Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-04-23 / 9. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 április 23. | ASSZONYOK ROVATA, jj Távolból érkezett testvéri üzenet, Az elmúlt esztendő nyarán volt kedves vendégünk Ylönen Reinó finnországi fiatal lelkészteslvéiünk. Néhány napos ittléte sokunknak igaz örömére volt s alkalmul szolgált arra, hogy örCkidőkre szóló Jóbarátságot kössünk, amely barátság több akar lenni emberek egyszerű barátságánál. Emberek barátságán, szivek találkozásán keresztül egyházaink találkozója, egybefonódása akar lenni. A napokban kaptuk finn barátunktól a következő levelet Kedves Barátom és Testvérem! Nagyon köszönöm az Evangélikus Életet és azt a kedves leveledet, mely már régóta jutott el hozzám. Kedves tőletek, nekem pedig őszinte örömömre szolgál, mert rajtuk keresztül állandó kapcsolatban vagyok a messzi szép Erdélyben élő magyar evangélikus testvéreimmel. Üzenetet hoznak nekem onnan a szép fenyvesekkel borított magas hegyek közül. Ez pedig nekem nagy öröm. Észtországban, Narva városában lakom. Történelmi emlékű hely ez. Ma 23.000 lakosa van, de a világháború előtt 50.000 volt, mert itt akkor nagy orosz gyárak voltak. A városon át a nagy és sebes Narva folyó folyik. Partjain most is láthatók a régi várromok. 11 temploma van, 6 görög keleti, 2 észt evangélikus, 1 finn evangélikus, 1 német evangélikus és 1 római katolikus. Annyi nyelvet beszélnek itt, hogy csoda. Gyakran történik meg, hogy kis társaságunkban 4-5 nyelvet beszélünk: észt, finn, svéd, francia és angol. A város ugyanis a történelem folyamán volt svéd, dán, német és orosz birtok s ezért annyira kevert a lakossága. Közel hozzánk a szép tengeröböl. Nyáron állandóan sok a külföldi nyaraló. Régen még többen jöttek, mert Narva az orosz előkelőségek nyaralója volt. Nagyon sok szép villát építettek. Szülőföldemen, Finnországban az olimpiász megtartására készülnek. A helsinki gyülekezet fog gondoskodni istentiszteletekről és egyházi előadásokról, hogy a messziről jövő vendégek megismerhéssék egyházi életünket is. Szállást is adnak a vendégeknek. Egyházi lapjaink nagy szeretettel foglalkoznak a magyar evangélikus egyházi eseményekkel. Gondolom nem lenne haszontalan a ti egyházatokat is megismer- tettni. írjál egyházatokról és én szívesen lefordítom, hogy ezzel is szolgáljak nektek. írtam az Evangélikus Élet száttiára is egy pár sort. Mellékelten küldöm. Nem tüdőm meddig maradok itt. Remélem addig még lesz alkalom, hogy felkeressetek. Jöjjetek, mert nagy szeretettel várlak! Az az idő, mit ott töltöttem Erdélyben, nálatok, legszebb emlékeim közé tartozik. Milyen gyönyörű a Nagykőhavas. Messze, messze felnyúlik az ég felé .. . Istenre figyelmeztet állandóan. Nem fogom soha elfelejteni azt a kedves látványt, mikor tiszta levegőjű csúcsáról letekintettünk a parányinak látszó falvakra, emberekre. Mélyen alattunk volt a zaj, lárma, füst... fenn a magasban pedig szívhez szóló csend, szépség ... Meleg finn szeretettel köszöntlek mindnyájatokat: YLÖNEN REINO. BRASSÓI NÉPBANK R.T. folyósit kellő fedezetre rövid lejáratú kölcsönöket, elfogad előnyösen takarékbetéteket. Kakaslövés Apácán. Apáca Brassó megye északi sarkán fekszik, s Háromszék megyétől az Olt folyó választja el. Az egyik legerősebb brassó- megyei evangélikus magyar község. Apáca a többi barcasági csángó községekkel egyidőben, a tatárjárás után keletkezett. A falu határában Nagy Lajos király várat épített s talán a várbeli hadi szolgálatból maradt fenn a kakas ünnephez kapcsolódó lövészverseny hagyománya. A kakaslövésre már húsvét előtt hetekkel készül az arra kiválasztott ifjúság. 