Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1945-1946

22 mikkel előzetes fegyverszünetet kötünk és velük szemben minden ellenséges­­kedest beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jovo életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását bizto­sítani ... Minden becsületesen gondolkodó magyar embert felhívok, kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.“_l Az események drámai erővel követték egymást. A koimányzó lemondott. Szálasi Ferenc átvette a miniszterelnöki, majd népvezetői hatalmat. Az orosz előnyomulás hatalmába ejtette az országot. Elesett az erdélyi rész, azután a Duna-Tisza köze, nehéz küzdelmek után Budapest. Közben az úgynevezett Szálasi-kormány vidéki városokba költözött. Március végére befe­jeződött az ország felszabadítása. Nagypénteki és húsvéti istentiszteleteinket földalatti óvóhelyeken tartottuk. Az események ezen sorozatának végén elpusztult ország áll. Szétbombá­zott városok, mélységbe zuhant és ég felé meredő, eltört hídívek, tövig égett házak, romok között vezető, kihalt utcák, pince-élettől sápadt, tétován tá­­molygó emberárayak. Egyházi keresztmetszetben a pusztulás a közösségnek és tagjainak vesz­teségeiből összegeződik. Szétlőtt tornyok, lyuggatott tetejű templomok, meg­rongált iskolák és paplakok, elpusztult diákotthonok és intemátusok jelentik a közösség felszámlálhatatlan veszteségeit. A hívek egyéni károsodása szintén felbecsülhetetlen. Jegyzékbe nem tudnánk venni azoknak számát, akik családi otthonukat s különböző értékeiket elveszítették. Az itthoni emberáldozatot nö­veli az idegenbe menekültek számlálhatatlan serege, akik közül sokan életüket mentve, életüket veszítették, egzisztenciájukat féltve, azt összezúzták. Közben alázuhant újra a trianoni határsorompó, Drága, féltett területek leszakadnak országunk testéről. Dunántúl elveszti vendvidéki területét, 11 gyülekezet, 22.000 lélek elvész az alászakadó éjszakában. Tömlöcökből lelkipásztoraink védelmet kérő tekintettel néznek felénk. Egyiküli szabadultán, kettő tömlőében, a negye­dik 12 évi kényszermunkára ítélve, de a kegyelmezés reménységével biztatva, várja sorsát. Nehéz megpróbáltatásokban szól a próféta: „Ujjongva énekeljetek he­gyek, mert megvigasztalta népét az Úr és könyörül szegényein. Emeld fel kö­röskörül szemeid, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek és hozzád jönnek. Elek én — így szól az Ür.“ 2. Az Egyház vallástétele önmagáról. Történelmi időben a szövetséges hatalmak hozzájárulásával Ideiglenes Nemzeti Kormány vette át- az ország vezetését, hogy a szétdőlt állami életet újjáteremtse, és a romokból megkezdje az ország újjáépítését. A kormányzás négy politikai párt irányításával törté­nik, a Kisgazda- és Polgári Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és á Nemzeti Parasztpárt támogatásával. Az ország kormányzásának határozott irányú politikai irányítottsága szükségessé tette egyházunk határozott vallas­­tételét önmagáról, az államhoz való viszonyáról, hivatásáról s az államhatalom­mal szemben támasztott kívánalmairól. A római katolikus, református es evan­gélikus egyházak veztői megtalálták egymást s az evangélium közös kincsének birtokában ugyanazon megnyilatkozással léptek az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány elé. A római katolikus egyház külön nyújtotta be ugyanazon elvek sze­rint megszerkesztett memorandumát, az evangélikus és református ^egyhazak pedig közös iratba foglalták megnyilatkozásukat, melyet 1945. évi majus l t-en lyújtottak át. ,. . , „Kész örömmel és megelégedéssel állapítjuk meg, — mondja az irat, lOgy a megszállás első napjától kezdve a vörös hadseregvezerlo tábornoka. a •állás szabad gyakorlatát nem korlátozták, sőt az egyhazak életműködésének

Next

/
Thumbnails
Contents