Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-11-12 / 23. szám
2. Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 1939 november 12. A békesség fejedelme. Nézzétek ezt a képet. Érdekes kép s mégis egészen természetesnek érezzük. Nem látunk semmi csodálkoznivalót azon, ha Jézus ott áll a vadállatok között s azok szelíden, hízelegve simulnak hozzája. Úgy gondoljuk, hogy jelenlétében a legvadabb állat, a legvérengzőbb szív is megbékül. A biblia több helyén azt a gondolatot érzékelteti, hogy az állatvilág elvadulásának oka is az embernek a bűne volt. Az éden kertben még békésen megfértek egymás mellett s engedelmesen hajlottak az első emberek szavára. A bűn miatt veszett el az édenkert boldog élete s költözött a világba a vadság és a vérengzés. Bűn korbácsolja fel izzó szenvedélyre az emberi sziveket és igy születik gyilkosság, háború, rablás stb. Minden embernek a szivében élnek olyan érzések, vágyak, kívánságok, melyek különböző vadállatokhoz hasonlitnak s melyek az embert valamilzen vadállathoz teszik hasónlóvá. Ezeket is csak Krisztus tudja bennünk megszeliditeni. Krisztus a béke fejedelme. Azért jött, hogy levegye rólunk a bűn átkát, hogy tudjunk újra igazán szeretni. Ha az emberek mindmind Krisztusra hallgatnának, Neki engednék át az uralmat szivük fölött, akkor újból megvalósulna az a csoda, amit ez a kép fejez ki képletesen: az egymást gyilkoló emberek ismét testvérként szeretnék egymást. Legyetek ti a béke fejedelmének szolgái. Imádkozzatok, hogy mennél többen ismerjék meg őt s rendeljék alá magukat az ő akaratának. Mit tudok Petőfi Sándorról? Az Erdélyi Magyar Evangélikus Gyámintézet irodalmi versenyén páiyadijat nyert dolgozat. (Folytatás) A szegénység még nagyobb volt otthon, mint eddig. Továbbtanulásra még remény sem volt. Egy rokon, akit lelkiismeret furdalt, magához vette Oätfi-Asszonyfalvära. Itt úri élete volt. Azt gondolta, hogy tanulmányait is folytathatja, de csaló dott. Utolsó percbea finoman kidobták. Ekkor elment katonának Sopronba. Tiszt akart lenni. Itt régi barátaival sokszor eltrófált, de a gőgösökhöz goromba volt. A kaszárnyában véletlenül a legpiszkosabb cigánnyal aludt egy ágyban. Durva káplárja pedig sokszor elkeserítette. Szabad perceiben azonhan mindig olvasott. Ezredét Grácba vitték. Innen Horvátországba mentek A kórházi ágyból állott be a sorba, mert 1840 május és júniusában tífuszban volt. Károlyvárosban három hónapig feküdt. Zágrábban még vért is hányt.. Szeptemberben ismét kórházban volt. Decemberben jó lelkű ezredorvosa már aggódott életiért. Február végén falmentették a katonáskodás ó'. Sopronba gyalogolt, hol barátai rémülten fogadták a kiaszott fiú*. Márciusban ismét gyalog ment Pápára. Látogatni kezdte a kollégiumi előadásokat, de társainak gúnyos kacaja és tanárának sértő pillantása Pozsonyba űzte. Itt már alig ismerték meg szegényt a barátai. 10 napi betegség után mégis útrakelt. Barátai egy darabig el is kisérték. Győrbe, majd Pestre és onnan Dunavecsáre ment szüleihez. Most megpihenhetett volna, de átló! félt, hogy a nagy nyomor örökre odafaöti. Elment hát Pestre. Innen Balatonra gyalogolt, majd Veszprémbe, Somogyba, Tolnába ment. Ozorán színészekre talált. Csatlakozott hozzájuk. Akkor lépett fel először színpadon a „Paleskei Nótáriusban.* Sok ismerős helyen jártak még, de régi barátait lehetőleg elkerülte, mert szégyalte, hogy egy szedett-vedett társasághoz tartozott. Nyár végén otthagyta a színészeket. Pápán a saját erején akart tovább tanulni. Szegénysége miatt sok csalódás és keserűség érte. Szerencsére megismerkedett néhány nagy Íróval, festővel, akik kárpótolták a sors mostohaságáfc 1842-ben a legelőkelőbb újságnak négy verséi
