Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-11-12 / 23. szám
1939 november 12. Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 3. Téli világ. Megölte valaki magát Az hozta ezt a rút időt. Fuj a szél, táncol a tányér .A borbélymühelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobiban. A napszámos, a napszámosné Tüsköt fűrészel és hasit; Daróc pólyában gyermekük A szélvésszel versenyt visít. Hol a boldogság mostanában ? Barátságos meleg szobában. Jár nagy léptekkel föl s alá A katona őrhelyén, És számlálgatja lépteit ; j Kínjában mást mit is tegyen ? Hol a boldogság mostanában ? ^Barátságos meleg szobában. Irta: Petőfi Sándor. A hosszú lábú drótos tót Kopott gubáját cipeli; Az orra érett paprika, S hidegtől folynak könnyei. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Barangol a vándor színész Egy falutól a másikig; Meleg ruhája nincs ugyan, De mindazáltal éhezik. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Hát a cigány ? Vacog foga a rongyos sátorok alatt: Kopogtat a szél és bemegy, Bár a cigány nem szól: szabad! Hol a boldogság mostanában ? Barátságos meleg szobában. Megtanultátok az igeidőket és remélem, még azt sem felejtettétek el, hogy mikor írunk t és mikor írunk tt? Az igével nem csak azt fejezhetjük ki, hogy melyik személy és mikor végzi a cselekvést, hanem azt is, hogy milyen módon végezzük a cselekvést. így az igének három módja van : jelentőmód, feltételes mód és parancsoló mód. Amikor a cselekvést egyszerűen csak kijelentjük, akkor az ige jelentő módban van. Pl. írok, írtam, írni fogok. Ebben a módban, amint látjátok, három igeidő van. Amikor nem biztos, hogy a cselekvés megtörténhetik, akkor az ige feltételes módban van. Pl. írnék, írtam volna, (folytatjuk). Megölte valaki magát, Az hozta ezt a rút időt, Fuj a szél, táncol a tányér A borbélymühelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. küldte be. Május 22-én mag is jelent a legrövidebb A borozó c. verse. Nagy volt ezért az öröm a diákok otthonában. Most már ország-világ előtt költő lett Petőfi Sándor. A komor lélekbe is öröm költözött. Sikerei is gyarapodtak. Az önképzőkörben Lehel c. verse dicséretet nyert. Szin és való cimű versét jóbarátja Kozma, úgy szavalta el, hogy a tapsnak se vége, se hossza nem volt. Ö pedig az <Úlmos botolc c. versét olyan hatással adta elő, hogy Eszterházy gróf a kitűzött két aranyat még eggyel megtoldotta. Aznap este a diákok Fromm zsidónál mulattak. Másnapra & somogyi fiúk búcsúlakomáján vettek részt. Petőfi költőhöz és ünne- pelthez méltóan öltözött fel. Igaz, hogy kölcsönkért volt a ruhája, de minden gondját felejtette sikere. Jó kedve azonban nem sokáig tarthatott. Hajnaltájban a ruhák gazdája, egy úrifiú fennhangon követelte vissza ruhadarabjait, Barátai ugyan keményen rendreutasitották a szívtelen kölcsönzőt, de Petőfi sápadtan szaladt haza, hol lehányta magáról az idegen holmikat és sirra borult Kozma barátja nyakába. Valószínű, ez az eset is hozzájárult ahoz, hogy későbbi verseiben nem egyszer íréit ki a magasabb osztályhoz tartozók ellen. Ebben az időben kötött barátságot Jókai Mór regényíróval és Orlay Petrovici Somával, a festőművésszel. Együtt látogatták meg az öreg Petro- vicsékat is Dunavecsén, ahol még mindig nagy szegénységben éltek. A szülők boldogan ölelték magukhoz fiúkat, mert remélték, most már ember lesz belőle. Pápáról Debrecenbe ment, hol a telet nagy betegen és nélkülözések közt töltötte el. Minden vágya az volt, hogy Pestre mehessen. 1844 februárban elindult Tokaj felé. Egerben a katolikus papok már ismerték nevét, tehát nagy örömmel fogadták. Ez erőt adott további útjához. Szerencsésen eljutott Pestre, hol Vörösmarty jóindulatából 1844-ben a Nemzeti Kör kiadta első verskötetét. Nemsokára a Pesti Divatlap fizetéses segéd-szerkesztője lett. Most kezdődött meg Petőfinek az új és dicsőséges korszaka. — Mint jő gyermek, legelőször is szüleihez utazott le. Apja, a jó öreg Tcorcsmáros, büszke volt arra, hogy fia már újságot csinál. Anyja pedig örömmel szorította magához fiát, mert belátta, hogy nem hidegült el tőlük. Sokáig azonban nem maradt otthon, mert már Pesten kötelessége várta. Pestről gyakran fel-
