Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1948
6 ma a testi egyházzal. Semmiféle lelki munka sem válliatik az egyházban szabad munkaterületté. Mindegyik a hitvallásos egyházat szolgálja. Tanítómunkájában az egyház hitvallási igazságait hirdeti. Nevelőmunkájával mindegyik az evangélikus, vagyis lutheri élettípust és kegyességet formálja. Az egyházhűség egyképen követeli a hitbeli és valláséleti hűséget. Ez a megállapítás vonatkozik az egész egyházra, a gyülekezetre és minden egyházi munkásra. Vonatkozik magára a munkára, annak irányítására és ellenőrzésére. Ezek az alapelvek vezettek egyházépítő, egyházkormányzó, irányító, szervező és ellenőrző püspöki szolgálatomban. A gyülekezet teljes kiépítésén dolgoztam. Arra törekedtem, hogy a jogi és történeti gyülekezet cserépedényében a lelki-egyház épüljön és pedig a cserépedény megóvásával, megerősítésével és alkalmassá tételével. A gyülekezet teljességéhez számítottam a templomi, iskolai és egyháztársadalmi munka összességét. A gyülekezet lelkimunkájának jelentőségét hangsúlyoztam a gyülekezet vezetői és tagjai előtt azzal is, hogy esztendőnként a lelkimunkáról jelentést készíttettem a közgyűléshez s azt magam is áttanulmányoztam. Az igeszolgálat állt egyházi munkánk középpontjában. Az igehirdetés igeszerűségét és hitvallásszerűségét igyekeztem lelkiismereti követeléssé tenni. Az igeszolgálat mélyítésére és sűrített igehirdetési formának, az evangélizációnak megnövelésére és kiterjesztésére törekedtem, ami az istentiszteletek számának szaporítására, új igehirdetési alkalmak, pl. bűnbánati hét stb. bevezetésére vezetett. Kísérletet tettem az igehirdetés ellenőrzésére. Működésem egyik időszakában esztendőnként egy-egy általam megjelölt prédikációt kértem be a lelkésztestvérektől s azt áttanulmányoztam. De ez a kísérlet nem volt célravezető. Be kell ismernünk, hogy legfontosabb szolgálatunk ellenőrizhetetlen. Ha lelkiismeretesség és hűség nem őrzik, ember semmiképpen sem őrizheti. Több eredménnyel járt a lelkipásztorokkal tartott körzeti konferencia, evangélizáló konferencia. Lelkipásztor című folyóiratunk, különösen az utolsó időszakban áldásos eredménnyel szolgálta igehirdetésünket. Iskoláink egyházias szellemét különböző eszközökkel tervszerűen erősítettem. Tanítóink számára tartott körzeti konferencia szintén ezt a célt szolgálta. Szeptern be rtől-Júniusig című népiskolai tankönyv és olvasókönyv sorozatunk összeállítására Somogyi Béla munkatársammal azért vállalkoztam, hogy népiskoláink evangélikus szellemét, öntudatát s nevelőmunkáját erősítsem. 1937-ben megszerveztem az Iskolai Kisgyülekezetet) mellyel három célt kívántam szolgálni. Az egyik cél, hogy a gyermek lelkének öntudatlan vágyakozását felhasználva, a mesék fantázia-világából átvezessük a vallás világába. A második cél, hogy tervszerű foglalkoztatással cselekvővé tegyük őt a kisgyülekezet közösségében, mely az iskolaterem falai között és iskolán kívüli életben, kicsinyített formában gyülekezeti közösséget teremt. A harmadik cél pedig, hogy az iskolai kisgyülekezet életformájával neveljük az ifjúságot a későbbi gyülekezeti életre. 1938 óta Iskolai Naptárral támogattam az iskolai áhítatokat. Gyermekgyülekezet címen pedig külön lapot adtam tanítóink kezébe, mely nemcsak anyagot adott az iskolai gyülekezet munkájához, hanem irányítást és lelki ébresztést is közvetített. Az Evangélikus Népiskola folyóiratunk fenntartását mindig kötelességnek éreztem. Az utolsó esztendőben Evangélikus Nevelő
