Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1939-05-21 / 11. szám

1. 8U|4w -Evangélikus Életi 1939. május 2.1

AZ EVANGÉLIKUS ÉLET GYE RMEKLAP-MELLÉKLETE

Mikor visszatért Jézus a Lélek erejében Galileába, hir ment ki felőle az egész környéken át. És tanított az ő zsi- nagógiáilcban, úgy hogy mindenki dicsőítette. így jutott el Názárét be, ahol felnőtt volt ; és bement, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába és felkelt olvasni. És oda adták neki Ézsaiás próféta könyvét; és amint a könyvet kinyitotta, arra a helyre talált, ahol ez volt írva : Az Urnák Lelke van én rajtam; mivelhogy felkent engem; azért küldött engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, hogy meggyógyítsam a töredelmes szi- vűeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak szemeik megnyílását és a megtörteket szabadonbocsássam, hirdessem az Urnák kedves esztendejét. És miután behajtotta a könyvel és visszaadta a szolgának, leült; és mindenkinek szemei ő reá voltak függesztve. Akkor kezdett beszélni, hogy ma teljesedett be ez az írás a tihallás- tokra. Lukács 4,14—21.

Újra tavasz van.

Tavasz van újra, gyönyörű, szinpompás tavasz! Zöldellik a mező, virágzik a kertünk, virágos a domboldal ős a hegyek alja. Minden, minden amerre csak nézünk az uj tavaszt, az uj életet hirdeti.

A tavasz uj erőt csepegtet mindenhová, ahol szétárad. A csira erőre kap a puha fekete földben. Rügy pattan a fákon. Virágok bomlanak: illatos, fehér és rózsaszín virágok.

Mindenki siet a szabadba. Iskolás gyermekek tarka csapatával találkozunk. Kezükben virág, szemükben a tavasz ragyogása. Kirándultak. Künn voltak a domboldalon. Mint szilaj csikók szaladgáltak, fára másztak, főidőn hemperegtek. Nem bírtak a tavaszi jókedvükkel.

Ott látjuk a derűt a felnőttek arcán is. Fiatal és öreg egyaránt örül a vidám, enyhe napsugárnak. Uj remények fakadnak a szívben. Éltető, erösitö remények.

Rég nem hallott, kedves hangok ütik meg fülünket: a visszatért madarak kedves csicsergése, a nyáj kolompja, a kis méhecske zümmögése egybeolvad az emberi szivek gyoisütemü dobogásával s mint egy pompás harmonikus melódia szétárad az enyhe, illatos tavaszi levegőben. Öröm és boldogság íakad nyomában.

Isten, aki láthatatlan ecsetjével ilyen bűbájosra festette a tájat, aki láthatatlan karmesteri pálcájával vezényli a tavasz pompás szimfóniáját, figyelemmel nézi, hogy milyen az örök ember a megújult szép természetben? Még mindig a régi, bűnös köntösét viseli, vagy ö is uj ruhát öltött? Ebbe a ragyogó tavaszi pompába nem illenek az emberi gonoszságok. Nem illik a rút beszéd, irigy tekintet, gonosz indulat. Vizsgáljuk meg mi is magunkat a tavaszi megújhodás idején! Tisztítsuk és ujitsuk meg mi is a szivünket, öltsünk új ruhát, bünnélkülit, amely beillik a természet ragyogó pompájába!

Bár megindulna az élet, az ébredés a mi szivünkben is s lenne a természet tavasza mellett lelkek tavasza, ébredése is! R, GYerkÓ ANNA.