Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1948
16 intézményei nevében veszek búcsút igen tisztelt egyházkerületi felügyelő Űrtől, midőn az egyházkerület kormányrúdja mellől távozik. Hosszú, eredményes és áldozatos volt az a szolgálat, melyet Felügyelő Űr a kerület érdekében végzett, melyért azonban a kerületnek nincs módjában mást, mint hálás köszönetét nyújtani. A mi egyházunknak nem áll eszköz a rendelkezésére, hogy elismerésének külső jelekben is kifejezést tudjon adni, de azt Hiszem ez a Felügyelő Ür előtt nem is fontos, így csupán az elismerés és hála szavait tudom hangoztatni ez alkalomból is, midőn az egyházkerülettől és az eddig közmegelégedésre és elismerésre betöltött fontos munkakörtől ezekben a válságos és rendkívüli időkben búcsút venni kíván. Eredményes munkásságának az egyházkerület különféle munkahelyein elhervadhatatlan érdemei vannak, melyekről azok az intézmények, melyeknek ügyét Felügyelő Ür olyan hűséggel és odaadással szolgálta, örökké meg fognak emlékezni és azokat fennállásukig hálás szívvel fogják megőrizni. Híven fogja a kerület megőrizni hálás érzelmeit, melyeket főként az egyházkerület birtokainak kezelése és az azokon lévő értékeknek híven való megőrzése érdekében Felügyelő Ür kifejtett. Az az odaadó munkásság, melyet Felügyelő Ür ezeknek a kezelése érdekében kifejtett, mellyel ezeket a birtokokat mindig úgy tekintette, mintha sajátjai lettek volna és országosan is elismert szaktudásával azokat mindig sajátjaként kezelte, tette lehetővé, hogy azoknak értékei megtarthatók voltak. De hálás érzülettel őrzi meg működésének emlékeit az egyházkerület közigazgatása is, melyben úgy jogi szaktudását, mint igazi evangélikus érzületét mindig és mindenkor közegyházunk javára értékesítette és bölcseségével az egyházkerület hajóját úgy vezette, hogy azt semmi vihar, semmi veszély el nem érhette, hanem annak biztos révbe való beérkezését Felügyelő Ür bölcsesége, mélységes hitbuzgósága és mindent átfogó egyházszeretete biztosította. Felügyelő Ür az egyházkerületet mindig családjának tekintette, átérezve annak örömeit, fájdalmait, jó- és balsorsát és mint jó családapa tekintett annak minden mozzanatára, hogy segítő kezével, örömét és bánatát megosztó bensőséges szeretetével azonnal ott legyen a család, az egyházkerület minden sorsnyilvánulásánál, örömét és bánatát egyformán megosztva. Mindezekért az egyházkerület csak köszönettel tud adózni Felügyelő Urnák és engedje meg, hogy ez alkalomból csekélységemen keresztül nyilváníthassa ezekért hálás köszönetét. A jóságos Isten áldja meg Felügyelő Urunkat mindazon tevékenységért, melyet a kerület érdekében végzett és a jó munkásnak kijáró jutalommal jutalmazza meg azokért. Mi itt az egyházkerület, annak minden intézménye és tagja, hálát adunk a jóságos Istennek, hogy Felügyelő Urunkat nekünk adta és könyörgő imádsággal kérjük, áldja meg Felügyelő Urunkat minden áldásával úgy saját maga személyében, mint kedves Családjában gazdag áldásával, sok egészséggel és Istentől megáldott, boldog, hosszú élettel.“ D. Kapi Béla nyugalombavonuló püspök ezen szavakkal búcsúzik volt elnöktársától: „Püspöki szolgálatomból való távozásom nem menthet fel azon kötelességem alól, hogy személy szerint búcsúzzam az egyházkerület lemondott felügyelőjétől. Hiszen három évtizedet meghaladó szolgálatunk szétválaszthatatlanul összefonódott s egymást kiegészítve alkot egységes egészet. Boldogan szemléltem gyülekezeti felügyelői működését. Egyházkerületi pénzügyi bizottsági elnöki szolgálatában végzett munkáját megbecsülhetetlen értéknek tartottam. 25 éven át végzett egyházkerületi felügyelői működésében pedig eggyé forrtunk. Működésének méltatása nem az én feladatom. A Volt püspök csupán köszönetre és búcsúzásra nyújtja jobbát. Köszönöm mindazt, amit egyházkerületi felügyelő úr személy szerint nekem ajándékozott. Köszönöm, hogy egyházi szolgálatát egész életével, lelkületével, és jellemével megpecsételte. Köszönöm, hogy egyházunk világi vezetőinek eszményét önmagában kiformálta. Köszönöm határozott hitva'lásosságát, egyliázszeretetét és hűségét, kormányzási bölcseségét, életbetöltő vallásosságát, nemes példaadását s Krisztusban való élésének mindennapi bizonyságtételét. Köszönöm irántam tanúsított bizalmát, szeretetét, hűségét és barátságát. A kegyelmes Isten áldja meg elvégzett munkáját, őrizze meg evangélikus anyaszentegyházunkat és abban szeretett dunántúli egyházkerületünket, melyért együttmunkálkodni boldogság volt!“ Szabó József dunáninneni püspök az egyházegyetem nevében búcsúzik D. Mesterliázy Ernő egyházkerületi felügyelőtől: „Mélyen tisztelt Egyházkerületi Felügyelő Ür! A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem köszöntését hoztam Egyházkerületi Felügyelő Urnák abból az alkalomból, hogy negyedszázados munkásság után megválik az egyházkerületi felügyelői tiszttől. Az ősegyházban episcoposnak, felügyelőnek nevezték a gyülekezet vezetőjét. Ez a mostani püspöki tiszt. Itt a búcsúzás pillanatában bizonyságot teszek arról, hogy relügyelő Ür episcoposa volt az egyházkerületnek ebben a régi értelemben is. Két püspöke volt a dunántúli egyházkerületnek az elmúlt időben. Kapi Béla mellett ott állott a szolgálatban Dr. Mesterházy Ernő is, akinek szolgálatáért itt a közgyűlés előtt a bucsuzas pillanatában köszönetét mondunk Istennek.