14 — 15 éves legénykék. Ki tudja, melyik időből fennmaradt fa-ijjas puskával gyakorolják a lövést, azonkívül verseket, párbeszédeket, énekeket tanulnak meg. Hogy ezek a párbeszédek melyik időből valók és ki irta, ismeretlen. Húsvét másodnapján délben indul el a menet. Közbül vál- lukra vetett ijjas puskával a legények, kik legtöbbször énekszóval haladnak. Indulókat énekelnek. Egy vezető legény viszi a rúdra szegezett, nagy deszkatáblára festett életnagyságú tarkakakast) melynek a hasa, illetve oldala közepébe egy 2 lejes nagyságú fekete pontot festettek. Ez a céltábla. Aki a lövéskor eltalálja a fekete pontot, az a győztes. Két legény pedig viszi a két élő kakast, amelyeket két favilla fogai közé kötöttek be s igy magasba emelve visznek. A két élőkakast a lövéshez beállott legények összetett pénzéből veszik. A lövő legénykék, vagy mint itt Apácán mondják: inaskák száma változó. Ahány egyforma korú, 13—15 éves, még nem konfirmált fiú van a faluban, mind beáll; van némelykor 30—40 résztvevő is. Ez minden Apácán született fiú kiváltsága és joga, hogy résztvehessen, sőt követeljen magának helyet a lövő csapatban. Van közöttük hat vezető fiú és egy középkorú férfi, illetve meglett családos ember, kihez eljárnak a fiúk a párbeszédek megtanulása végett. Mikor a menet az evangélikus templomhoz ér, akkor már á falu népe — sőt más faluból is — csatlakoztak a tömeghez. A templom előtt megállanak és éneklik: „Erős vár a mi Istenünk“, Luther örökszép énekét. Innen azután kivonul az egész menet, az egész falu népe, a falu felett elterülő mezőre, éppen a hajdani vár feletti hegyoldalra s megkezdődik a versenylövés, amit ének és párbeszédek előznek meg. Az első a veszekedés, amelyben négy fiú szerepel négyzetalakban szembeállva egymással. A veszekedés lényege: három fiú összevész azon, hogy lőjjenek-e le két halálra ítélt kakast vagy sem. Egyik védi a kakasokat, a másik kettő nem akar kegyelmezni. Veszekedés közben jön meg a negyedik, aki a kettőhöz csatlakozik s most már hárman vannak az első ellen. A kakast védő elleni felháborodásukban már őt akarják lelőni, mire az megijed s inkább ő is beáll a kakaslövők közé. Ezután következik a kakas búcsúztatása, amelyet egy ötödik fiú mond el. Ennek elhangzása után veszi kezdetét a versenylövés, mely elől a közönség széthúzódik, mivel a nyilak vége hegyes vasból van. A nyilak jól belefuródnak a deszkatáblába, ha azonban embert találnak, veszedelem lenne. A legtöbb a deszkába fúródik, de bizony a tábla mellett is szalad el sok és a földbe fúródik. Addig lőnek, amig egy eltalálja a fekete pontot. Ez a győztes! Nagyon szép látvány. A hegyoldal tele van néppel és boldog gyermekekkel, akik piros húsvéti tojást visznek a kezükben. Mikor vége a lövésnek, a fiuk énekelve indulnak hazafelé s az apácai fúvós zenekar, melynek tagjai evangélikus magyar gazdák — menet is, jövet is szolgáltatják ének közben a zenét. Énekelve és zene mellett mindenki hazamegy, az ijjas puskás fiuk is megérkeznek a szállásra, vagyis annak az embernek a házába, aki vállalta a betanítást. Ennek az embernek a felesége már főzi a levest marhahúsból, megkoppasztják a kakasokat és megké- szitik paprikásnak. Ha elkészül, asztalhoz ülnek. A győztest ültetik az asztalfőre és ő kapja a kakas-combot, a kakas szivét és a máját. (Ifjú Erdély). Lejegyezte: özv. Nagy L-né, Mihályi Róza. Olvassa és terjessze az „Evangélikus Élet“-et!
