Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

7 címen külön pedagógiai folyóirat megindítását láttam szükségesnek, mely magasszínvonalú egyházpedagógiai sajtóorgánummá vált. Egyházlátogatáson személyesen igyekeztem meggyőződni gyülekeze­teink lelki és anyagi helyzetéről s lelkipásztoraink és tanítóink munkájá­ról híveink vallási életéről és egyházi buzgóságáról, egyháztársadalmi szerveink tevékenységéről. 1919 őszén kezdtem egyházlátogatásaimat s 1947 tavaszán fejeztem azt be. Tíz év kiesett ezen munkából háborús nehézségek, a zsinat és ma­kacs gégehurutom miatt. 333 teljes püspöki egyházlátogatást végeztem. Minden anya- és leánygyülekezetben és nagyobb fiókgyülekezetben prédi­káltam, a vezetőséggel, presbitériummal és hívekkel tanácskoztam. Az utolsó időszakban a presbitériummal és ifjúsággal külön is foglalkoztam. Történelmi és egyházi ünnepségeken ezenkívül is számtalanszor felkeres­tem gyülekezeteinket. Örömükben, bánatukban részt vettem. Isteni igéjét hirdettem, előadásokat tartottam, evangélizáló munkát végeztem. 54 új, vagy renovált templomot avattam fel. Egyházi munkásaink nevelésére 1932-től kezdve ú. n. körzeti konferenciá­kat tartottam. A lelkipásztoroknak öt körzetben tartott konferenciát később tanítói körzeti konferenciával egészítettem ki. Kísérletet tettem lelkészek és tanítók közös konferenciájára, mely rendkívül áldásosnak bizonyult. Alkalmat kaptam ezeken a konferenciákon a lelkészi és tanítói hivatás mélységének, nehézségeinek, gyönyörűségének és felelősségének feltárá­sára s az egyházi munkás lelkületének formálgatására. Ifjúsági munkánkat igyekeztem rendszeressé tenni. Középiskoláink Sop­ronban, Bonyhádon megfelelő Diákotthont kaptak, kőszegi internátusunk pedig kibővült. Soproni Líceumi Diákotthonunk 100 diákot fogadott be. Bonyhádi Diákotthonunk 60 diák vallásos nevelését végezte. Középiskolába járó evangélikus ifjúságunk összetartására, evangélikus nevelésére, egyházi öntudatának erősítésére 1923-ban megszerveztem az Evangélikus Diákszövetséget, mely egyházkerületünk középiskolá­val bíró városaiban egészen az utolsó időkig eredményes munkát végzett. Évenként kiadott munkaprogramm biztosította céltudatos és egységes munkájukat. Gyülekezeti ifjúsági munkánkat egyesületi és gyülekezeti vonalon indí­tottam el. Az egyesületi alapon kifejlesztést a KIÉ keretében helyesnek tartottam. Az ifjúsági munkát ugyanis egyénivé kell tenni, hogy az ifjúság felébresztett egyéni vágyakozásával és aktivitásával kapcsolódjék testvéri közösségbe s vallásos leikületének és evangélikus egyéniségének kiépítésén saját maga munkálkodjék. Egyébként is egyházi értéknek tekintem a KIÉ közösséget, mely ökumenikus vonatkozásban is áldott missziót végez. Más­felől azonban szükségesnek láttam az ifjúsági munkának a gyülekezet fel­adatai közé sorolását. Felfogásom szerint semmiféle szervezet nem mentheti fel egyházunkat a gyülekezet ifjúságával szemben fennálló kötelezettsé­geitől. Éppen azért egyházmegyei megbízottak munkálkodtak ezirányban. Egyházkerületünk ifjúsági munkájának szervezésére, irányítására, erősí­tésére, külön ifjúsági lelkészi állást szerveztem, a leányifjúság munkájának szeivezését és fenntartását szintán avatott személyre bíztam. Ifjúsági szer­vezeteink működése vallási összejövetelekben, konferenciákban, biblia­körökben, evangélizáló hetekben, táborok tartásában mutatja értékeit. Gyülekezeti belmissziói munkánk megszervezését feladatomnak ismertem. Már 1923-ban megállapítottam a gyülekezeti belmissziói munka programm-

Next

/
Thumbnails
Contents