Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-05-21 / 11. szám
4 E V A N G'ÉIL I K U S [ÉJL E T 1939. május 21. ^ A gazdasági számadás. A bekötött szemű ember csak tapogatózik. Nem tudja mi történik körülötte s nem látja az útat, amelyen haladnia kell. Ilyen bekötött szemű emberhez hasonlítanak azok a gazdák, akik gazdaságukban nem vezetnek számadást. Jól tudjuk, hogy a gazdasági számadás megmutatja azt az útat, amelyen haladva biztossá tehetjük és sok esetben fokozhatjuk a gazdaság jövedelmét. A könyvekből könnyen megállapíthatjuk, hogy ráfizetünk e a növénytermesztésre, vagy állattenyésztésre s igy könnyen megváltoztathatjuk az üzemtervünket. Ha a mező- gazdaság valamelyik ága jobban jövedelmez, azt kiterjeszthetjük. A számadás rendben tartja vagyonúnkat és pontosan megmutatja, hol lehet takarékoskodni. A gazdasági számadás azonban mégsem terjedt el. A gazdák nem szeretnek írni. Különösen nem a kisgazdák. Naponta még hajlandók feljegyezni egyet-mást, de az összesítést, az év-végi eredménykimutatást rendesen elhagyják. Az Erdélyi Gazdasági Egylet felismerte a helyzet fontosságát és 1937 telén egy igén egyszerű rendszert dolgozott ki. A számadási könyveket — dán és német mintára — úgy szerkesztette, hogy elegendő egy két szót, vonást és számot beírni minden nap, — azt is tintaceruzával — a többit elvégzi az E.G.E. Számadási Szakosztálya. A könyvekbe kétszínű lap van bekötve: fehér és sárga. A számadást vezető gazda minden hónapban megkezd egy oldalt. A fehér és sárga lap közé másolópapirost tesz és mindennap tintaceruzával feljegyzi a kiadott, vagy befolyt pénzösszeget, a konyha részére átadott terményt és az aznap elvégzett munkát. A feljegyzés alig tart naponta — 2 percnél többet. Amikor eltelt egy hónap, a sárga papirost - amelyen a feljegyzések másolata van — kitépi és elküldi az E G.E. címére, ahol azt átnézik és év végén elkészítik az összesítést. Az E.G.E. központjánál szigorúan bizalmasan — titokban — kezelik a beküldött iveket s igy senki sem tarthat attól, hogy az adatait névszerint nyilvánosságra hozzák, vagy bárkinek kiszolgáltatják. Az 1938-as év kezdetén több mint 60 gazda vállalkozott gaz- dasági számadás vezetésére és az év folyamán minden hónap elején elég pontosan küldötték be a másolatokat. Több hálálkodólevél is érkezett. így többek között egy gazda — akinek nevét a számadások titkossága miatt nem tesszük közzé — júniusban a következőket irta: „Már 21 éve gazdálkodom szüleimtől örökölt birtokon, de alig értem el eredményt. A pénz valósággal elfolyt, anélkül, hogy valami látszatát láttam volna. Már egy fél éve vezetek gazdasági számadást és most eljutottam oda, hogy szereztem egy hold jóminőségü szántóföldet. Amióta feljegyzem a pénzt, nehezebben adom ki és mindig tisztán látom a helyzetet. A háztartási naplóból megtudom, hogy mennyibe kerül a konyha. A munkanaplóból pedig állandóan ellenőrizhetem, hogy arányba volt-e munkateljesítmény a munkaerővel. Igen köszönöm ezalkalommal is az egylet által díjtalanul küldött könyveket és kérem, fogadják be a gazdasági számadást vezetők közé a következő gazdákat a községemből“. . . . Ezután a levél Írója felsorolja öt gazdatársának a nevét. A fenti gazda elindult a helyes utón. Nem járt bekötött szemmel, mint a többiek. Fogjunk ezért minél többen a gazdasági számadás vezetéséhez. Kérjünk számadási könyveket az Erdélyi Gazdasági Egylettől. (Cim: Cluj, Str. Regalá 16). A könyveket díjtalanul küldi meg az egylet minden kisgazdának, aki vállalkozik arra, hogy minden hónap elején pontosan beküldi a másolatokat és év végén ugyancsak díjtalanul készíti el a gazdaság eredményéről szóló kimutatást. Haladjunk, ha nem akarunk bekötött szemmel járni! E.G. Olvassa és terjessze az „Evangélikus Élet“-et! Beszéljünk róla. Az „Erdélyi Szemle* felelősszerkesztőjének, S. Nagy Lászlónak a tollából, az említett folyóirat 1939. 