Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-09-11 / 30. szám
*0LYAMJ Egyes szám ára 2 lej. 1938. szeptember 11. Autorität de Ministerul de Interne sub. No. i*«8eo Anul lese 30. szám. ©etmissiiób, tarsadafmv Éíuíiurdtis éiviCágnöeU keUUatjv. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Riss Béla. Kiss Béláné. R. OyerJcó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő A sűlyedő Péter. A felekezeti iskola hivatása. „De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván ; Uram, tarts meg engem !* Máté : 14, 20-32. Ez az elragadóan szép és meglu(ó:.n szomorú történet egy fáradságos napnak a végével kezdődik. Az Úr Jézus elküldi megfáradod tanítványait a tenger túlsó partjára, hogy pihenjenek. Ö maga is megfáradod. Kifárasztotta a sok szenvedő ember nyomorúsága, akik a nap folyamán hozzá sereglettek. A lelke volt különösen fáradt, mert lelkében áíélfc minden szenvedő léleknek a nyomorúságát,. Fáradt lelke az Atyához sieted megpihenni. A csendes magányban, imádságában Isten elé vide a bűn átka alatt nyögő embereknek nyomorúságát. A tanítványok csolnakja már a tenger közepén járt, amikor a fellegek közül előbukkanó hold fényében egy sötét alakot pilantodak meg a vizen járva, feléjük közeledni. Amikor rémületükből magukhoz térve felismerték az Urat, Péter szivét elöntötte a Jézus iránti szeretet és vágyakozás. Felált a hajóban, karját Jézus felé tárta és szive ettől az égő szeretettől és vágytól dobogott: Jézushoz menni, előtte leborulni, Öt csodálni, átölélni, hozzá egészen közel lenni. „Uram, parancsolj, hogy ho zád mehessek a vizeken“- szólott s az Úr felelt — „jövel“. Ekkor következett be Péter tragikus sorsa; a hideg szél arcába vág és ő megrémültén sülyedni kezd. Egy ember, aki rajongva szert ti Jézust. Egy ember, aki álmélkodva látta csodatételeit és hallgatta lelket gyönyörködtető, édes beszédét. Egy ember, aki hisz Jézusban, akinek életcélja az, hogy Jézushoz mehessen. Egy ember, aki uláinerül, mert kicsi a hite. Sülyedő Péter a mi képünk. Ha ugyan van a mi szivünkben hasonló szeretet Jézus iránt. ’ Ha ugyan minket is hasonló vágy éget, hogy Jézushoz menjünk, hogy hozzá egészen közel lehessünk. Az élet vizén járva, amikor arcunkba vág egy-egy életviharnak, vagy a halálnak dermesztő, hideg szele, óh, hányszor merülünk alá a kételkedésbe és kétségbeesésbe. Merülünk és velünk együtt merülnek szent feladatok, közérdekű ügyek, melyeknek keresztülvitelét magunkra vállaltuk. Óh, mi Péternél is százszor kisebb hitü, gyenge emberek, hogy is merünk elindulni a magunk hitének erejére támaszkodva. Jézus kinyújtja felénk segilö kezét s felemel és velünk együtt emeli a velünk merülő szent ügy érdekét is. Mátyás Béla. Minden iskolaév kezdete komoly gondot okoz a szülőknek, hova, mely iskolába küldjék gyermekeiket, hogy az életben boldogulhassanak. Minden eshetőséget számbavesznek s hosszan latolgatják az egyik és másik iskola előnyét, mig végre elhatározzák magukat s döntenek egyik mellett. Egyházaink sok nehézség árán tartják fenn iskoláikat s azok is, amelyekben nincsen hitvallásos iskola, igyekeznek megtenni minden lehetőt, hogy saját iskolát állítsanak fel. A hitvallásos vagy felekezeti iskola alapja az a hit, hogy szükség van arra. Hogy az érte hozott áldozat sem az egyház, sem a szülők részéről nem hiábavaló. Az idők rámutatnak arra, hogy öntudatos keresztyén, a?, egyházhoz ragaszkodó hivő lelkeket a hitvallásos iskola nevel, rt reíXiie/.^úötc»iáTfuk ki üg/asaz a hivatáca, tni.nt-«és iskoláknak: jó honpolgárokat nevelni, akik hazájukat szeretik, érte munkálkodnak s javán mindenütt és mindenben szolgálják. A felekezeti iskola ezen felül egy más célt is lát maga előtt: hivő keresztyénné, egyházát szeretővé nevelni az egyént. Tagokat nevelni az egyháznak, akik az apák örökébe lépjenek s akiknek vállaira nyugodtan helyezhető az egyház jövendő sorsa. E célt a felekezeti iskola azáltal szolgálja, hogy törekszik vallásos és erkölcsös jellemmé fejleszteni a gyermeket. A cél elérése érdekében igyekszik felébreszteni a gyermek lelkében a vallásos érzéseket. Teszi ezt nem csak a vallás órák alatt, de minden tanítási órán. Isten létezésére felhívni a gyermek figyelmét minden tantárgy keretében lehet: földrajz, természettudomány, vagy bármely más tananyag kapcsán. Isten létezésének érzékeltetését nyomon követi a tőle való függésünk érzetének felkeltése. Minden Istentől jön és tőle függ; mily könnyű ezt a gyermek elé tárni, ha az egyes órákon adódó alkalmat jól kihasználja a tanító s célszerűen érzékelteti. Isten nagyságának a megismerése, tőle való függésünk érzete mintegy kényszerit arra, hogy engedelmesek legyünk ahhoz a bölcs, mindenható Istenhez, aki a világ eseményeit úgy igazgatja, hogy az javunkra legyen. Az Isten iránti engedelmességre nevelni, a felekezeti iskolának a legfőbb célja. Nemcsak tanítja a parancsokat, de ellenőrzi, hogy a gyermekek meg is tartsák azokat. Nemcsak hirdeti a szeretetet, hanem igyekszik az iskolában és azonkivül is átvinni a gyermekek életébe azt. Nemcsak hivatkozik a könyörületességre, de minden alkalmat megragad próbára tenni és cselekedetre késztetni a gyermeki lélek könyörü- letességét. A gyermeki lélek elé követendő példaként Jézus Krisztust állítja, aki az engedelmességben, a szeretetben, az irgalmas könyörületben legelői járt, aki nemcsak tanította, de életében meg is mutatta a tökéletességet. Szüntelenül felfelé irányítja a gyermek tekintetét, hogy ne csak az anyagi világot lássa, — hanem vegye észre az eszmei, a tökéletes világot, amely felé neki is törtetni kell. A látottak és hallottak nyomán a gyermekben is derengeni kezd. Egy tisztultabb életfelfogás alakul ki benne. S mig eleinte a lelkében támadt érzések hatása alatt cselekszik helyesen, az idő múltával, akaratereje növekedésével saját elhatározása folytán. Az egyházi iskola keblén nőtt gyermek az egyház buzgó munkása, áldozatkész tagja. Nincs és nem is .lehet nemesebb célja és hivatása a felekezeti iskolának, mint erre nevelni, ezt szolgálni. A szülői szívnek egyedüli vágya boldoggá tenni gyermekét. Nem a vagyon tesz boldoggá, hanem a tiszta lélek. Ezt akarja formálni és csiszolni a felekezeti iskola. Ezért nélkülözhetetlen. Sípos András egvházsegédkező.
