius 2. v SZÁMADÁS. Amikor a csernátfalusi gyülekezet helyzetképét kell felvázolnom, két mozzanatot látok magam előtt: Isten ítéletét és Isten kegyelmét. Isten igazságos és rettenetes Ítéletét, amellyel a mindenkori embert az ő bűneiért, Isten megtagadásáért sújtja, de látom Isten végtelen kegyelmét, amellyel érdemtelenül, kizárólag a Jézus Krisztus érdeméért az ő evangéliumával lehajol a bűnben fuldokló emberhez és kimenti, megváltja, megszenteli. Ezt a kettős mozzanatot érezte gyülekezetünk szünetnélkül az elmúlt évben. Isten ítélete abban nyilvánult meg számunk^ hogy büntetésből engedte a gyülekezet nagy részét távol élni őtőle. Engedte, hogy lelki vakságban sínylődve kizárólag ennek a világnak éljen és a bűn átkát hordozza testében, lelkében egyaránt. Fáj nekünk, fáj az egyház vezetőségének, hogy az istentiszteletek Igéje kevés szívnek okozhat örömöt, fáj a közömbösség, Isten ügyével való nemtörődés. Fáj látni, hogy Istennek tulajdonképen milyen kevés megbízható munkása van és hogy Isten evangéliuma milyen lassan tör magának utat a szivek kőfalain. Fáj, mert rettenetes dolog az Isten Szava és ereje nélkül élni. De- nem te hetünk mást, csak imádkozhatunk, hogy Isten könyörülete mindenkit megtaláljon. Fájdalmunk mellett végtelen örömünk Isten kegy Imét látnunk és élveznünk gyülekezetünkben. Ez a kegyelem mindenekelőtt az anyaszent- egyház megtartásában és felhasználásában áll. Isten a gyarló eszközök dacára is bőven felhasználta egyházunkat az Ő Igéje hirdetésére. Hetenként háromszor hétköznapokon, amellett vásár- és ünnepnapokon, gyermek és felnőtt-istentiszteleteken kivül a hittanórákon és a vasárnapi iskolában történt, utóbbiba csak az az V-VI osztályos gyeimekek jártak. Itt a hittanórákon nem tanult bibliai történetekkel foglalkoztunk, átlag 30 gyermekkel. Felekezeti iskolánk olyan felbecsülhetetlen kincs, hogy nem tudunk érte hálát adni az Istennek. Az ifjúság lelkigondozása nagyon nehezen ment, mert az összejöveteleink be voltak tiltva és alig néhányszor gyűlhettünk össze. Bár az IKE munka csak a kezdet kezdetén áll és sokat kell tennünk, mégis örvendetes az ijuság érdeklődése. Általában megállapíthatjuk, hogy ifjúságunk komolyabb része a felnőtteknél is komolyabban veszi az evangélium ügyét. Az ifjúsági egylet tagjait rendesen ott láttuk a templomban és önkéntes egyházi adó-vállalásukkal bizonyságát is adták komolyságuknak... 5 szeretetvendégséget és 8 önképzőköri összejövetelt tarthattunk csupán, ezeken énektanulással, bibliamagyarázattal, történelmi, irodalmi, egészségtani, kulturális előadásokkal és felolvasásokkal foglalkoztunk. A Leányszövetség 20 ösz- szejövetelt tartott bibliaórával, felolvasásokban. Ifjúsági könyvtárunk 30 kötettel gyarapodott. A felnőttek lelkigondozása a vallásos estélyi előadásokon, bibliaórákon, összejöveteleken történt. Sajnos távolról sem olyan érdeklődés mellett, mint kellett volna. Örvendetes javulá az istentisztelet látogatásának és urvacsoravevésnek a növekedése. Ünnepélyeket a reformáció ünnepén, halottak napján (november utolsó vasárnapja), advent ünnepén, karácsonykor rendeztünk, imahetünkön átlag 200-an vettek részt. Ezzel az énekkel léptük át az új esztendő küszöbét: „Ne csüggedj el kicsiny sereg!“ Kiss Béla. T UDX a5V.mG <=w~iav-• •y^|oícl és &FWcA5ág- A csángó nép történetéből szóló cikkünkhöz. A csángó nép történetéből. (Folytatás) Alig építik fel a hélfalviak hajlékaikat s rendezik be azokat, újabb csapással kell mrgbirkózníok és ez szabadságuk, önnálló- ságuk elvesztése. A hétfalu vidéke gazdag. Nem szántóföldben, hanem erdőben, vadban. Az erdők valóságos rengetegeket képeztek akkoriban, termelésre alig gondolt valaki, vad pedig annyi volt, hogy a medvék egész Brassó városáig sétáltak. Egyszer huszonnégy darab tett látogatást a város falai alatt, Nem csoda, ha ez a gazdag vidék ha mar felébresztette a barnaság akkori uraiban a szászokban a vágyat ezen vidék megkeri- tésére. Bűsás jövedelemmel kecsegtetett erdő és falú egyaránt. A csángók élénk kereskedelmet űztek a román fejedelemségekkel: