Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 3. szám
1. Evangélikus Élet 1939. január 29. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET GYERMEKLAP-MELLÉKLETE És pásztorok voltak azon a vidéken a szabadban és az éjjeli őrséget tartották nyájok mellett. És egyszerre az Ur angyala hozzájuk lépett, és az Ur dicsősége körülragyogta őket; és megfélem- lettek nagy félelemmel. És azt mondta az angyal nekik : Ne féljetek; mert ime hirdetek nektek nagy örömöt, mely minden népeknek öröme lészen: mert Megtartó született nektek ma, ki az Ur Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig nektek a jele; találtok egy bepó- lyált kisgyermeket feküdni a jászolban. És hirtelen egy mennyei sereg sokassága lett ott az angyallal, kik az Istent dicsérték és ezt mondták: Dicsőség a magasságban az Istennek, és földön békesség; emberek közt jóakarat. És történt, hogy mikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, az emberek meg a pásztorok azt mondták egymásnak: Hát menjünk el egész Betlehemig, hadd lássuk azt a dolgot, ami történt, amit az Ur megjelentett nekünk. Elmentek tehát sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban feküdt. Lukács 2, 8-17. „Boldog Uj Esztendőt I“ így köszöntette egymást kicsi és nagy s mindenki szivében megszólalt a titkos remény hangja: hátha! . . hátha ez az esztendő boldogabb lesz, mint a többi? Pedig várhatunk-e jobb és boldogabb esztendőt, mint amelyiktől most olyan nehéz szívvel búcsúztunk? Nem volt-e az 1938. esztendő a boldog békének az éve? Nem volt-e Istennek gazdag áldása emberen, állaton, búzán és boron? __ S ime mégis megszólal lelkűnkben a titkos hang s telhetetlen szivünk, mindig többet akar: „Akar egy boldog Uj esztendőt!“ Igaza van mégis a szív hangjának mert bármennyire is jó volt az elmúlt esztendő legfeljebb csak azt érezhetjük, hogy Isten kegyelme volt nagyobb mihozzánk, de azt még nem érezzük, hogy mi lettünk jobbak. Az igazi boldogság pedig csak akkor következik be, ha mi leszünk jobbak, sokkal jobbak, mint eddig voltunk. Nem leszünk többé irigyek és gyűlőlködők. Nem leszünk önzők és haszonlesők. Szivünkben helyet engedünk annak a nagy „Szeretetnek* amely csak most szállt le újra közénk az utolsó karácsony ünnepen. Nem véletlen az, hogy a Szeretet ünnepével búcsúzunk az Ó-esztendőtől és ettől az ünnepi hangulattól áthatva lépünk az Uj-esztendő küszöbére. Isten kegyelme akarta úgy, hogy a kezdeten s a végen megerősítsen minket: A Béke, a Jóakarat és a Szeretet ajándékaival. Viqyük magunkkal ezeket a mennyei ajándékokat! Vigyük, mert hosszú és rejtelmes az út, •amely előttünk áll, tele ezer veszéllyel és gonoszsággal. Nem tudjuk, hogy milyen küzdelmek várnak ránk: de egyet biztosan tudunk, hogy aki ezeket az isteni fegyvereket magával viszi, az biztosan győzni fog. R. GYERKÓ ANNA.