2-ik száma nagy figyelmet érdemlő tanulmány részletet közöl az erdélyi magyarság életéről, élettevékenységerői. A tanulmány rövideD, érthetően igyekszik magába foglalni és feltárni az érdé yi magyarság élettevékenységé • nek és óletnyilváautásának minden jelentősebb ágát és mozzanatát. Rámutatt a busz esztendő óta kisebbségi sorsba jutott, teljesen megváltozott életviszonyok közé került erdélyi magyarság különböző életmegnyilvánulásokban elért sikereire, hiányosságaira s miután igyekezett felölelni az erdá’yi magyarság egész élet-területét, kifejezésre juttatja azokat az eveket, mrg'á'ásókat, tennivalókat és lótparancsokat, amelyek által az uj viszonyok közé került magyarság nem csak, hogy fenn tarthatja magát, hanem erősítheti és fejlesztheti is. Megismerés céljából a fennt említett tanulmánynak egy-egy részletét, monda'át az alábbiakban közöljük olvasóinkkal: Az erdélyi irodalom és annak hiányai c. alatt ezeket írja: A nagy vérveszteség után elsősorban szellemi életünk kezd valamennyire magához térni — s elsősorban az irodalom mécsese gyűl ki. Az Erdélyi Szemle után megemlít', mint a két legirodalmibb és legigónyósebb irodalmat képviselő folyóiratot a Pásztor - ttizet és az Erdélyi Helikon-t. Mellettük az erdélyi magyar irodalom létezésének legélőbb bizonysága az Erdélyi Szépmives Céh könyv- sorozata. Hiányzik azonban egy olyan nevelő, szórakoztató lap, mely a középosztály igényeit kellene, hogy kielégítse. Tudományos téren az Erdélyi Muzeum Egyesület munkálta a művelődés továbbvitelét. Amit a Muzeum Egyesület illetékes osztálya elmulasztott, népünk viszonyainak megismerését és megismertetését az .Erdélyi Fiatalok“ kis serege igyekezett pótolni. Népnevelés ügyében — állapítja meg S. Nagy László is — első halyen állanak egyházaink és iskoláink. De azok munkáján kívül megszervezett egységes népnevelői és ifjuságnevelői munkára lenne szükség. Az ipar és népművészet terén, mely annyi szint, szépségat és értéket tud ragyogtatni, szükség lenne olyanokra, akik értsék és megértessék, akik vigyázzanak népünk művészi alkotásainak megőrzésére, továbbsegitésére. Gazdasági helyzetünk az ország nemzetgazdasági viszonyaihoz mérten is kétségbeejtő, bár ha mindazt a vsgyon átlsgot, ami felett ma még rendüikezünk, nemzeti vagyonnak tekintenénk s az egyéni rendeltetés mellett közös célok szolgálatába állítanánk, gondoskodhatnánk belőle a nemzet minden egyes tagjának valamilyen legkisebb megélhetéséről. A mezőgazdasági élet megszervezését és fellendítését az Erdélyi Gazdasági Egylet végzi mind sikeresebben. Szükség lenne több gazdasági iskolára — s a szövetkezeti eszme szélesebb körben való eljuttatására, a kereskedő- és iparostársadalom megszervezésére is, valamint a bankpolitikánk roegváltoztatá’árs, mert bankjaink ezideig üzleti érdekeiket nem tudták összeegyeztetni a nemzeti érdekkel, mint ahogy a román , Albina* s a szász „Allgemaina Sparkasse* meg tudták tenni. Tanulmányát S. Nagy László ezekkel a komoly következtetésekkel zárja: Minden kulturális, gazdasági és társadalmi kérdés ügyében legfontosabb teendőik az erdélyi magyarság nemzet- kisebbségi öntudatának felébresztése, általános fejlesztése. A kisebbségi öntudat első parancsolata: felismerni a változott sorsban a magunk helyzetét s ráeszmélni arra, hogy én is tagj i vagyok ennek a nemzeti kisebbségnek s hogy a nemzetkisebbség minden egyes tagja egyenlő a közösségben. Nemzetkisebbségi öntudatunk kialakulása során nevelésünk el kell. hogy jusson mielőbb az ősz- szes válaszfalak szükségszerű leomlásáig, testvérré kell* hogy tegyen mieden erdélyi magyart, hogy aki magyar, az testvér is legyen és aki testvér, annak fájjon mindannyiunk sorsa. CENZÚRÁT, Innom 1» Tribünéiül Bragov trab Nr. 1088/1988. Tip. n ANTAL“ Brafov, Calea Vietoriei 86. /
