Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

D. KAPI BÉLA

XXXII. és utolsó PÜSPÖKI JELENTÉSE

az 1948. évi október hó 8.-án Győrött tartandó egyházkerületi közgyűlés elé

Egyházi életünk és püspöki szolgálatom 1947 november 1-től 1948 május 25-ig terjedő időszakáról beterjesztem Püspöki Jelentésemet s kérem annak tárgyalásra bocsátását.

A munkaév csonkaságát az magyarázza, hogy egészségem romlása miatt az egyházkerületi vezetőség és egyházmegyei elnökségek sürgetésére 1948. évi május hó 25-én kénytelen voltam betegszabadságot igénybe venni. Szabadságról visszatérésem után a püspöki joghatóság gyakorlását nem vettem át, hanem azt szeptember hó 15-ig Németh Károly esperes, szeptember 15-től kezdődően pedig Molitorisz János esperes, mint püspökhelyettes végezte egyházkerületi presbitériumunk határozata alapján. A püspökhelyettesek külön tesznek jelentést a kormányzási idejükben történt eseményekről és munkájukról.

1 Az év eseményei. Az 1948-as év a nemzeti szabadság-küzdelem százados évfordulójával gazdagított. Proklamálta a történelem azon igazságát, hogy a szabadság az ember életében életfeltétel, jog, programra és követelés, amely nélkül kiépítetlen az ember és nemzet méltósága s történelmi élete is torzó és látszat csupán. Ezt az igazságot magyar népünk 100 évvel ezelőtt vérével és szenvedésével megpecsételte s megírta legszebb naiv époszunkat.

Egyházunk történeti és lelki bekapcsolódásáról a centenárium alkalmával kibocsátott püspöki pásztorlevél a következőket mondja:

„Évszázados leigázottság után a szabadság naptámadatát jelenti az 1848-as korszak. Elnyomatásban senyvedő nemzetünk s szabadságjogaitól megfosztott népünk a szabadságban ismeri fel méltóságát, történelmi hivatását, életfeltételeit, s történelmi küzdelmének célját. A szabadság kirobbanó ünnepéhez vez-ető út megépítésén hűségesen dolgoztak a reformáció egyházai. Nemzeti szabadságunkkal együtt sorvadt vallásszabadságunk s a szabadságért folytatott küzdelemben a lélek fegyvereivel együtt harcolt az evangélium népe, mely évszázadokon át szívében hordozta a szent Isten ama örök igazságát, hogy a lelkiszabadságból születik minden szabadság. Ember, nemzet, egyház és nép egyedül csak a Lélekből született szabadságban találja meg méltóságát és Istentől adott jogainak teljességét. Munkásai, de egyszersmind örökösei is vagyunk ennek a szabadságnak. Belőle szívunk éltető levegőt, benne erősödünk és általa kapjuk szolgálatunk jelentős élet-elemét.

Evangélikus egyházunknak a szabadság történelmi korszaka sok tanítást mond és sokra kötelezi. Hálaadás oltára elé állítja és önvizsgálatra