Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-06-02 / 14. szám
4. 1939 julius 2 EVANGÉLIKUS ÉLET GILLICH FÜLÖPNÉ szül. NOVÄCSEK HEDVIG. | Élt 33 évet. ^ „Mert a mi < rszágunk a mennyekben van, honnét a megtartó Ur Jézus Krisztust is várjuk ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez.“ (Filippi 3: 20—21). Mint derült égből a villámcsapás, olyan hirtelen sújtott közénk a hir: Gillich Fülöpné testvérünk átköltözött az örök hazába! Néhány nappal ezelőtt még maga a megtestesült életkedv, most pedig elcsendesedett a mosolygó ajak, elnémult az ezüstcsengésü hang és itt hagyta ezt a földi életet a maga szépségeivel és keresztjeivel. Földi otthonát felcserélte az örök hazával és szive ssieretetével az érte jött Megváltót öleli át. Nehezen tudott férjétől, gyermekeitől megválni, hisz érezte, hogy mennyi kötelessége lenne még velük szemben, de Isten kegyelme megkönnyítette lelkének szorongását: csodálatos ragyogással jelent meg előtte Jézus és ö elfeledett mindent, mindent, ami e földön van és átszellemült boldogsággal mondta az utolsó szavakat: Jézus hiv és én jövök: Idegen földről, Resicáról jött közénk. De hamar otthont talált körünkben és Istentől adott erejét az Ur ügyének szolgálatára bocsátotta. Ott volt mindenütt, ahol egyszer szükség volt rá. Különös szeretettel karolta fel egyházi énekünk elhanyagolt ügyét. Alig van templom egyházmegyénkben, ahol ne csendült volna fel kellemes, mdeg és áhitatos hangja istentiszteleteken, vallásos estéken. De különösen szerette egyházközségét, amelynek egy időben énekvezére, dalárdavezetője is volt. Mint nőegyleti elnöknö lankadatlan szorgalommal dolgozott a nöegyleti munka fellendítésén, szegények segítségétől kezdve családi összejövetelek tartásáig és soha nem fáradt bele a nehézségekbe, hite vitte egyre erősebben és erősebben előre. Uj kezdeményezések fűződnek nevéhez és munkája által kiemelő* dött a nöszövetségi munka a sablonos keretekből és baráti melegséget és Isten országát terjesztő áldott eszközzé változott. Amit és ahol egyszer tehetett, örömmel tette, — mert szerette Jézust és szolgálni akart Neki. Milyen szeretettel karolta fel lapunk ügyét! Csak a beavatottak tudják, hogy milyen igyekezettel és mennyi fáradsággal vállalta a lap szétküldésének fárasztó munkáját. Más talán zúgolódott volna, ö hétröl-hétre férjével és egész családjával együtt késő éjszakákig dolgozott, hogy ne történjen fennakadás. Amit tudott, ami öllet eszébe jutott, mindazzal igyekezett szolgálni egyházának. Szives volt mindenkihez és szeretett mindenkit. Különösen férjét és két gyermekét. Lankadatlan munkája közepette érte őt Isten hívása. Ártatlannak tetsző mandulagyuladással kezdődött, de csakhamar komolyra és válságosra fordult helyzete és a legnagyobb eröteszitéssel sem sikerült megmenteni életét. Isten jónak látta, hogy hü szolgálóját haza szólítsa és a gyarló testet és földi örömet átváltoztassa dicsőséges testté és örökké tartó mennyei ölömmé. Jumus 26.-án, hétfőn este már maga is érezte Jézus hívását és hihetetlen hittel, mennyei sóvárgással vette fel az Ur vacsoráját férie kezéből. Ebben a pillanatban eltűnt a fájdalom, ehünt a földi élet és Isten kimondhatatlan jósága következtében megpillantotta a hozzá lépő Megváltót, hallotta hivó szavát és ő nyugodtan, boldogan válaszolt reá: És az „ámen“ után elcsendesült vidám ajka: úgy lett, beteljesedett. Este 9 óra 20 perckor elköltözött Istenhez. Az a Jézus Kris tus, Akit szolgált, Aki Magához vette, átölelte, megdícsöitette és erős hangon szól az itt maradt hítvestárshoz, gyermekekhez, édesapához, rokonhoz : „nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok!