Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-23 / 9. szám
1939. április 23. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 EVANGÉLIUM ÉS ÉLET. ______ Hi t áltai . . . Egyszer egy tanító arról beszélt a gyermekeknek, hogy Isten csak azt részesíti kegyelmében, akinek nagy a hite. Hogy tanítványai jól megértsék, egy igen szép könyvet vett kezébe s egymásután kínálta meg vele a gyermekeket. Azok álmélkodva néztek rá; irultak-pirultak ; össze is súgtak, hogy miért hitegeti őket, mikor úgy se adja oda a könyvet, — de nem nyúltak érte. A tanító már csaknem végig járta az osztályt, mikör végre akadt egy fiú, ki a könyv után nyúlt. A tanító neki adta. A fiúcska szörnyen meg volt lepődve s alig merte hinni, hogy a könyv igazán az övé. Hát még a többi gyermek! Milyen arcot vágtak, mikor látták, hogy a tanitő komolyan veszi a dolgot. Egyik-másik meg is kérdezte, hogy hát igazán azé a gyermeké most már az a szép könyv? „Természetesen — szólt a tanító — hiszen megmondtam, hogy annak adom, aki elfogadja. Téged is megkínáltalak vele, miért nem vetted el1“ „Igen ám, — hangzott a válasz, — de nem hittem, hogy tanitő ur komolyan beszél“. „Látod fiam, — szólt a tanitő, — épen ez a bajotok, hogy nem hittetek nekem s azért nem lett a könyv a tietek, hanem azé, aki hitt.“ * * * Isten nagy ajándékokat igér, kínál és nyújt felénk : bünbocsánat, üdvösség, örökélet. S mindezt ingyen kegyelemből adja. Olyan felmérhetetlen és felbecsülhetetlen nagyok az Isten ajándékai, hogy nem merjük elhinni, hogy azok a miénk lehetnének. Pedig csak utána kellene nyúljunk, elfogadjuk, hogy a miénk legyenek. A hit az a láthatatlan kéz, mely Isten ajándékai után nyúl s melybe Isten az ö ajándékait beléhelyezi. Kiáltanak a számok . . . címmel közöl érdekes kimutatást a Kiáltó Szó az elmúlt esztendőben Erdély nagyobb városaiban történt vallásváltozásokról. Reámutat azokra a veszteségekre, amelyek e téren érték a református egyházat s megemlíti, hogy bár megfelelő adatok hiányában nem állítható fel pontos kimutatás a falvakról* de meg van győződve, hogy ott is nagy eltolódások történtek az utóbbi esztendők alatt. Különösen nagy lehet ez a szórványokban, ahol nem megfelelő a hivek gondozása. Nem állnak rendelkezésünkre hiteles adatok annak megállapítására, hogy milyen arányú veszteségeket szenvedett saját egyházunk az utóbbi esztendők alatt vallásváltoztatás és a gyermekek hite körül történt megalkuvások révén. Megszervezett gyülekezeteinkben nem igen voltak e téren nagyobb bajok. Lehet, hogy annál szomorúbb a helyzet szórványainkban és itt is, főként azokban, amelyeket nem ismerünk. Hiszen kétségtelen: megszervezett szórványainkban valóban értékes és odaadó munka folyik. Különleges azonban a helyzetünk. 24, az ország területén szétszórt gyülekezetünk mellett szórványnak kell tekintsük az egész ország területét, mert szinte mindenütt találhatók magyar evangélikusok. Vannak kik több 100 km. távolságnyira laknak egy-egy magyar evangélikus gyülekezettől senki által nem ismerve, számon nem tartva. Legfontosabb teendőnk tehát az lenne, hogy pontos nyilvántartót készítsünk ezekről. Ezt a nagy és fontos munkát azonban nem lehet másként elvégezni csak úgy, ha minden magyar evangélikus szívügyévé teszi és segít abban azzal, hogy megkeresi szórványban lakó ismerősét, kéri annak segítségét és az általuk összeállított kimutatást beküldik lelkészi hivataluknak. Tehát csak az egyetemes felelősség utján oldható ez meg. — S itt ismételten reá kell mutatnunk arra a pótolhatatlan szolgálatra, melyet az egyházi sajtó nyújt. Ajánljuk tehát megrendelésre, szórványban