Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1948
34 indítja. Egy évszázad felcsillanó fényében megvizsgáltatja, hogy megbecsülte-e Istennek a szabadságban adott ajándékát? Megőrízte-e annak lényegét, megtisztította-e azt emberi gyarlóságaitól? Fejlesztő erővé tette-e történelmi életében? Engedte-e benne és általa kiteljesedni az Isten képére teremtett ember és nemzet igazi méltóságát? Evangélikus egyházunk beilleszkedett az országos ünnepségekbe. Volt azonban külön mondanivalónk is népünk számára. Éppen ezért márciust, a szabadság hónapját, ünnepi hónappá tettük. Gondoskodtunk arról, hogy gyülekezeteink és iskoláink méltó módon ünnepeljenek. Kiadott munkaprogrammunkban gazdag anyagot adtunk. Gondoskodtunk arról, hogy evangélikus népünk előtt megvilágítsuk a protestantizmus történeti szerepét a szabadságért való küzdelem előkészítésében. Megvilágítottuk a vallásszabadságot és egyenlőséget biztosító 1848. évi XX. te. jelentőségét. Megemlékeztünk egyházunk vértanúiról, hőseiről, bizonyságtevő munkásairól. A gyülekezetekben elrendelt ünnepség-sorozaton „Az evangélikus egyház és a nemzeti szabadság“ összefoglaló címen a következő előadások anyagát bocsátottuk rendelkezésre: 1. A szabadsághoz vezető út. 2. Az 1848-as korszak jelentősége. 3. Evangélikus hősök, vértanuk és bizonyságtevők. 4. Örökségünk és feladataink. Egyházegyetemünk a Luther Társasággal és az Országos Luther Szövetséggel együttesen ugyanezen tervezet szerint Budapesten tartott ünnepség-sorozatot. Az esztendő történelmi jelentőségű eseményeinek sorozatát indítja el a kormány azon bejelentése, hogy az állam és egyház jogviszonyát rendezni szándékozik s az erre vonatkozó tárgyalásokat a közeljövőben megindítja Tudomásul adta egyszersmind, hogy a tárgyalásban részvételre nézve az egyház nyilatkozatát várja. Egyházunk vezetősége egyházunknak ezirányban való megnyilatkozását szükségesnek látta. A budapesti Deák-téri templomban április hó 20-án, a köztársaság elnökének, a kultuszminiszternek és a kormány más tagjainek jelenlétében D. Kapi Béla püspök az „Elő Kossuthról“ tartott ünnepi előadása után a következő Nyilatkozatot olvasta fel: „1848 centenáris ünnepségein, melyeken az evangélikus egyház is teljes szívvel részt vett, felragyognak 1848 eszményei. Ezeknek az eszményeknek a fénye rávetődik magyar jelenünkre, a magyar demokratikus államra, népre és benne evangélikus egyházunkra is. Ennél a fénynél ünnepélyesen kijelentjük a következőket: A nemzet egyetemével együtt Isten előtti bűnbánattal valljuk, hogy 1848 követelései sok tekintetben nem valósultak meg népünk életében. Ámbár az elmúlt 100 esztendő alatt és a közelmúltban is igyekeztünk evangéliumi szolgálatunkat a nemzeti és állami élet minden kérdésében teljesíteni, érezzük, hogy többet kellett volna tennünk s még határozottabban kellett volna küzdenünk a szabadság, testvériség és egyenlőség megvalósulásáért. Készséggel állapítjuk meg, hogy a demokratikus magyar köztársaság, melynek közösségében evangélikus egyházunk maga életét éli, történelmi hivatásának vallja 1848 eszményeinek teljes megvalósulását és reménykedik abban, hogy az emberi szabadságjogok mindenkire nézve egyenlők és igazságok kiterjesztését meg fogja valósítani. Ehhez az országépítéshez imádkozó lélekkel felajánljuk erőnket és munkánkat. Evangélikus egyházunk örömmel állapítja meg, hogy mind a mai napig háborítatlanul