Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1948
SI gélikus egyházkerület volt püspöke, akit a dunántúli evangélikus egyházkerület az Egyházi Alkotmány 137., 138. és 139. §-ainak rendelkezései értelmében püspökévé megválasztott, a közgyűlés színe előtt az E. A. 141. §-ának rendelkezései szerint hivatalos esküjét letette és püspöki tisztségébe ünnepélyesen beiktattatott. Ezt a tényt jegyzőkönyvében megörökíti és erről az E. A. 141. §-ának rendelkezései szerint a magyar kormányt, az egyetemes felügyelőt és a testvér egyházkerületeket értesíti. Dr. Bertha Benő egyházkerületi felügyelőhelyettes az egyházkerület nevében köszönti az új püspököt: „Szívem egész melegével köszöntőm Főtisztelendő Püspök Urat dunántúli egyházkerületünk nevében abból az alkalomból, hogy a püspöki tisztet elfogadván, az eskü letételével püspöki tisztségébe egyházunk törvényei értelmében beiktattatott. Köszöntőm örömmel, őszinte örömével azoknak, akik a hozzájuk visszatérőben a régi hű társat látják maguk előtt. Köszöntőm szeretettel. Főtisztelendőséged elé hozom ennek a kerületnek a szeretetét, bizalmát, amivel hívta, és amivel fogadja, avval a reménnyel, hogy ez kölcsönös és állandó fog maradni. Köszöntőm a hála szavával. A hála szavával a Gondviselés iránt, aki Főtisztelendőségedet ide állította egyházkerületünk élére. Hozzá száll a mi hálánk a múltért, a mi könyörgésünk a jövendőért. Főtisztelendő Püspök Űrtől a mi kerületünk sokat kér és sokat vár. K é r i a szeretetünknek a viszonzását. Kéri, hogy mint igaz vezér vezesse, az Ür parancsolatjai és rendelése szerint a vezetésére adott sereget. Kéri, hogy adjon a hithűségben és egyházszeretetben követendő igaz példát. De sokat vár is egyházkerületünk Főtisztelendőségedtől. Főtisztelendőséged, — a régebbieket nem is említve, — Kis János, Haubner Máté, Karsay Sándor, Gyurátz Ferenc, Kapi Béla örökét foglalta el a mai nappal. Mindegyik ezek közül a nevek közül egy-egy korszakot jelent egyházunk útján. Várjuk azt, hogy az utód a nagynevű elődöknek igaz és hű utódja legyen. Olyan utód, akinek neve majdan egy sorba legyen írva az elődök fénylő nevei mellé. A kérések és kívánságok mellett viszont hozok egyházkerületünk részéről szereletet és egy ígéretet. Főtisztelendőségedet egyházkerületünk más kerületből hozta vissza lelki vezetőink sorába. Visszahozta, mert ittléte alatt megtanulta értékelni, becsülni, és tudott a nevéhez bizalmat fűzni. Szeretet, b e c s ii I é s, bizalom. Ezt a hármas ígéretet hozom és ajánlom fel egyházkerületünk részéről. Fogadja Püspök Urunk ezt a felajánlást olyan lélekkel, amilyennel azt mi hozzuk. Hiszem, hogy ez így is lesz. Ezért kerületünk részéről bizalommal tekintek arra az időre, ami egyházkerületünk életében Főtisztelendőséged vezetése mellett a mai nappal elkezdődött. Legyen Isten áldása a kezdeten, legyen az Ö áldása a folytatáson, és legyen az ö áldása és kegyelme majdan a hűséges befejezésen is. Fogadja Főtisztelendő Püspök Ür egyházkerületünk legigazibb üdvözletét.“ 0. Túróczy Zoltán püspök elmondja beköszöntő beszédéi: Isten embere. Az egyháztörténelem tanúsága szerint állandó a feszültség a pap és az Isten embere között. Bizonyos szempontból érthető is ez. Hivatásuk is sokszor szembeállítja őket egymással. A pap főkép a nép képviselője az Isten előtt, az Isten embere főkép Isten képviselője a nép előtt. Egyéniségük is rendszerint ellentétes. A pap liturgus. Beidegződött szertartások lassú méltóságteljessége ömlik el a lényén. Maga a megtestesült hagyomány és a klasszikus kiszámítható rend. Az Isten emberében ezzel szemben mindig van valami nyugtalanság és nyugtalanítás. Hagyományok nem kötik. Szertartásosságra nem sokat ad. Diplomáciai készsége jóformán semmi. Mindig van benne valami a fenegyerekből. Ezért kiszámíthatatlan. Ezért vannak külön papok és próféták. Néha azonban megtörténik, hogy a papok és próféták örök feszültsége egy emberben találkozik. Nem mondom, hogy harmóniába olvad