lakó ismerőseinknek, az Evangélikus Eletet és támogassuk &zt munkájában. Oillich Fülöp. ADD MEG URAM. Irta: R. BERDE MÁRIA. Iád és énekeskönyvvel, bibliával a kezében öl a rádió köré, hogy urak és cselédek a fővárosi gyülekezettel veleénekeljék a zsoltárokat és dicséreteket. Ha ilyankor a rádióistentisztelet után szét is szóródatk megint, derűs megbékélés ténylik minden arcon és hol a konyhában, hol a kertben fel-felkapja a szellő azt a dallamot, amelyet a rádió mellől hozott elés most továbbdudol valaki. Nagy erőt jelent a finn nemzetnek ez az általános komoly vallásossága. Még nagyobbat talán az, hogy van olyan evangéliumi mozgalma, amely egészen hazai földön termett, tehát a nép lelkületének a kifejezője; az „ébredtek“ mozgalma ez, a parasztprófóta, Ruotsalainen Pál az első nagy apostola- Nyugat-Finnországból, Pohjanmaaból indult ki ős ma is olt van a fő űzhelye, de azóta szélesen elterjedt az egész országban. Külsőleg is felismerhetők az ébredtek puritán, fekete viseletűkről (a férfiaké erősen magyaros), de tekintetük békés derűjéről, alázatosabb és csöndesebb hanghordozásukról. Olyan vidéken formálta át ez a mozgalom a lelkeket, ahol gőgös és jómódú nép lakott, kötekedő és bicskás. Egy-két emberöltővel ezelőtt még duhaj verekedési szándékokkal látogattak el egymás falujába a pohjanmoai legények, ma a Szentirás olvasására, bűneik megvallására, zsoltáréneklésre gyűlnek hol ide, hol oda. Ezek az ébredt ifjak zsoltárral az ajkukon indultak 1918-ban harcba a vörösek ellen és ugyanazzal a zsoltárral mozdultak meg hatalmas tömegekben az orosz szovjet felől egyre beszivárgó, fenyegető veszedelem ellen néhány évvel ezelőtt (a lapua mozgalom) Azt hiszem, a finn vendégszeretetnek egyik csodálatos titka is ebben az erős evangéliumi szellemben rejlik: akár hányszor e’őfordul, hogy mig vártak rám valamelyik otthonban, a már összegyűlt vendégek vallásos énekeket énekeltek: aki megpróbálta, tudja, micsoda összekapcsoló hatalma van ezeknek az énekeknek. Nos, ha egy ilyen egységes lelkű közösségbe pottyan valaki, az lehetetlen, hogy ne érezze azonnal: haza érkezett. Otthon van. Milyen meleg, sokak otthonává lesz ezáltal sok családi fészek, amely ridegen elzárkózhatnék a maga nyugalmát féltve 1 Bo’dog Finnország azért is, mert nincs a társadalmának egy olyan rétege sem, amely et'ől az egyetemes evangéliumi lelkűiéitől érintetlen maradna. Egyik legnagyobb Írójuk és költőjük, Topelius, egész magától értető- déssel tesz bizonyságot arról, hogy azt a vallásos éneket, amelyet a Reménységről irt és amellyel soká vajúdott hiába „kapta, kegyelemből, amikor már végkép nem ért semmit a költői invenciója* és a múlt század legnagyobb finn államférfia, a finnek Széchenyije, Snellmann minden nagyképű program helyett egy felszólítást intéz nemzetéhez: „Kérjetek Istentől nagy gondolatokat és erőt azoknak megvalósításához 1* Tauszig M. Ha hiszel, bizonyságot fogsz tenni; ha bizonyságot teszel, szenvedned kell; ha szenvedsz, megvigasztaltatol. Hit, bizonyságtétel * és kereszt összetartoznak, Luther. A mindennapi kenyeret, A mindennapi nyughelyei. Nyáron a nyájaskék eget, Télen a tűzhely-meleget. Vizek jótévő hűvösét, Tisztaság tiszta köntösét. A harcban már kíméletet, Hogy elbirjam az életet, Kis gondot értem, mennyi bár Koccant pohárnak is kijár. És néha sugalmakat, Még el ne üljek hallgatag, Mesét, mely feltör könny helyett, És másoknak is enyhület. Fölöslegkép meg ne tagadd : Néha mosolyom is megadd, Csak a kevés kedvesekér, Kiknek ez még örömet ér. És mindennapi hitemet, Hogy elvezesse szivemet A Tőled gyűlő pici láng: A mindennapi Miatyánk.
