Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-05-21 / 11. szám
2. Evangélikus Étet Gyermekvilág-a 1939. május 21. .Jöjjetek énhozzám .. Máté 11,88. Szomorú dolog az árvaság. Szomorú árvának, elhagyatottnak lenni. Ugy-e, hogy fájt a szivük azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek is, akik az elmúlt vasárnap, anyák- napján, nem lehettek együtt az édesanyjukkal, nem kereshették fel vagy legalább is nem gondolhattak reá mint olyanra, aki él s aki féltő szeretettel kiséri lépteiket? Nagyon fájt a szivük. Árváknak érezték magukat. Szegényeknek, akik nélkülözni kénytelenek a legnagyobb kincset — az édesanyai szeretetet. Gondoljatok csak önmagatokra: mennyivel többet ért nektek az az öröm, mit lelkes ujongással közölhettetek szüléitekkel, testvéreitekkel, társaitokkal? S mikor valami baj vagy bánat ért s olyan nagyon- nagyon szomorúak voltatok s hogy csak oda kellett bújni az édesanya mellé s amikor ő meghallgatott s csendesen vigasztalva szólt hozzátok és ti magatokon éreztétek az ő kezének szerető szelíd simogatását — egyszerre egészen könnyű, egészen elviselhetőnek, sőt helyrehozhatónak láttátok azt, miről előbb még azt hittétek, hogy halálos baj. Azonban mi lesz velünk, amikor már nem lesz édesanyánk, s nem lesznek szerető testvéreink s nem lesznek megértő barátaink sem ? Lehet, hogy mindezekben fogunk legfájdalmasabban csalódni. S mi lesz velünk, mikor bűneinkért kell felelnünk ? Itt más nem segíthet. Az emberektől jövő szó és simogatás nem használ. Hát akkor majd egészen árvák leszünk ? Nem! Van valaki, ki soha el nem hagy, aki mindig szeret, mindig keres s mindig mellettünk akar lenni. Jézus az. Testvérünk és barátunk. Barátunk és megváltónk. „Jöjjetek én hozzám..." igy hívogat állandóan. Sajnos mi magunk igen sokszor elfelejtjük őt. Csak akkor gondolunk reá, amikor előbb már megcsalódtunk földi barátainkban. „Jöjjetek énhozzám...“ soha el ne felejtsétek az ő hívását. Sem most, sem később. Ha bűnős, csalódott és összetört szívvel kell is majd leborulni előtte: Ő mindig szeretettel öld keblére. GILLICH FÜLÖP. Jézus és a liliom. Vasárnap reggel egy örömhír szállt szerte a világon: Krisztus feltámadott! Az emberek félve és örömmel hordták szét a titokzatos csodát: megtudták a szegények és hire járt a gazdagok között. A nagy öröm hirt már kora hajnalban hírűi vitték a madárkák is és csicseregve adtak szájról- szájra. A rigó belefüttyentette az erdőbe, a pacsirta végig zengte a mezők felett: zengő dalától értesültek róla a mezők liliomai és a rét többi virágai. Egyszerre falujongott «z erdő, mező. A virágok és a madarak a legjobban tudtak örülni, hiszen talán senki úgy meg nem siratta az ártatlan Istenember halálát, mint ők. Ők bizonnyal tudták, hogy Krisztus igaz és ártatlan, A kis madárkáknál már annak is hire járt, hogy Jézus megjelent a tanítványai között. A billegtető elujságolta, hogy a hitetlen Tamás nem akart hinni Jézus feltámadásában. — Óh az emberek gonoszak és hitetlenek, de mi hisszük, hisszük, hisszük, hogy feltámadt az Ür — zengte a pacsirta. Ezt csobogta a patak és ezt suttogták egymásnak a rét virágai. — Óh bár közénk is eljönne, hogy mégegyszer láthatnánk! Óh bárcsak erre vezetne az útja, hogy lábait érinthetnők — szóltak a virágok. — Éa édes mézet gyűjtögettem és rácsurgatom a drága sebhelyekre — mosolyogta a kis pimpó. — Éa meg gyöngyharmatban fürdetem a lábát — csilingelte a gyöngyvirág. — Én harangozni fogok — bólogatott a kék harangvirág — hogy hallja a rét minden virága, ha Jézus ideérkezik. A kanyarodénál egy szúrós csipkebokor állott és gúnyosan hallgatta a virágok csevegését. — No csak készülődjetek — gondolta — én is előkészítem szúrós töviseimet. Lassan alkonyodní kezdett, de a rét virágai nem csukták össze belyhüket: várták Jézust, aki közéjük is el fog jönni. Egyszerre csak megszólalnak a rét harangjai és egy szelidarcu férfi, hófehér ruhában könnyű járásával megjelenik a réten. Feje körül a hold sugáriból glória fonódik; kezén, lábán látszanak mély sebhelyek. Ruhája lehelletfinom és szelíden néz a rét virágaira. A kék harangvirág mind lelkesebben harangoz, harangoz, a mezők gyöngyvirága ráhullatja har- mátát a szegek helyére.