bort, szarvasmarhát, bőröket, ipari cikket hoztak be, ezeket pedig mind meg lehetett adózni... Meg is indultak az alkudozások a királyi udvarokkal hamarosan. A módszer a legtöbb esetben ugyanaz volt: biztos kiküldése, aki illő helyen hangsúlyozta a szász- ság szerepét az ország megvédése szempontjából (kétségkívül nehéz hüyzetb9n volt a szász: magyar, román, német, török, talár őt látogatta meg elsőnek, de ki is használta ezt a helyzetet az udvarnál!), majd következett a Barcaság vidékének ismertetése és végződött azzal hogy a szászság csak támogatás által tud eleget tenni országvédő kötelességeinek ! így küldetett el 1486 ban az e- redetileg magyar származású, de elszászo- aodott Mtdvés Péter uram Bathori István vajdához, akit sikerült is az ügynek megnyernie és aki február 27-én azt a nagy örömet keltő üzenetet küldi a szászoknak, hogy „Törcsvára iránt őfelségével (Mátyás) beszéltünk s ö ránk bízta ez ügyet s így tudhatjátok, hogy rövid idő múlva megkapjátok azon várat, miként circumspectus Medvés Péter világosabban meg fogja az ügyet beszélni." Természetesen a vár körüli alkudozásoknál nem a vár képezte a főszerepet, mert arra szászok csak ráfizethettek, hanem a törcsvári do minium, amelynek koronája Hétfalu és vidéke volt. De akármilyen nagyszerűen végezte is circumspectus Medvés Péter a megbízatását, az igazságos Ő3 az igzságot hamar meglátó, törhetetlen és hajlithatatlan Mátyás királyon az ügy elakadt, mert Báthori vajda sehogy sem tudta a domínium átadására bírni a királyt. Mátyás ismerte hátfalút hiszen 1460 aug. 25 ón ő adta ki Diósgyőrben 8zt az ok irányt, amelyben Hétfalút a Forró családnak adományozza a háborúkban szerzett érdemei megjutelmazásául. Később is gyakran gondolt erre a vidékre és igazságos lel- kületére jellemző, hogy mindhárom nemzet ügyeit igazságosan védelmezte: juhőrző románokat figyelmeztette a szász ók birtokai tiszteletbentartására. a szászokat a kisebb népek védelmezőiére. így hát az ő uralkodása alatt le kellett moudsniok a szászoknak Hétfalu megszerzéséről. Meg kell említenünk, hogy a későbbi uralkodók közül egyik sem karolt* fel annyira a szegény csángók érdekeit, mint Mátyás. De bezzeg más lett a helyzet az utána következő uralkodó idejében. Mátyás tehetetlen de egyben könnyelmű, költekező és örökös pénzzavarban szenvedő utód?, (Dob- zss) Lász'ó vagy U á-zló időében elérkezett az idő a szándék végrehajtására. Mit törődött Ulászló az ország s íőeg a magyarság érdekeivel s mit törődött ő az igazsággal, ha pénzt látott, mindenre kapható volt. Nem tudjuk, hogy Ulászló kórt-e pénzt a szászoktól, vagy ők ajánlották-e fel, tény az, hogy 1498-ban 1000 forint „kölcsön“ fejében Ulászló megszüntette a törcsvári vár önállóságát és 10 évre Brassónak adományozta. Ez szonbm csak áz első lépés volt. A szászoknak inkább Hétfalura volt szükségük mint a várra és tovább folytak a tárgyalások mindaddig, amig a pénzéhes király 2000 forintért bele nem egyezett a falvak átadásába. De ugylátszik, hogy az összeget keveselte, mert nemsokára ismét 2000 forint vándorol Budára azon feltétel alatt, hogy 10 év múlva az ő u'ódai visszaválthatják a várat és birtokait. Az 1.500 julius 24.-én kelt okmány kimondja, hogy Brassó város és vidéke fejlesztése végeit! a törcsvári várhoz tartozó birtokokat, úgy mint: „Purkerecet, Zajzont, Tat- rankfalvát, Hosszúfalut, Szent Mihályfalvát, (Csernátfalu), Thyrkest, Bathfalut, Rriczpo- kot (Krizba) és Apáczyát stb. kiszakítja az erdélyi vajda fennhatósága alól és Brassónak adja adózás és katonáskodásra nézve." . . . Ugyancsak megkapta Brassó a Földváron szedett sóvámot, sőt még a cigányokat is. Kikötés csak az volt, hogy várnagy magyar legyen és arra Brassó jól gondot viseljen. így lett Hétfalu Brassó birtoka. Mert bár az okmányok világosan mutatják, hogy a községek csak adó és katonai szempontból csatoltatnak Brassóhoz, a szászok úgy értelmezték, hogy övék az egész Hátfalú és reá tették a kezüket alaposan. A csángók eleinte még vigaszta’gatták magukat a szabadulás reményével, de 1508 bau, a tiz év leteltével
