Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1945-1946
23 megindítását segítették és sürgették. Arról is örömmel teszünk bizonyságot, hogy a magyar frontban egyesült pártok, melyeknek egyetértése biztosítja a mai rohamos átmenet politikai egyensúlyát, többször kijelentették és tetteikkel is igazolták, hogy az egyházak életében semmi váratlan változást létrehívni nem kívánnak és semmisem áll távolabb tőlük, minthogy mostani elesettségünkben kultúrharcot idézzenek fel. Bár a demokratikus nagyhatalmak éberen őrködnek az egyházak szabadsága és autonómiája felett, mégis az a nagy felelősség, melyet egyházaink jövendőjéért isten rendeletére hordoznunk kell, kötelességünkké teszi, hogy a keresztyén egyházak egynémely létkérdésére és életszükségletére felhívjuk azok figyelmét, akik ma nemzetünk sorsának legfőbb intézői.“ A memorandum kifejtő része annak a történeti igazságnak hangoztatásával kezdi előterjesztését, hogy a keresztyén egyházak élete a magyar nemzet életével, művelődésével az elmúlt ezer év során elválaszthatatlanul összenőtt. Aki egyiket a másiktól el akarja szakítani, vétkezik a magyar géniusz ellen. Azt is hangsúlyozza, hogy ez a kapcsolat nemcsak történeti és nemcsak a múlté, hanem a magyar lélek mélységeiben gyökerező élő hit termése, amelyet megbolygatni a magyar nép lelkének súlyos megsértése nélkül nem lehet. Az egyháznak tehát az az első és legfőbb kívánsága, hogy a keresztyén egyházak nemzetfenntartó és nemzetnevelő szolgálatának folytonosságát az új politikai és társadalmi rend megőrizze és biztosítsa. Az egyház kívánságainak konkrétizálásánál először is az egyház szolgálatának teljességéről, azután az anyagi kérdésekről szól. A lelkiismereti szabadság nagy demokratikus elvének legközvetlenebb következménye a szabad vallásgyakorlat. Ebből következik az egyház szabadságának, függetlenségének és önkormányzatának az elve. Ez az elv századok során egy csomó szellemerkölcsi szolgálat gyakorlati munkájában valósul meg. Az egyház nemcsak prédikált, hanem tanított, pásztorolt, az irgalmasság intézményeivel és szolgáival gazdag népjóléti, szociális és szeretetmunkát végzett, a szó, a betű és a rádió közvetítésével, hívei lelkét világosítani és felemelni igyekezett ; a gyermekekért és ifjakért égő felelősséget hordozott, őket Krisztus országa és a magyar jövő számára megnyerni törekedett. Mindezek a szolgálatai, azokkal együtt, melyek a világhelyzet igényeire még ezután indulnak meg, együtt adják az egyház életműködésének teljességét. Szükséges, hogy e téren semmi korlátozása ne legyen az egyházaknak, mert sohasem mondhatnak le a templomon kívüli szolgálatuk nagy előjogáról : a tanításról, a sajtóról, az egyesületi munkákról, az ifjúság és a gyermekek gondozásáról. E téren folytatni akarják, amit elkezdtek az ifjúsági egyesületekben, a cserkészetben, a bibliai iskolákban. Külön is hangsúlyozzák a felekezeti oktatást és a kötelező vallástanítást. A tankönyvek revíziója is külön is figyelmet és megértést kíván. Az egyház maga szabja meg, hogy mit tanítson. Az, amit tanít : az evangélium, a kijelentett ige, nemcsak az emberileg elérhető legmagasabb igazság, hanem a világon a legnemsebb demokrácia és a leglendületesebb progresszió. Lehet, hogy az egyház egyes konkrét esetben tévedett isteni igazságai alkalmazásában, e téren bárkitől szívesen fogadja, ha az evangélium, a Szentírás, egyszóval a kijelentett ige alapján jobbra figyelmeztetik, de azt, hogy mit tanítson a felnövekvő nemzedéknek és mit foglaljon bele, vagy mit hagyjon ki tankönyveiből, maga kívánja megállapítani. Ezzel nem érinti az államhatalomnak azt a jogát, hogy tankönyveinket állami szempontból felülvizsgálja, és ha károsnak ítéli, használatát megtiltsa. Az egyházi sajtóval kapcsolatosan jóakaratéi támogatást kér. íróinknak szabadságot, nyomdáinknak nyersanyagot és gépet, sajtónk iránt figyelmet és bizalmat kér.