“. • KISS BÉLA. Próféta sors. Az igazi próféta sorsa sohasem volt és sohasem lesz könnyű. Megnemértés, félreértés fogadja. Közömbösség áll útjában vagy ellenséges ellenállásba ütközik. Sokszor lélekbe, elevenbe vágó bántalmazásokba részesül. A prófétának pedig az okoz a legkínosabb kint, legmaróbb marást, fájdalmat, ha azok, akikhez küldetett, nem hisznek neki; akikhez szól, nem hallgatnak beszédére ; ha azok, akikhez jön, elfordulnak tőle; ha azok, akiket szeret, akikért ég, hideg közönnyel, vagy a gyűlölet fagyasztásával fogadják; ha azok, akiket figyelmeztetni, emlékeztetni akar, szántszándékkal elfelejtkeznek róla. És ebben a kegyetlen kínban, kegyetlen sorsban része lehet minden olyan szívnek, aki próféta módjára az élet és megmaradás útját nem úgy látja és hirdeti, mint ahogy elvárják tőle. Keserű sors a próféta sors. A nép hivatalos vezetői féltik tőle hatalmukat s azért árulónak, rontónak és ellenségnek, kiáiltják ki a prófétát; s a nép sem igen szereti azt, aki nyíltan feltárja bűneit, szeme elé állítja a bűneiért reá váró jövendő képét. A nép sohasem tudja elképzelni és összeegyeztetni azt, hogy hogyan szereti az olyan, aki korholja, korbácsolja őt s sötét jövőt jósol neki. Már pedig a próféta, ha hü akar lenni küldetéséhez, nem tehet mást, minthogy szólja és hirdesse azt amit hall és lát — úgy ahogyan előre látja — épen népének az érdekében. Ezek a gondolatok és megállapítások jutottak eszembe, amikor e lap hasábjain keresztül mi is megakartunk emlékezni népünknek egy próféta-szerű küldöttéről: Szabó Dezsőről, hatvanadik születési évfordulója alkalmából. Ki ez a Szabó Dezső és miért emlékezünk meg mi is ő róla? Oh nem azért, mert ebben az esztendőben töltötte be hatvanadik életévét és ebből az alkalomból a legtöbb foylóirat megemlékezett róla. Hanem azért emlékezünk meg, mert népünk egy olyan emberének ismertük meg írásain keresztül, aki szereti népünket és kiáltó figyelmeztetései, elevenbevágó Írásai, világos meglátásai által szerette volna ezt a népet a halál útjáról az élet, a megmaradás útja felé irányítani. Egy próféta-szerű küldött a mi népünk számára, akinek a sorsa egészen próféta-sors annyiban, hogy kevesek kivételével, nem hallgattak figyelmeztetéseire, nem akarták látni látásait, elfelejtkeztek, el akartak felejtkezni róla. Kicsoda Szabó Dezső ? író, aki Írásaiba öntötte belé minden gondolatát, minden meglátását, szerétét és fájdalmát, féltését és ostorozó haragját, melyet népéért érzett, s írásaiban akarta kikiáltani, — hogy szolgáljon a népének. Minden, amit irt, — amint maga mondja — „csak alkalmak voltak nekem, hogy körültopor- zékoljam fajom, hogy fülebe harsogjam az élet, a serkentés harsonáit, hogy rásuhintsam eleven húsára a harag ostorait és rádöbbentsem a készülő koporsóra“. „Letörhetetlen szándékom — irja, — hogy a magyarságot minden egészséges haladás, minden praktikus jóság, minden életképes gondolat hazájává tegyem.“ — Más helyen önmagával kapcsolatban ezt irja: „következetlenséggel, elpártolásokkal, áilhatat- lansággal vádolnak. Pedig egész pályám egyetlen egyenes út egyetlen hívó céllal: szerencsétlen fajom hozzájuttatása az élet asztalához, ahoz a történelmi helyhez, melyet ezeréves súlyos európai munkájáért megérdemel“. „Életet kerestem. Félrevert harang voltam.“ — Így csak magát prófétának tudó valaki irhát magáról. Igazat kell adnunk abbeli jóslásainak is, melyben ezt jósolja: „ha majd Kolozsvár temetője visszafogad rögei közé, fajom — ha megkésve is — szeretettel fog hajolni elnyugodott harcosa fölé; mert tiszta szándék volt és végtelen szeretet“. _____________________________________RADUCH GYÖRGY. Könyvet, -o írószert, papírt, 0» iskolai könyveket EL E K E S -nél vásároljon I B r a § o v, 8tr. Voevodul Mihai 25.
